Tóth Brigi egyszer csak gondolt egyet, és elköltözött Afrikába gepárdokat menteni. Másfél éve egy hatalmas parkban él 9o állattal és tucatnyi kollégájával. Ez volt az álma, és most nagyon boldog, hogy valóra tudta váltani.
Brigi augusztusban két hetet itthon töltött, és bár nagyon várta, hogy találkozzon a szeretteivel, de közben hiányzott neki a másik élete – főleg az állatok. És bár nehéz volt újra magára hagyni a párját, a családját, a barátait, mégis óriási öröm volt újra találkozni nagy kedvencével, Phoenix-szel, a leopárddal. Két éve még meg tudta ölelgetni, de ma már csak kerítésen keresztül érintkeznek, az ilyen nagy állatokhoz nem mehetnek be.
„Akár 80 kiló is lehet egy nagy hím. A testsúlyuk háromszorosát, vagyis egy hím oroszlánt is képesek felvinni egy fa tetejére. Komoly sérüléseket tudnak okozni már csak azzal is, ha hozzánk akarnak bújni.” – meséli, miért nem lehet őket úgy szeretni, mint a gepárdokat.
A kisebbik nagymacskákat szabad ölelgetni, ezt meg is teszi minden nap a dél- afrikai Cheetah Experience nevű farmon, ahol veszélyeztetett állatokat nevelnek.
Otthagyta a munkahelyét az állatokért
Brigi az egyetem után hat évig egy szépségipari cég PR-menedzsereként dolgozott, de mindig másra vágyott. Állatokkal akart dolgozni, leginkább nagymacskákkal, mert beléjük szerelmes volt. Állatkertben önkénteskedett néha, de ez sem elégítette ki. 2o19-ben találta meg végre, amit keresett. Először Afrikában is csak két hét önkénteskedéssel kezdett, de azonnal otthon érezte magát.
„Tudtam, hogy nekem itt dolgom van. A világon ma már csupán 7 ezer gepárd él, a Cheetah Experience-nél etikus módon tenyésztik őket és tízet már vissza is engedtek a vadonba – így igyekeznek emelni ezt a számot. A gepárdoknak szükségük van most az emberek segítségére, mert holnap már lehet, hogy késő lesz.”
Hazatérve az önkénteskedésből elkezdett egy állatgondozói OKJ-s tanfolyamot, majd felmondott a munkahelyén és visszament két hónapra a farmra. A szerelem egyre csak nőtt. Ezt látva a főnöke, felajánlott neki egy gondozói állást. Brigi határtalan boldogsággal jött haza vízumot intézni és tavaly januárban kiköltözött a farmra.
Napi 12 órát dolgozik, havonta hat szabadnapja van, de előfordul, hogy hetente csak egy napot pihenhet. Jut idő bőven az állatok szeretgetésére, de sok más nehéz feladat is van:
„Minden nap frisssíteni kell az almokat, össze kell gyűjteni az ürüléket és ki kell gyomlálni a növényeket, ami rossz hatással lehet a nagymacskák egészségére. Természetesen az ivóvízcsere, az etetés is a mi dolgunk, és egyáltalán nem könnyű olyan húst előkészíteni, ami lehet épp egy nekünk kedves állat: zsiráf, zebra, antilop vagy akár ló.”
Brigi ráadásul vegetáriánus, mert elítéli, ahogy az étkezésünk miatt tömegesen tenyésztett állatokkal bánnak.
Az ölelgethető oroszlán sosem lesz szabad
A farmon körülbelül 90 állat van, a tenyésztett gepárdokon kívül leopárd és mentett tigris, oroszlán, karakál, szervál, szurikáta, farkasok, de még két törpe kecske, pár tyúk és néhány kutya is.
„Nem minden állat kerülhet vissza a természetes élőhelyére. Az ember mellett született és nevelkedett oroszlánok soha nem integrálhatók a vadonba. Ők eredetileg nagy falkákban élnek, a nőstények végzik a vadász feladatok túlnyomó többségét, míg a hím otthon marad megvédeni a területüket és vigyáz a kölykökre, ha vannak. Ha az ember mellől kikerülnének a szabadba, nem tudnának csapatot találni és nem vadásznának. Amikor azt látjuk, hogy húsznál több kisoroszlánt cumisüvegből etetnek, biztosak lehetünk abban, hogy ők nem kerülnek a vadonba, csak a vadászok fegyvere elé, hogy egy kifutón lelőjék őket sok pénzért.”
