Az ötödik kerületi nőgyilkosság újra rámutatott a rendszer durva hiányosságaira

A kétgyerekes japán nő tragédiája újabb bizonyítéka annak, hogy nincs ma segítsége a bántalmazott nőknek Magyarországon. A nő évek óta kért segítséget a rendőrségtől, gyámhatóságtól, civil szervezetektől, mert volt férje rettegésben tartotta, ellehetetlenítette, bántalmazta és életveszélyesen fenyegette. Hiába tett az évek alatt 5 feljelentést a rendőrségen, semmilyen segítséget nem kapott. Egy újabb tragédia, ami megelőzhető lett volna.

A japán anya minden hivatalos szinten kért és nem kapott segítséget. Mint kiderült, a gyámhatóságnál is eljárás folyt, hogy vissza tudjon költözni Japánba a gyerekekkel, de az eljárás indokolatlanul sokáig húzódott, és addig maradnia kellett. Mindezek együtt vezettek oda, hogy a hatóságok együttes inkompetenciájának köszönhetően az áldozathoz továbbra is bármikor hozzáfért a volt férj, míg végül élve elégette.

Tovább fokozta a felháborodást a rendőrség kommunikációja, akik a tragédia után néhány nappal lezártként emlegették az esetet, és az idegenkezűséget kizárták. Legalábbis a nyilvánosság előtt ezt kommunikálták.

Amikor megjelentek az áldozat ismerőseinek kommentjei a rendőrség kommunikációs felületén, hogy nem lehetett a tűz oka ágyban dohányzás, mivel az áldozat nem dohányzott, viszont állandó rettegésben élt a volt férj miatt, a rendőrség egy ideig pökhendi válaszokkal próbálta elnémítani a kritikus hangokat. Végül a jogvédők felszólalásának hatására, és a közvélemény nyomására mégiscsak nyomozni kezdtek, a feltételezett elkövetőt azóta elkapták.

Az elképzelhető, hogy a szakértők még javában dolgozhattak akkor, amikor a Patent Egyesületnek reagált a rendőrség. Az például csak a tűzeset után, napokkal később, a boncolásnál derült ki, hogy a nőt a halála előtt bántalmazták. Önmagában már ez olyan adat, ami idegenkezűségre utalt.

Mi történt már megint, ami korábban is olyan sok ember halálát okozta?

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza, az áldozat jogi képviselője a Partizánnak adott interjújában fontos részleteket és összefüggéseket foglalt össze.

A problémák sora ott kezdődik, hogy öt feljelentést teljes mértékben ignorált a rendőrség, melyekből az egyik életveszélyes fenyegetés volt.

Egy korábbi alkalommal a volt férj ellopta az áldozat laptopját, betört a személyes felületeire, letiltotta a telefonját. Erre a rendőrség válasza az volt, hogy ők nem tudják, hogy ki lophatta el a laptopot, de nem kell folyton idejönni, e-mailben is tehet feljelentést. Már szóban kifejezte a rendőrség, hogy valószínűleg el fogják utasítani a feljelentést, az áldozattal lekezelően, megalázóan bántak. Pár napon belül vissza is utasították a feljelentést, és kijelentették, hogy ez nem bűncselekmény.

Az ügyintézések során az áldozat állandó problémába ütközött, mert nem beszélnek idegen nyelveket (legalább angolul) sem a rendőrségen, sem a gyámhatóságon.

Spronz Júlia elmondása szerint a rendőrség a feljelentés alapján odáig el sem jutott, hogy feltérképezze a hátterét az áldozatnak. Az áldozat még tett további feljelentéseket e-mailben, amik azóta sem kerültek elő. Ez további kérdéseket vet fel, hogyan végzi a bűnüldözést, a „szolgálunk és védünk” feladatát a rendőrség. 

Az áldozat vissza akart költözni Japánba a családjához, de ha a másik szülő nem egyezik bele az országváltásba, a gyámhatósághoz kell fordulni.

Ez meg is történt, azonban a jogszabály szerinti 60 napos határidő (ennyi idő alatt kellene határozatot hoznia) helyett az ügy már majdnem egy éve húzódott szükségtelenül.

A gyámhatóság szeptemberben kijelölt egy igazságügyi szakértőt (aki 2025 márciusára adott időpontot), hogy nem gyengítené-e az apa kapcsolatát a gyerekekkel, ha távolra költöznek. Mivel az apa egyébként is több ezer kilométerre, egy másik országban élt, indokolatlan volt a gyámhatóság hezitálása, bátrabb döntéssel és határozott jogalkalmazással vállalhatta volna a hatóság felelősséget.

Általánosságban probléma, hogy egyetlen hatóság sem képzett a családon belül erőszak felismerésében, a veszélyeit nem veszik komolyan.

Pedig itt is nagyon egyértelmű bántalmazó viselkedésmódokat látott közvetlen közelről a hatóság, az áldozat egész környezetének, az iskolát is beleértve tudomása volt arról, hogy az anya komoly veszélynek van kitéve.

