Miközben a határ egyik oldalán katonák ölik egymást és civileket parancsszóra, addig a határ innenső felén civil állampolgárok nyújtanak egymásnak segítő kezet a bajban. Legyen szó akár ukrán, magyar, román, indiai vagy épp nigériai diákok, vendégmunkások, helyi lakosok menekítéséről, az önkéntes küldetésbe vonult civilek az embert látják mindenkiben.
Talán ekkora összefogás még sosem volt ember és ember között, mint aminek az elmúlt napokban szemtanúi vagyunk. A legnagyobb közösségi oldalon több segítségnyújtó csoport is szerveződött, a határokon, a pályaudvarokon, az adománygyűjtő pontokon, a befogadó helyeken vagy épp saját otthonaikban pedig, saját, hétköznapi életüket, kényelmüket, nyugalmukat feladó civilek segítik a háború elől menekülő embertársaikat. A háború két arca.
Ha te is segítenél valahogyan, itt összeszedtük mire érdemes figyelni:
Mindannyian meg voltak rémülve
Danó Ferenc hat nappal ezelőtt még nem gondolta, hogy mostanra tizenhárom fővel fog bővülni a családja. Mert kétség ne férjen hozzá, azok a menekültek, akiknek idegen emberek nyújtanak most menedéket és otthont, örökre szívükbe zárják megmentőiket.
A Fóton élő férfi néhány nappal ezelőtt adománnyal érkezett a határhoz, végül egy családdal tért haza.
–Nem gondolkodtam, csak cselekedtem – kezdte Ferenc, aki vonakodva adott interjút a Női váltónak, hisz mint mondja, nem azért segített, hogy aztán kérkedjen vele. Családjával tizenhárom főt fogadtak be otthonukba, ami elismerésre méltó, és mérhetetlen emberségről árulkodik. Ferenc mégis a lehető legszerényebben beszél az elmúlt napok tapasztalatairól.
– Az első család, akiket hazahoztam, nagyon örült a segítségnek, pici gyerekekkel voltak, mindannyian meg voltak rémülve.
Tudod, amikor ott voltam a határon és láttam ezeket az embereket, akik a saját hazájukból menekülnek… Felfoghatatlan, megesett rajtuk a szívem, úgyhogy nem volt bennem kérdés, hogy befogadjuk őket.
A határon és a határ túloldalán uralkodó szívszorító állapotokról itt írtunk:
„Igazi világvége, ami most itt van” – Helyzetjelentés az ukrán-magyar határról
Ferencék, amíg bírták, a saját készleteikből etették a befogadott családokat, pár nap alatt azonban elfogyott a tartalék. –Bele sem gondoltam, amikor idehoztam őket, hogy ez mivel jár. Kaptak enni, inni, be is vásároltam nekik, amíg bírtam, de aztán beláttam, muszáj segítséget kérnem. A legnagyobb közösségi oldalon alakult csoporton keresztül fordultam segítségért, azonnal kaptam is – tette hozzá. Azt is elárulta, átmeneti vendégei közül többeknek a munkakeresésben is igyekszik segíteni, hisz szeretnének mielőbb a saját lábukra állni.
– Van, aki haza szeretne menni, de van, aki azt mondta, fél visszatérni, mert nem tudja, mi fogja ott várni, lesz-e hova visszatérni.
A legkisebb lakó egy kéthetes baba
Szabó Patrícia, a Minden Babának Jár Alapítvány egyik alapító tagja is gőzerővel válogatja a beérkező adományokat az egyik budapesti menedékhelyen, ahova főleg anyák és gyermekeik érkeznek a háborús övezetből. Elmondása alapján, a körülményekhez képest viszonylagos nyugalom tapasztalható a szálláson lévők körében, aki teheti megy is tovább, amint lehetősége engedi.
– Nagyjából kilencven főnek elegendő hely van ezen a szálláson, most százhúszan vannak itt. Aki teheti, megy tovább a külföldi rokonaihoz, de sokan haza szeretnének térni. Nők és gyermekek érkeztek hozzánk, a legkisebb lakó mindössze két hetes pici baba – árulta el Patrícia, aki azt is elmondta, rengeteg adomány érkezett hozzájuk, ám sok olyan dologra van szükségük, amit az embereknek egy ilyen helyzetben eszükbe sem jut küldeni.
– Nagyon sok ruhaadomány érkezett, de például papucsot úgy kellett vadásznunk a zuhanyzáshoz, nem volt mosogatószer sem vagy épp sampon. Mosógépet kaptunk, de nem volt mire és hova kiteregetni.
Nekünk jelenleg a legnagyobb segítség, ha pénzadományt küldenek az alapítványnak, így mi azonnal meg tudjuk venni, amire szükség van, mert minden percről percre változik.
A kisgyermekes édesanya az alapítvány munkatársaként maga is napi szinten jelen van a szálláson, és segíti a beérkező menekülteket.
– Mindenki nagyon kedves és nyitott, még azok is, akik nem beszélik a nyelvet. Egyik este jött egy orvos, aki mindenkit megvizsgált, mindenkivel beszélt, hisz vannak, akik betegek, lázasak, van olyan gyermek, aki nem tud enni, így róluk orvosi segítséggel gondoskodunk.
Ferenc és Patríciáék példája csak kettő a sorból, hiszen példaértékű az összefogás az országban, rengetegen segítenek, fogadnak be menekülteket, gyűjtenek, autós fuvart ajánlanak fel és még sorolhatnánk. Mindenki gondolkodás nélkül teszi, amit a szíve diktál.
Bármilyen nehéz és tragikus is a jelenlegi helyzet, látva az emberek összetartását és empátiáját, tovább él a remény, hogy a béke hamarosan győzedelmeskedik az értelmetlen pusztítás felett.
Fotó: Danó Ferenc, Szabó Patrícia
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Oszd meg cikkünket másokkal is, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
