Történet arról, hogy kötelességünk-e gondoskodni idős szüleinkről…
Csörgött a telefon. Megint apa hívta. Ma már harmadjára. Renáta egy pár másodpercig dacosan figyelte a telefont, de aztán felvette.
– Na, végre már! Mikor jössz? Nagyon rosszul vagyok ma! Nem tudok elmenni a boltba se.
Renáta nyelt egyet. Tudta, hogy ez lesz, ha felveszi.
Gyorsan végiggondolta a napját. Négykor végez. Ha Bálint megy a gyerekekért, akkor ő tud vásárolni, és tesz egy kanyart apa felé is. Pedig nem lakik valami közel. Csak az út, több mint egy óra lesz oda-vissza. Későn fog hazaérni.
– Nem annyira jó most… – kockáztatta meg bizonytalanul, de apa lecsapott a hangjában lapuló határozatlanságra.
– Hagynád, hogy apád éhezzen? És olyan egyedül is vagyok. Senki nem nyitott rám napok óta.
Renáta sóhajtott.
– És mit kellene venni?
– Kenyér, szalámi, tojás, csemegeuborka, vécépapír, valami félkész kaja is. Ebédnek való. Már nem tudom, mióta nem ettem semmi normálisat. És két bor.
– Bor? – szisszent fel Renáta.
– Jaj, ne legyél már ilyen háklis! Egy öregember nem tud már megváltozni. Na! Tudod, melyiket szeretem!
Renáta kelletlenül indult a hosszú kitérőre. Pár napja összefutott Manyika nénivel, a nagynénjével. Az szóvá tette, hogy hogy tehetik ezt az apjával. Renáta magyarázkodni kezdett. De hát családja van, gyerekei, munkája, nem lehet ott egész nap.
De Manyika néni összeszorította a száját, úgy sziszegte, hogy ez a gyerekek kötelessége. És hogy mennyire hálátlanok Miskával.
Hálátlanok? Hálátlan lennék?
Telefonált Bálintnak, és felült a buszra, amivel eljutott a város széléig, első néhány évének színhelyére. Errefelé járt óvodába. A következő megálló után a harmadik utca jobbra. Hamarosan felbukkant a cukrászda is, ahol nyáron fagyiztak anyával. Nyár. Nem nagyon emlékszik közös nyaralásokra.
Egyszer apa elvitte őket Miskával abba puccos szállodába egy hosszúhétvégére a Balatonhoz. Akkor már elváltak. Az a terített svédasztal! Annyit ehettek, amennyi beléjük fért! Miskával szinte rávetették magukat a sok finomságra. Nekik az volt a Kánaán.
És apa elvitte őket síelni is. Renáta annyira nem szerette, mert hideg volt, és kicsit félt is a meredek lejtőkön, de végül is egész jól megtanult. Anyával ilyesmit nem csináltak. Nem volt rá pénz. Egy szobán kellett osztoznia Miskával. Pedig nagyon szeretett volna egy saját szobát. Az összes barátnőjének volt. És amikor kamasz lett, annyira vágyott arra a cipőre! Apától könyörögte ki, mert anya nem tudta megvenni.
Most meg apa panaszkodott mindenfelé. Biztos Manyikának is. Azért mondta… Alig jönnek hozzá a gyerekei, és nem törődnek vele, pedig ő mennyi mindent megtett értük! Az a sok gyerektartás! Hány évig fizette! Vitte őket síelni és nyaralni is! És most tessék! Ez a hála! A nyugdíja meg olyan kevés! Apa ilyen és hasonló mondatokat kürtölt szét boldog boldogtalannak. Hát rossz ember volnék én? – mardosta a gondolat Renátát. Valahogy nem jó ez így. Mégiscsak az apja.
A házban több napos szag és kosz fogadta. A redőnyök leeresztve. Apa félhomályban ült a tévé előtt foltos trikóban a nappaliban. Igazából csak azt az egy szobát használt a négyből. Nem látszott betegnek.
– Te vagy? – fordult Renáta felé.
– Éhes vagy? Hoztam a kifőzdéből pörköltet galuskával. Még meleg. Kéred?
– Inkább a bort hozd be.
Renáta rosszallóan nézett rá.
– Jó, megeszem a pörköltet előbb. Csak ne nézz így, mint anyád!
– A többit bepakolom a hűtőbe.
Előtte nagy lendülettel felhúzta a redőnyt, és kitárta az ablakot.
– Muszáj ezt? Meg fogok fázni miattad! Meg akarsz ölni?
– Takarózz be akkor, egyébként sincs kint hideg.
Ahogy el akart menni az apja mellett, az megragadta a karját, és kezei elkezdték gusztálni a lánya testét.
– Na, gyere ide inkább, hadd nézzelek! Megasszonyosodtál rendesen. Nem baj, talán így is kellesz majd annak a Bálintnak, elég balfék hozzá. Jaj, kislánykorodban milyen szép kis kerek feneked volt!
Renáta gyomra összeugrott, a teste lefagyott. Olyan megvetően nézett, hogy apja hirtelen elengedte, mint aki tüzes vasra markolt rá.
Renáta kisietett a fürdőszobába, és betett egy mosást. A konyhában elmosogatott. Kikészített egy adag tiszta ruhát, és áthúzta az ágyat. A többi szobát ellepték a felhalmozott limlomok. Apa nem dob ki semmit. Nem érdemes nekiállni. Megszokásból benézett a gyerekszobába, ahol anno Miskával aludtak apás hétvégéken.
