Sokszínűen önazonos – illusztrátorok közös naptárban mesélnek a stílusról és önmagukról

Tizenkét magyar illusztrátor, tizenkét karakteres látásmód és tizenkét hónapnyi inspiráció – ez az Önazonos Öltözködés Naptár, amelyet nemrégi mutattak be Budapesten. A projekt egyszerre szól önismeretről, női összefogásról és arról a bátorságról, amire mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy önazonosan éljünk – és öltözködjünk.

– Célunk, hogy a naptár minden egyes oldala más szemszögből meséljen a ruháinkhoz és az önmagunkhoz fűződő viszonyunkról – mondta Mengyán Eszter önazonos öltözködés mentor, a naptár megálmodója.

– Az illusztrátorokat tudatosan nem briefeltük túl: szabadon engedhették saját belső világukat. Fontos volt számunkra, hogy a sokféleség, a nyitottság és az elfogadás rajzolódjon ki a képeken keresztül. Sőt, ez a naptár nem csupán használati tárgy – 2026 után is velünk maradhat, újraértelmezhető képként, dekorációként, az otthonunk kedves színfoltjaként.

A végeredmény valóban olyan, mintha tizenkét különböző nézőpontból mesélnének ugyanarról a történetről – az önazonosság, az elfogadás és az önkifejezés történetéről. A naptár art directora, Bánkövy Kata így fogalmaz:

– A naptár sokszínűsége nem csupán a stílusok keveredéséből fakad. Minden illusztráció egy személyes történetet hordoz, és ez a sok különböző nézőpont mégis egységet alkot. Nem attól lesz valami tökéletes, hogy hibátlan, hanem attól, hogy őszinte. Az önazonosság mindig kicsit szabálytalan – és ettől gyönyörű.

A női alkotóerő sokszínű arca

A naptár minden hónapja egy-egy új kérdést tesz fel – nemcsak a ruháinkról, hanem önmagunkról is. Cséfalvay Fanny (dramaQueen) januári illusztrációjával például arra emlékeztet: „A megújulást és a változást nem feltétlenül az új ruhák vásárlása hozza el. A változás kulcsa legtöbbször bennünk rejlik, és olykor vissza kell térnünk a régi énünkhöz, hogy elő tudjunk szedni egy kreatívabb, változatosabb nézőpontot.”

Februárban Bánóczi Bianka, a Lenzi Stúdió társalapítója játszik el a gondolattal, hogy a stílusunk mindenhol körbevesz bennünket: „Gyakran mondják, hogy a háziállat idővel hasonlítani kezd a gazdájára – ezt a gondolatot ragadtam meg játékos, vidám formában.” Az általa vezetett stúdióban ráadásul újrahasznosított anyagokból születnek dekoratív, derűs tárgyak – pont, mint a rajzain.

Márciusban Jen Barbi, a Barbsiegraphy alapítója a színekhez fűződő személyes viszonyát rajzolta meg:

„Külön öröm volt, hogy épp a születési hónapom lett az enyém. A téma közel áll hozzám, hiszen korábban Eszternél vettem részt színtanácsadáson, ami segített megtalálni az egyensúlyt a számomra előnyös és a szívemhez nőtt, de kevésbé színhelyes darabjaim között. Úgy érzem, sikerült a saját karakteremet is beleszőnöm a képbe.”

Április beköszöntével a lassú divat témáján merenghetünk, realizálva, hogy a tű és a cérna igenis képesek megváltoztatni a világot. Varázslatos, ahogy Kerekes Kata illusztrátor megfogta ezt a témát a maga összetettségével és érzékenységével. És bár Mengyán Eszter számára a naptár megvalósításának egyik célja valahol az volt, hogy elszakadjon a „fenntartható divat hazai nagykövete” címkétől, semmiképp sem szerette volna kihagyni a slow fashiont és a ruháinkat készítő embereket a témák közül.

A májusi hónapot Pásztor Teodóra, a Ruhanapló alkotója idézi meg, aki 2007 óta naponta dokumentálja öltözékeit.

„A téma a Ruhanapló projektem 18 évére épül, egyfajta stilizált idővonal, ami megmutatja, hogyan formált az idő, milyen volt a kapcsolatom önmagammal, a testemmel, a ruháimmal. A jelenlegi időszak nem könnyű, de a ruhákon keresztül mesélni önmagamról mindig kapaszkodó számomra.” – írja.

