„Tedd már le azt a telefont!” – neked ismerős ez a kimondott-kimondatlan felkiáltás, amit olykor a környezeted, olykor akár te magad fogalmazol meg, aggódva, hogy rácsúszol a munkafüggőség káros „szereire”? A munkaalkoholizmus és a kiégés témáját járták körül a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány szakmai fórumán. Ki számít munkafüggőnek és milyen megküzdési stratégiáink vannak? Erről dr. Ficzere Andrea, prof. dr. Hangody László, Kiss Gergely és Sebestyén Balázs beszélgetett.
Vékony jégen táncolunk, ha egészségtudatosságunk elbújik az ambiciózus túlórák, a túlzásba vitt perfekcionizmus, a sokszor terhes megfelelési vágy mögé.
A társadalom ünnepli a célorientált, szorgalmas, sikeres, karrierista embereket, állva tapsol, ha este 6 után is felveszed a telefont, ujjongva éljenez, ha a nyaraláson is megválaszolod az e-maileket…
Hol a határ? Mikor érezzük azt, hogy elég? Azt, hogy változtatni kell? Figyelünk a lelkünkre, vagy csak a testünk jelzéseit vesszük komolyan? Esetleg azokat sem? Ez a témakör ezer felé ágazik a testi-lelki jóllétünk, a munka-magánélet egyensúly mentén, ám a Fogjunk Össze Alapítvány eseményéről kiváló útravalókat hozhattunk el.
Saját vágyaink szerint vagy családi nyomásra választunk hivatást?
– Van-e olyan élményetek, hogy már gyerekként tudtátok, mivel szeretnétek majd foglalkozni? – kérdezte a kerekasztal moderátora, dr. Ficzere Andrea, az alapítvány életre hívója.
Prof. dr. Hangody László számára meghatározó volt, hogy édesapja is orvosként tevékenykedett, és láthatta, ahogy másokon segít.
– Már elsőéves koromtól műtőssegéd voltam és a baleseti sebészeti osztályokon látottak hamar egyértelművé tették, hogy ortopéd-traumatológus szeretnék lenni – idézte fel az osztályvezető főorvos.
– Egyedüli gyerekként nagyon imponált nekem a csapatsport, imádtam a vizet, bekerültem a vízilabdacsapatba és 3 év után már tudtam, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni.
A szüleim támogattak ebben, folyamatosan hoztak-vittek az edzésekre – osztotta meg Kiss Gergely jogász, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó.
– Sajnos sok boldogtalan embert látok, akik családi nyomásra választottak pályát, és később belecsúsztak valamilyen addikcióba.
Rajtam szerencsére nem volt ilyen nyomás, ám kicsit irigykedtem a lányosztálytársaimra, hogy ők hamarabb tudták, mivel szeretnének foglalkozni – mesélte Sebestyén Balázs.
– Belecsöppentem a médiába és maga az út segített abban, hogy megtaláljam a hivatásomat. Édesanyám viszont a mai napig megkérdezi, hogy mikor találok rendes munkát – tette hozzá nevetve a televíziós és rádiós műsorvezető, aki gyermekkorában évekig birkózott és úgy véli, az ott szerzett csapat- és versenyszellem a mai napig sok muníciót ad neki, amikor kora reggel nekilendül a műsornak.
Az extra elhivatottság még nem biztos, hogy teher
Dr. Ficzere Andrea arra is kíváncsi volt, hogy érezték-e már a meghívottak, hogy a kelleténél többet dolgoztak, akár kóros mértékben.
– Én a kézilabda révén tanultam meg, hogy akkor van eredmény, ha munka is van. A sport emellett alkalmazkodókészséget, versenyszellemet, és az időnkkel való jó gazdálkodást tudja adni.
Ha van egy extra kötődésünk a hivatásunkhoz, akkor sokszor csak kívülről tűnik túlzott mennyiségnek az, amit csinálunk. Belülről nem igazán teher vagy kín – fogalmazott prof. dr. Hangody László.
– A sport nem a klasszikus 9-től 5-ig munkahely, esténként vagy hétvégén is szoktam dolgozni, ám megadja azt a szabadságot, hogy akár délelőtt 10-kor kávézunk egyet a feleségemmel vagy 2-kor már leckét írok a gyerekkel.
Ám előfordul, hogy akkor is rápillantok az e-mailekre, amikor a barátaimmal vagyok, és egyelőre nehezen delegálok. Ez vajon rejtett munkafüggőség? – kérdezte Kiss Gergely.
– Mint mindenki, én is útkeresésben vagyok, és fontosnak tartom, hogy felismerjük és kitörjünk a családi és más hozott mintákból.
Sokat dolgozom, de amikor a gyerekekkel vagyok, vagy kikapcsolódásról van szó, le tudom tenni a munkát. Éppen ezért nem érzem magam munkafüggőnek.
Szerintem ezt ott kell elválasztani, hogy meg tudjuk-e valóban élni a magánéletünket, a minőségi időtöltést – fejtegette Sebestyén Balázs.
„Késő este is a munkán töröm a fejem”
Ezután ismét izgalmas vizekre eveztek a beszélgetés résztvevői: a toxikus munkakörnyezetek, kollégák, főnökök kerültek terítékre. Sőt, az is, hogy érezték-e már tünetek megjelenését a túlhajszoltság miatt.
– Szerencsém van, mert sosem volt toxikus munkahelyem, pedig a 2000-es évektől intenzíven járhattam a világot és sokféle környezetbe belecsöppentem. Azt csinálom, amit szeretek, egészségkárosodást, frusztrációt, lelki bajokat nem észleltem 41 év elteltével sem.
Persze az előfordul, hogy fáj a derekam, de lelki bajom valószínűleg pont akkor lenne, ha mást csinálnék – hangsúlyozta prof. dr. Hangody László.
– A szeretett vízilabdás közegben sok mindent elviselt a lelkem, sőt szándékosan el is kerültem azt, akiről tudtam, hogy toxikus.
Volt idő, amikor magas vérnyomással küzdöttem, nem tudom, hogy azért, mert a családban korábban is előfordult, vagy azért, mert késő este is a munkán töröm a fejem, odanyúlok a telefonomhoz, és olyankor kevésbé vagyok nyugodt – beszélt tapasztalatairól Kiss Gergely, aki úgy véli, a munkafüggőség és más addikciók leküzdésében is fontos szerepe lehet egy jól kialakított alvásrutinnak.
Mit vagyunk hajlandóak beáldozni?
– Többször tapasztaltam toxikus munkakörnyezetet, sok olyan helyzet volt, hogy jelzett a szervezetem, szorongtam, felébredtem az éjszaka közepén. Ilyenkor meg kell vizsgálni, mennyi ideig tudunk vagy akarunk ebben benne lenni. Hosszú távon ugyanis az egészségünkre és a magánéletünkre is rámehet.
És a saját önszeretetünk miatt is fontos meghúzni a határainkat. Szerintem az az igazi felnövés, amikor fontossá válunk magunknak annyira, hogy ezt meg merjük tenni.
Sajnos nem tanítják meg, mit jelent, hogy szeretjük és képviseljük önmagunkat, pedig az önszeretet nem nagyképűség – fogalmazott Sebestyén Balázs, aki azzal a gondolatébresztő kérdéssel zárta, hogy vajon milyen mozit nézünk mi, magyarok, hogy ennyi addikcióval küzdünk?
Fotó: Szabó Benjámin
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
