Segítség, nárcisztikus az anyósom!

A nárcisztikus jelző ma már divatszóvá vált sajnos, pedig egy nagyon komoly személyiségzavar áll mögötte.

Törteli Eszter párkapcsolati coach, önismereti tréner írása.

Minden emberben van nárcizmus, ezzel semmi gond nincs, ez adja például az önbizalmunkat vagy az énképünket. Vannak nárcisztikus álarcok is, amelyet olykor viselünk például a munkában, vagy egy-egy olyan szituációban, amikor ki kell zárni az érzéseinket egy döntésben.

Az ügyfeleimnek mindig elmondom: valójában teljesen mindegy, hogy valaki nárcisztikus személyiségzavar miatt viselkedik úgy, ahogy, vagy szándékosan, tudatosan, figyelemhiány miatt rombolja a családi idillt, a végeredmény ugyanaz:

átlépett határok, játszmák, veszekedések, családi drámaszínház végtelen felvonásban.

De mit tehetünk egy ilyen környezetben?

Az anyósok kapcsán eleve van egy társadalmi negatív ítélet, ami megnehezíti a jó kapcsolat kialakítását, ha valaki ez alapján indul neki az ismerkedésnek.

Azonban sokszor van olyan helyzet, amikor az anyós valóban kezdetektől sorra átlépi a határokat, egyeztetés nélkül beállít, belebeszél mindenbe, a gyermekünket a sajátjaként igyekszik nevelni, majd ha jelezzük felé a problémát, akkor áldozati játszmába kezd, sajnáltatja magát, esetleg betegséget szimulál, bűntudatot kelt, csak hogy a figyelem továbbra is rajta maradhasson.

Az ilyen anyósok valójában nem váltak le a gyermekükről, hanem bár a gyermekük felépítette a házát, ők akarják továbbra is köré húzni a kerítést.

Ez az egyik oldalról tűnhet védelemnek és segítségnek, jófejségnek, de valójában egyfajta kontrolljátszma, a saját fontosságának hangsúlyozására szolgál, és arra, hogy továbbra is ő maradjon a gyermekének a legfontosabb.

Fontos, hogy az ilyen személlyel szemben minél előbb meg kell húzni a határokat, mert minél tovább várunk vele, annál nehezebb lesz megtenni. Ezt kezdhetjük kicsiben is, például nem vesszük fel azonnal a telefont, ha rengetegszer hívogat mondandó nélkül, hanem akkor hívjuk vissza, amikor mi magunk valóban ráérünk.

Az adhoc látogatások számát is csökkenthetjük, kérjük meg, hogy szóljon, ha érkezik, mert van egy napi rutin, amit jó, ha ő is tiszteletben tart. Bátran le lehet cserélni a zárat, ha kell, nem feladat kiszolgálni egy másik felnőtt embert, aki a saját önző gondolkodása miatt elvárja, hogy mindenki számára ő legyen a legfontosabb.

Emellett ne adjunk figyelmet a megjegyzéseknek, kritikáknak, hiszen azok nem rólunk szólnak, hanem az anyós lelkivilágát tükrözik vissza. Beszélgessünk semleges témákról, nem kell beavatni az életünk minden apró részletébe, nem tartozunk felnőttként beszámolóval, elszámolással másoknak, mert az csak alapot ad a további érzelmi manipulációs játszmákhoz.

Ha az anyós nem áll velünk szóba ezután, az az ő szabad döntése, hiszen felnőtt emberek tisztelik egymás életét, határait, ha valakit szeretünk, elfogadjuk az igent és a nemet is a másiktól, ez az érzelmileg biztonságos, szeretetteljes kapcsolódások alapja.

Nehezebb a helyzet olyankor, ha a párunk, akinek az anyukája ilyen, nem támogató ebben a kérdésben, ugyanis akkor mi maradunk egyedül ebben a helyzetben.

Itt viszont ne lépjük túl a saját hatáskörünket: vagyis jelezzük a párunknak a problémát, egyszer, kétszer, tízszer ha kell, viszont ha azt látjuk, hogy erre nem befogadó, mert szerinte ez így rendben van, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: együtt tudunk-e ezzel élni a továbbiakban?

Mivel ha a párunk és az édesanyja közösen egyetértenek abban, hogy a kialakult, számunkra toxikus rendszer rendben van, akkor nekünk kell ezt vagy örökre elfogadni és megtanulni ezzel együtt élni, vagy kilépni a helyzetből, hiszen innentől kezdve magunkra maradunk a kérdéssel, és ha a párunk nem támogat ebben, akkor ez folyamatos veszekedésekhez, feszültséghez fog vezetni köztünk.

Meg kell értenünk, hogy a párunk számára az édesanyja viselkedése nem feltétlenül toxikus, hiszen ő ebben nevelkedett, tehát lehetséges, hogy az ő értékrendjével ez kompatibilis. Ez nem hiba, hanem a gyermekként megtanult sémák alapján éli meg a helyzetet, amin nem tud, vagy nem akar változtatni.

Természetesen nem minden anyós ilyen, de mindenképpen fontos, hogy olyan együttműködés alakuljon ki a családegyesítés során, amely mindenki számára elfogadható, hogy a vasárnapi húsleves mellé ne gyomorgörcs legyen a menü, hanem békességben teljen.

Szakértőnk, Törteli Eszter párkapcsolati coach, bántalmazó kapcsolati szakértő könyveit és szolgáltatásait itt találod.

Nyitókép: Adobe stock

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Kérlek támogasd munkánkat, hogy továbbra is írhassunk neked. Leszel az egyik támogatónk?