Meggyőződésem, hogy az erőszak alaptermészete nemtől független, mégis többet beszélünk a nők elleni, mint a gyermekek vagy a férfiak ellen elkövetett erőszakról. Ennek okai között egyszerű történelmi tények szerepelnek, és általánosságban elmondható, hogy a XX. század hozta el újra azt a felismerést, hogy a nő is ember, aki egyenlő jogokkal kell, hogy rendelkezzen. Így elsősorban a nők ellen elkövetett több évszázados elnyomásról és erőszakról szükséges beszélni, hiszen ma még az állatok jogai is erősebben védettek, mint a családon belüli és kapcsolati erőszak áldozataié, akik főként nők.
Vékony jégre érkeztünk, hiszen ez a témafelvetés a mai napig „vadfeministázást” vált ki, pedig nézetem szerint egy normális világban a feminista szónak meg sem szabadott volna születnie. Lássunk néhány példát a rengetegből, ami alátámasztja, hogy a nők ellen elkövetett erőszakról beszélni nem feminista hiszti, hanem alapvető emberjogi kérdés.
Mikor kezdődhetett?
A világ- és vallástörténelemből tudhatjuk, hogy a nők hátrányos megkülönböztetése nem mindig volt jelen. Nehéz megmondani, hogy mikor csúszott el a patriarchátus felé a társadalmi rend(etlenség), de tény, hogy matriarchális társadalmak is léteztek. Érdekes egybeesés, hogy a természetet tisztelő népeknél a nőket általában jobban becsülik, és gyakran nőnemben emlegetik elemeit – gondoljunk csak a Földanya, Holdanya kifejezéseinkre, amelyek hírmondói egy rég letűnt világnak.
Talán még akkor is nagyobb rend volt, amikor a boszorkányok javasasszonyok voltak, gyógynövényekkel gyógyítottak, nem számított szitokszónak a megnevezésük és nem küldték máglyára őket.
És talán még akkor is megvolt a nők tisztessége, amikor a menstruációt nem havi bajnak, hanem vérvirágzásnak hívták, és a menopauza a nagy-anyává(!) érés tisztelt kora volt, nem pedig banyakórnak csúfolt, megvetett állapot.
Nem tudni pontosan, hogy hol siklott ki a nemek egyenlősége és kölcsönös megbecsülése, de összességében egy hosszú és szisztematikus folyamatról van szó, ahol szépen lassan alacsonyabb rendűnek sorolták be a nőket. Ezzel az egyensúlyvesztéssel pedig utat engedtek a nők elleni erőszaknak.
Mesterséges elnyomás
A nők mindig fontos szerepet foglaltak el a kultúrában, de legtöbbször alanyként, nem főszereplőként. Készültek róluk festmények, íródtak róluk versek és történetek, de a nők általánosságban véve nem publikálhattak, nem léphettek be az értelmiségi férfiak körébe sem. Elég csak visszatekinteni az irodalomtörténetre, ahol láthatjuk, hogy a nők férfiálnéven írhattak csak, és nem egy esetben férjük ékeskedett az ő tollaikkal. Magyarországon a felsőoktatásba is csak 1895-ben engedték a nőket, akkor is csak nagyon erős korlátozással és csak meghatározott területre.
A ma szüfrazsettjei: a nőjogvédők
Nem lehet figyelmen kívül hagyni a nők szavazati jogáért küzdő szüfrazsettek áldozatait, akik nélkül ma nemcsak a szavazásokban nem vehetnénk részt, de nem is lehetnének nők a politikában – és számtalan más területen sem.
A nők szavazati jogát elsőként 1869-ben Wyomingban iktatták törvénybe, Európában pedig legkésőbb Svájcban(!), 1971-ben. Magyarországon 1918-ban már korlátozott választási jogokkal rendelkezett a női lakosság egy része, de ha belegondolunk, hogy alig telt el egy évszázad azóta, akkor sejthetjük, hogy hosszú még az út a valódi egyenjogúságig.