Nyár elején arra a kérdésre reflektálhatunk, hogy ha a testünk egy táj volna, hogyan öltöztetnénk? „Nem kellenek hozzá trendszínek, must have darabok vagy beach body – csak te” – olvashatjuk a naptár gondolatébresztő szövegében, miközben Bánkövy Kata art director júniusi illusztrációját kémleljük. Kata érzékeny alkotással, ezernyi rétegből és részletből álló festménnyel támogatta a szabad önkifejezésről szóló témát.

Júliusban Czikkely Panni illusztrációja a víz felszabadító erejéről mesél: „Szorongó nyári lányként számomra a víz az a feloldozó, megtisztító erő, ami képes ezt enyhíteni. Ott súlytalanok vagyunk és önfeledtek. Egy kis Ariel-karaktert szerettem volna megidézni, akinek a hullámok alkotják a ruháját, és önfeledten emeli az arcát a simogató napsugarakba.”

Rajnai Rebeka augusztusi alkotása az önkifejezés örömét ünnepli: „Hiszem, hogy mindannyian teljesen egyediek és különlegesek vagyunk. Az öltözködés épp azért izgalmas, mert rengeteg mindent, ezeket a különlegességeket ki tudjuk fejezni általa. Mivel augusztus, mindenképp szerettem volna, hogy legyen benne sárga és néhány vibráló tónus, hogy vidám, napsütötte hangulatot árasszon.”

Az ősz hangulatát Győrfi Ágnes szeptemberi „ruhaemlékei” foglalják össze: „Az illusztráció középpontjában egy kötött pulcsi áll, amit körbevesznek az emlékek, egy gombolyagból kibomló fonal fűzi őket össze. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy a ruháinkhoz történetek kötődnek – akárcsak a kötés tevékenységéhez.”

Októberben Orosz Judit a divat varázslatáról mesél: „Amikor reggel felöltözöm, nem csak ruhákat veszek magamra – egy hangulatot is. Szeretem, ahogy egy-egy darab képes teljesen megváltoztatni a kisugárzásomat. Mintha minden ruhadarab egy kis történetet mesélne, és rajtam múlik, melyiket választom aznap.”

November Farkas Fru története: „Erőt ad, amikor látom, hogy valaki nem maszkolni próbálja a tökéletlenségeit, hanem szelíden viseli. Szerencsésnek érzem magam, hogy négy évig Ausztráliában élhettem, ahol sikerült elengednem a társadalmi béklyókat és engedélyt adtam magamnak arra, hogy akár a legbolondosabb szerelést is meggyőződéssel viseljem.”

Decemberben Mészáros Lúcia zárja az évet:

– Nagyon örültem, hogy Eszter rám is gondolt ebben a projektben, mert a legjobban mindig annak örülök, ha visszatérő vendégeim vannak. Már akkor nagyon fontosnak és izgalmasnak tartottam a munkásságát, amikor a Covid alatt készíthettem róla egy portré illusztrációt az InStyle magazin számára. Amikor megkaptam a témámat, okozott néhány álmatlan éjszakát, mert annyira sok mindent is jelenthet, hogy muszáj volt többször végig gondolnom. Jól esett elmélyülni a gondolataimban, és megbeszélni magammal, hogy számomra mit jelent. Remélem mindenkinek lesz ebben a hónapban legalább annyi ideje, hogy picit elcsendesedve szintén tudjon önmagával társalogni, és megtudja, sikerül-e önazonosan élnie.

Amikor mi magunk vagyunk a vászon

A naptár nemcsak vizuális sokszínűségével, hanem az üzenetével is mélyen hat. Jámbor Eszter, tabu-kommunikációs szakember, művészetterapeuta, a Testsuli alapítója szerint

az önismeretnek rengeteg része van, amihez az öltözködés is hozzá tartozik – ezért nagyon örülök, hogy a naptárban minden hónapban van egy kérdés, amin elgondolkodhatunk. Mindenkinek javaslom, hogy fedezze fel ezt az utat, hiszen felemelő érzés, amikor olyan darabok vannak a szekrényedben, amik a saját egyéniségedről szólnak. A művészetterápiás foglalkozásokon például szobrot vagy kollázst szoktak készíteni a résztvevők, de milyen jó, ha mi magunk vagyunk a vászon, amit fel kell öltöztetni.

A közösség ereje

A projektet kísérő Holy Duck! × Mittersisters × Adománytaxi együttműködésben 12 egyedi MINI táska készült, amiket az illusztrációk inspiráltak. A táskák és grafikák csendes liciten találtak gazdára, a bevétel pedig az Adománytaxi Alapítvány munkáját támogatja – ők immár 2015 óta képeznek hidat a budapesti adományozók és a hátrányos helyzetű települések között.

Fotók: Hámori Zsófia