Prósza. Az egyik legjobb dolog, amit valaha ehetünk. Ráadásul még a neve is kedves időket idéz. A Terézanyu-díjas Raffer Gabi különleges receptet hozott ma.
Mikor először hallottam azokat a szavakat, hogy dödölle meg prósza, Szabó Gyula hangja jutott eszembe és felsejlett előttem a Magyar népmesék televíziós rajzfilmsorozat főcíme. Mesébe illő ételnevek. És amióta kóstoltam őket, tudom, nem csak a mesékbe illenek, de az asztalunkra is. A dödölle az ünnepi-, a prósza pedig a mindennapi ételek sorába került. Mivel én kevésbé rajongok a kukoricalisztért, kicsit a saját szám ízére formáltam az elmúlt években.
Prósza:
Ha szerencsénk van, aludttejjel készíthetjük, ha kevésbé vagyunk szerencsések, használjunk kefírt.
300 gramm kefírből, 2 tojással, 50 gramm porcukorral csipet só hozzáadásával és 100 gramm liszttel sűrű palacsinta tésztát keverünk. Kivajazunk, majd morzsával meghintünk egy sütőedényt és beleöntjük a kefires tésztánkat. Szilvalekvárt kanalazhatunk rá kisebb halmokban, és most áfonyalekvárral locsoltam meg.
180 fokon aranybarnára sütjük.
Tálaláskor meghinthetjük porcukorral. Melegen és hidegen is kiváló délutáni csemege.
Nyitókép: A szerző felvétele.
Hasonló inspiráló történetekről ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
