Norvégiában néha olyan érzésem van, mintha a valóság egy fél lépéssel előrébb járna, mint máshol. Nem sokkal, csak annyival, hogy az ember néha azt mondja: aha, szóval így is lehet élni. A digitalizáció itt nem valami hangzatos kormányzati szlogen, hanem a mindennapok alapzaja, ami megkönnyíti az életünket.
Nagy Ildikó, a Norvégiai mindennapok c. blog szerzőjének írása.
Norvégiában teljesen természetes például, hogy megnézhetem bárkinek a fizetését. Igen, tényleg. A rendszer átlátható, mindenkié nyilvános, csak van benne egy kis csavar: ha én megnézem valakiét, ő értesítést kap róla. Ez afféle digitális pofon előtti figyelmeztetés, hogy biztosan ennyire kíváncsi vagy-e.
A norvég társadalom így oldja meg a pletykálkodást: nem tiltja, csak kellemetlenné teszi.
Ugyanez a transzparencia működik az ingatlanoknál is. Beírok egy címet, és már látom is, mennyibe került a lakás, ki a tulajdonos, mikor adták-vették, és minden mást, amiért máshol fél napot állnál sorban egy hivatalban.
Itt nincs ügyintéző, nincs pecsét, nincs „jöjjön vissza holnap”. Két kattintás, és kész.
A digitalizáció a legváratlanabb helyzetekben is előbújik. Egyszer bementünk egy autósboltba lábtörlőt venni. A srácnak elég volt bemondanom a rendszámot, és már látta is a kocsi típusát, évjáratát. Mi pedig 10 perc múlva távoztunk a tökéletesen passzoló lábtörlővel.
Ha felhívsz egy biztosítót, még mielőtt bemutatkoznál, már nevén szólítanak. Tudják, milyen biztosításaid vannak, hány éves vagy, volt-e kárbejelentésed, akár más biztosítónál is. Itt nincs „keresse elő a kötvényszámot”, nincs „mondja el még egyszer a nevét”. A rendszer tudja.
Te pedig hátradőlsz, és rájössz, hogy az adminisztráció nem feltétlenül kell, hogy fájjon.
Amikor kijöttem, személyesen csak egyszer kellett elmennem a rendőrségre és egyszer az adóhivatalba bejelentkezni. Utána minden más interneten történt.
Amikor lakást és kocsit vásároltunk, online írtuk alá a szerződést, nincs plusz kör rendőrségre, önkormányzathoz, adóhivatalba, közjegyzőhöz, telekkönyvi irodába. Egy átírás két perc. Akár az utcán, telefonról, pont így volt amikor eladtuk a régi lakást.
Amikor össze akartunk házasodni, interneten foglaltunk időpontot. Mivel az adataink már megvannak a rendszerben, de nem itt éltük le az életünket, kértek egy igazolást arról, hogy nem vagyunk házasok a régi hazánkban, de semmi mást. A két tanú is online tette le a nyilatkozatát, hogy ismer minket. Senki nem kérdezte, hogy tényleg ismernek-e, a rendszer elhitte.
És ez még csak a jéghegy csúcsa. Interneten intézed a jogosítvány hosszabbítását, a gyermeked óvodai jelentkezését, a betegszabadság igazolását, a parkolási engedélyt, a lakcímváltozást, a hulladékszállítási szerződést, a kutya regisztrációját, a könyvtári beiratkozást, a közlekedési bérletet, a norvég adóbevallást, a háziorvosváltást, a szülési szabadság igénylését, a közművek átírását, a postai küldemények átirányítását.
Ha valamit nem találsz online, az már gyanús.
Persze mindez akár ijesztőnek is tűnhet. Olyan, mintha „mindent tudnának rólad”. De az adatok védettek, és őszintén: manapság már hétköznapi dolog interneten bankolni, és attól sem fél senki.
A Facebook, a Google kereső, a GPS mind tud rólad annyit, amennyit csak akar. Csak épp ezeken a helyeken nem is védettek az adataid. Megis használjuk. Norvégiában legalább komolyan veszik a biztonságot, és nem adják el a lelkedet egy hirdetésért.
Persze nem minden digitalizált. A norvégok továbbra is szeretnek személyesen beszélni, ha komolyabb ügy van. A hivatalokban is ülnek emberek, akik mosolyognak, és nem robotokkal helyettesítették őket. A digitalizáció itt nem arról szól, hogy eltűnjön az emberi kapcsolat, hanem arról, hogy ne kelljen felesleges köröket futni.
Előnyei? Rengeteg. Gyors, átlátható, kényelmes, és az ember érzi, hogy bíznak benne. Hátrányai? Talán az, hogy mi akik még nem szoktuk meg, néha úgy érezzük túl sok minden látszik. Olyan, mintha mindenki ablakai állandóan tárva-nyitva lennének. De a norvégok ezt valahogy természetesen kezelik, hiszen a hazak ablakainkon sincsenek itt függönyök.
Ha nincs mit rejtegetni, akkor nincs mitől félni. És valahogy működik.
fotók: A szerző képei
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz viszont szükségünk van a támogatásodra! Keressük azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