A név nélküli probléma
Egészen a hetvenes évekig így nevezték a házasságon belül elkövetett nemi erőszakot: a név nélküli probléma. Jelen volt, tudtak róla, ismerték, a nők elszenvedték férjüktől, de nem nevezték erőszaknak – pedig minden bizonnyal annak élték meg, ahogy az is: szexuális erőszak.
Hazánkban egészen a kilencvenes évekig (1997!) nem tekintették bűncselekménynek, ha a férj a „hagyd magad, hamarabb szabadulsz” hozzáállással elvette a szerinte neki járó szexet, amit a törvény is házassági kötelességnek nevezett addig.
A szavazati jogon túl ez a példa is bizonyítja, hogy a nők elnyomása kormányzati szinten is fenntartott hatalmi érdek volt.
Férfiakra szabott világ
Elgondolkoztál már azon, hogy miért férfikéz méretre illő az üzlethez nélkülözhetetlen mobiltelefonok többsége? Vagy azon, hogy az autók biztonsági övei miért olyan kényelmetlenek a nőknek?
Az autóvezetés sokáig férfikiváltság volt, de még napjainkban is rájuk szabják az utastér biztonságát, hiszen, ha csak a biztonsági övet vesszük példának, az nem veszi figyelembe sem a női mellet, sem a várandós anyuka hasméretét. És azt is pontosan tudjuk, hogy a pénzügyekkel a nők sokáig nem foglalkozhattak, nem is mentek üzleti utakra, így autóra sem volt szükségük.
|
Ebben a cikksorozatban nem kisebb dologra vállalkozunk, mint tisztázni a bántalmazás természetét, eloszlatni a bántalmazással kapcsolatos tévhiteket, megmutatni, hogy bárkiből lehet áldozat, hiszen az erőszak csak egy emberen múlik: az erőszaktevőn. Ezért az erőszak természetének ismerete és helyes beazonosítása életmentő. De mutatunk kiutat is, és végső soron megmutatjuk, hogy az áldozatból lett túlélő hogyan válhat igazán élővé azáltal, hogy visszaszerzi uralmát a saját élete felett. Meséld el te is a történetedet, hogy Takács Hajnal segíthessen! Kattints a linkre vagy küldj levelet a noivalto@gmail.com címre, hogy minél több valódi történet megértésében és feldolgozásában segíthessen a szakértő. |
Nem kell olyan távolra gondolni, hogy az űrhajózás miért nincs felkészülve a nőkre (sem űrruhaméretben, sem a havi vérzésüket illetően), elég csak körbenézni környezetünkben, és meglátjuk, hogy valahogy ezt a férfivilágot a mai napig őrzik használati tárgyaink.
A felismeréstől a változásig: 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen
1991 óta november 25. és december 10. között a 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen megnevezéssel tartják világszerte azt a kampánysorozatot, mely a nők ellen elkövetett erőszak összes formájának felszámolását célozza meg.
A dátumválasztás nem véletlen, hiszen az akciónapok kezdete a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, a zárónap pedig az emberi jogoké.
Az eseménysorozat emberjogi alapelveken nyugszik, irányt mutat a szakszerű állami, hatósági, intézményi fellépésnek. Olyan tudásanyagot közvetít, melynek segítségével felismerhető az erőszak, és természetesen a hatékony segítségnyújtás módját is bemutatja.
Sok dolgunk van még
A cikk terjedelme nem engedi azt a végtelennek tűnő felsorolást, amely még egyértelműbbé tenné, hogy a nők ellen elkövetett erőszak többről szól, mint a mesterségesen gerjesztett nemek harca. A nőjogi aktivisták nem egyszerű feministák, hanem olyan emberek, akik az alapvető emberi jogok betartásáért küzdenek. A nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények mögött nem pusztán életellenes gondolkodás áll, hanem olyan nőgyűlölet is (ismertebb nevén szexizmus), amely megalapozta és a mai napig életben tartja a nők elnyomását.
Nyitó fotó: Freepik.