Ezzel szemben a gepárdok az ember mellől is vissza tudnak illeszkedni a természetbe, mert az ő ösztönük azonnal bekapcsol, ha egyedül maradnak. Ők többnyire magányosan élnek a szabadban is. Csak a hím testvérek szoktak együtt maradni néha a sikeresebb vadászatért. A nőstények szinte mindig egyedül járnak, csupán a párosodáshoz keresnek hímet, de a kölyköket is egyedül nevelik. Másfél-két éves korukban válnak le a kicsik és ők is elkezdik a magányos életüket.
„A farmon is ebben a korban tesszük külön kifutóba a kölyköket, hogy szokják az egyedüllétet. Egy-három hónap múlva már készen állnak a szabadon engedésre, de az is fokozatosan megy. Vadon ma már nincs igazán, csak a körbekerített nemzeti parkok vannak – az ember mindent elvett az állatoktól.”
10-12 hektárnyi területen kezdenek a gepárdok, itt találkoznak először élő zsákmánnyal. Ha itt nem sikerülne vadászniuk, akkor adnának neki egy tetemet, de eddig erre nem volt szükség. Brigi szerint az összes kiengedett gepárd az első vagy második napon elejtette az első zsákmányát, és így birtokba is vehették a teljes nemzeti park területét.
Fő szabály: sose fuss!
Brigi még aludt is gepárddal, amikor önkéntes volt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Imád összebújni velük és ők is vele:
„Leírhatatlan érzés, amikor odajön hozzád egy gepárd és dorombol, mert teljesen jól érzi magát a társaságodban.”
Hangsúlyozza, hogy ez nem mindig van így. A gepárd olyan, mint a macska, maga dönti el, van-e kedve bújni. Minden önkéntes és gondozó tudja, hogy az állatot tiszteletben kell tartani, ők határoznak, szeretnének-e az emberhez menni.
„Sosem erőltetjük rájuk a társaságunkat. Vannak vadabb gepárdjaink is, akikhez ugyan be tudunk menni, de ez a határ, ők sosem lesznek bújósak.”
Soha senkit nem támadtak meg még a vadállatok itt, Brigi szerint azért, mert nagyon szigorú szabályok alapján dolgoznak.
„Az önkéntesek az első 2 napot egy tréninggel töltik, ahol megtanítjuk nekik, hogyan kell az állatokkal úgy bánni, hogy az a legbiztonságosabb legyen. A fő szabály, hogy nem szabad futni előttük, mert elejtendő zsákmánynak néznek!”
Brigi szerint az önkénteskedéssel nemcsak a szervezetet és annak céljait lehet segíteni, hanem önmagunkat is lehet fejleszteni.
„Betekintést nyerhetsz más kultúrákba, új emberekkel ismerkedhetsz meg és olyan tapasztalatokat szerzel, amilyeneket otthon biztosan nem tudnál.”- olvasható az Álom önkéntes kivitelben című blogon. Sok posztot nem volt ideje írni Briginek, de igyekezett a legfontosabb információkat megosztani: mi kell az önkénteskedéshez és milyen az első nap az állatok között.
Fontos, hogy aki ilyenre vágyik, annak komolyan végig kell gondolnia, hogy tudja-e vállalni a sok munkát, az elszigetelődést. Ezen felül anyagi vonzata is van: a repülőjegyet, szállást, az étkezést ki kell fizetni, így időben el kell kezdeni gyűjteni erre. Neki, vegetáriánusként, tej és tojásra érzékenyként sem kell nélkülöznie semmit – van nemzetközi és afrikai étel is.
A párja, családja, barátai támogatják elhivatottságát, szenvedélyét, tudják – mint ahogy Brigi is -, nem tarthat örökké ez a lét:
„Élem az álmaim. Élvezem amíg tudom, de egyszer majd el fog jönni az a pont, amikor nekem is el kell kezdenem a nagybetűs felnőtt életet.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Fotók és kiemelt kép: Tóth Brigitta