Spronz Júlia elmondta, milyen válogatott, aljas módszerekkel lehetetlenítette el az anyát a volt férj, melyek tipikusan és egyértelműen tükrözik a bántalmazói attitűdöt és az erős kontrollt az áldozat felett.

• A váláskor abban egyeztek meg a felek, hogy heti váltásban nevelik a gyerekeket, így gyerektartás sem lett megállapítva. Azonban a férfi rövid időn belül felrúgta a megállapodást, és külföldre költözött. A gyerekeiről sem anyagilag, sem természetben nem gondoskodott, az anyát teljesen ellehetetlenítette, aki itt ragadt egy idegen országban család és támogatók nélkül, nem tudott elhelyezkedni, nem volt bevétele, magyarul nem beszélt. Ezt egyetlen hatóság sem értékelte az apa terhére, sőt a rendőrség valamiért fontosnak tartotta még a haláleset után is, hogy a volt férjet, mint kiváló apát méltassa. 
• Az apa bejelentés nélkül utazott vissza alkalmanként Magyarországra, és jelent meg a lakásban rajtaütésszerűen, úgymond „meglátogatni” a gyerekeket. Ezt megelégelve az anya lecserélte a zárat. A volt férj kihívta a rendőrséget, akik közölték, hogy a férfinak joga van ide bejönni, mivel ide szól a lakcímkártyája. Így az anyának nem volt biztonságos közege.
• Az apaa  gyerekek útlevelét elvette, hogy az anya mozgását korlátozta. (Nyaralni, rokonokhoz utazni bármikor lehet, csak az életvitelszerű tartózkodáshoz kell a másik szülő beleegyezése.)
• Néhány éve megegyeztek a felek, hogy az anya visszaköltözhet a gyerekekkel Japánba. Már elő volt készítve minden, de az indulás pillanatában az apa az egyik gyereket magához vette és nem engedte kiutazni. Az áldozat hazautazott a családjához, s bár ez egy közös megegyezésen alapuló kiköltözés volt, a volt férj mégis hágai eljárást indított, és azt állította, hogy az anya elrabolta a gyereket. Emiatt, és a másik gyerek miatt az anya inkább visszatért Budapestre, az ügy is peren kívül lezárult. Ezek után az apa minden létező fórumon és a hatóságok előtt gyerekrablóként tüntette fel az anyát, illetve azt emlegette, hogy eldobta az egyik gyerekét, sőt a gyerekeknek is ezt kommunikálta.
• Masszívan tetten érhető volt a gyerekek agymosása, az apa az anya ellen nevelte a gyerekeket. Az apa a gyerekeket tulajdonaként kezelte, magát szuperapaként állította be a közösségi oldalakon, miközben ott az is kiderült, hogy fegyverfetisiszta. A budapesti lakásban is tartott fegyvert, amivel az anyát rettegésben tartotta.
• A volt férj nyíltan bevallotta a gyámhatóságon, hogy azért járnak külön iskolába a gyerekek, hogy az anyának nehogy túl kényelmes élete legyen.
• A volt férj az anyát lejárató, becsületsértő leveleket küldött az anya barátainak.
• Az apa a gyerekek iskoláját is folyamatosan bombázta, fenyegető leveleket küldött, nácinak hívta őket.

Összefoglalva általánosan elmondható, hogy a bántalmazott nők azzal találkoznak, hogy a téma nem ismerete (a családsegítőtől a bíróig), és a nők elleni erőszak a rendőrségi hierarchia legaljára tartozik.

Hónapokig, évekig nem történik semmi, ezalatt semmiféle védelmi intézkedés nincs. Csak akkor lehet távoltartást megítélni, ha van már gyanúsítás.

A bírósági családjogi perekben nem veszik figyelembe a bántalmazást, kapcsolattartás megállapítása során sem. Spronz Júlia elmondása szerint még nem látott olyan apát, akitől megvonták volna a kapcsolattartási jogot, akármit is követette el a gyerekek és az anya ellen. Nincs szankciója a gyereket veszélyeztető helyzeteknek, például amikor az apa önkényesen elviszi a gyereket, és akár évekig elzárja az anyától, ugyanúgy tág kapcsolattartást kapnak a szülői felügyeletért folyó perben, vagy ha tanúi vagy elszenvedői a bántalmazásnak. Ez a rendszer minden sebből vérzik.

Jelenleg az áldozat gyerekei egy általuk ismert családnál lettek elhelyezve. A nagyszülők mindkét oldalról az anya mellett álltak, és jelentkeztek is a tragédia után, így remélhetőleg megfelelően rendezni tudják a gyerekek elhelyezését, és a lehető legjobb környezetet biztosítják számukra.

Megumit már nem hozza vissza semmiféle bocsánatkérés. Továbbra is küzdünk azért, hogy a hatóságok határozottabban lépjenek fel a családon belüli erőszak ellen.

Február 8-án a Patent Egyesület tüntetést szervez 15 órától. A Stollár Béla utcából indul a menet a Parlament elé. Gyertek!

A beszélgetést Spronz Júliával itt tudjátok megnézni:

nyitókép: Patent Egyesület/Facebook

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?