Kísérteties volt. Mintha megállt volna az idő. Néhai ágyukon nagy doboz legók éktelenkedtek, a fal mellett régi tévék, a sarokban biciklialkatrészek. Behúzta az ajtót.
– Renáta! Mit szöszmötölsz ott? Aztán ne pakolj el össze-vissza, mert nem találok meg semmit! Biztos direkt dugod el a dolgaimat.
Renáta biztonságos távolságban állt meg, és letette az asztalra szórólapot.
– Ide teszem az ételfutár számát. Onnan tudsz rendelni is. Egész jókat csinálnak.
– Persze, csak azért, hogy ne kelljen idejönnöd! Hát jóapád már nem számít? Nem akarhatod, hogy azt az ostoba szomszédot kérjem meg! Arra egy kutyát nem lehet rábízni! A múltkor is olyan száraz süteményt hozott! Majdnem hozzávágtam – panaszkodott tovább apa.
Az unokákról nem kérdezett. És Miskáról sem. Nem próbálta kifizetni, amiket Renáta vásárolt. Persze nem fogadná el, de a szándék jól esett volna. Annyira nem állnak jól.
Renáta megkönnyebbülten szívta be a szabad levegőt, ahogy kilépett az ajtón. Még bevitte a kukát a ház elől, az is napok óta kint állhatott. Szerencsére hamar jött a busz. Mekkora hülye vagyok! Mégis mire számítottam? Felszállt elöl, és leült az ablak mellé. A hangosbemondó géphangon közölte a következő megálló nevét.
Hideg utca
Tél van. Renáta a bejárati ajtó előtt sír. 3 éves lehet. Miska kalimpálva bömböl a kiságyban. Anya kintről veri az ajtót. Apa kizárta. Engedj be a gyerekekhez! Hallom, hogy sírnak! Engedj be! Már sikít. Fel sem vagyok öltözve! Apa bent röhög Renátára. Jó helyen van ott, mit sírsz? Úgyis bolond! Majd ha rendesen viselkedik, bejöhet. Ebből majd tanul.
Hegyalja utca
Már lefagyott Renáta keze. Apa nem törődik vele, ő még le akar siklani a másik pályán is. Vonszolja magával a felvonó felé. Közben viharosan fúj a jeges szél. Apró jégszilánkok csapódnak Renáta arcába. Könnyeivel küszködik, annyira fáradt, de apa előtt nem lehet sírni. Este a vacsoránál apa dicsekszik a haveroknak, hogy milyen vagány gyerekei vannak, a fekete pályán is lejöttek. Csak egy kicsit noszogatni kellett őket. Miska ül vele szemben. Kényszeredetten mosolyog a vidám társaságra.
Mosógép utca
Renáta 7 éves. Apa a ház előtt a szomszéddal beszélget, szorítja Renáta kezét. Renáta szeretne inkább már bemenni. Nem meri apának mondani. Nemrég költöztek el anyával, hétvégére jöttek apához. Apa hangosan méltatlankodik, hogy az a némber kifosztotta. Elvitte a mosógépet és még a lekvárokat is a kamrából. Most neki új mosógépet kell vennie. Ezt mégis hogy képzelte? A mosógépből Renáta tudja, hogy a némber az anya. Azt nem tudja, mivel fosztotta ki apát, mert otthon két összetolt matracon alszanak a földön hárman, anyával és Miskával. A lekvárokat anya főzte. Miska szereti.
Hétvége utca
Bár inkább el se jött volna értük apa! Renáta osztálytársai irigykedve nézik az új autót, amiben elviszi őket. Apa nem marad velük. Dolga van. Kiteszi őket a háznál. A hűtőben csak sör és egy darab száraz sajt. Apa útközben szokott enni. Otthon nem tart semmit. Miskával a cukortartóból kristálycukrot esznek. Két óra múlva megérkezik a nagymama. Borsólevest főz nekik.
Borvidék utca
Renáta fürdőruhában játszik a hotelszoba szőnyegén. Apa imbolyogva közeledik, nyáladzó szája furcsa vigyorba feszül. Magához húzza Renátát. 10 éves lehet. Hozzá akarja nyomni a száját. Renáta elhúzódik. Apa leköpi. Nem hagyod, hogy apád megpusziljon? Kis hülye! Renáta letörli, és elszalad Miskát keresve. Anya nincs ott. Apa nyaralni vitte őket a Balatonhoz hosszúhétvégére.
Eper utca
Anya titokzatos mosollyal mutatja a szatyrot Renátának. Akciós volt az eper boltban. Miskával ujjongva fogadják. Ritka csemege náluk. Anya gondosan elosztja két műanyag tálkába, hogy ne legyen veszekedés. Le is méri. Anya nem eszik belőle.
Büdös kurva utca
Anya a falhoz szorítva. Apa a nyakánál fogja, és üvölt a képébe. Büdös kurva! Renáta sír. Nem tudja, mi az a büdös kurva, de valami nagyon rossz lehet, olyan eltorzult apa arca. Miska a fotel mögé bújva. Keze a fülére tapasztva, és hajlongva énekel.
Iskola utca
Renáta ellenőrzőjében beírás a matektanártól, hogy megint nem volt kész a leckéje, és az órán sem hajlandó dolgozni, csak bámul ki az ablakon. Anya arca gondterhelt. Aztán Miska osztályfőnöke hívja: Miska megint rossz volt, zajong az órákon, zavarja az órát, a szünetben meg feldobta a tornazsákot a tetőre. Csináljon vele valamit, és pótolja a tornazsákot! Anya a végén lecsapja. Képes volt ezt mondani, hogy ez nevelési probléma! Meg hogy az ilyen dolgok a családból jönnek! Mégis milyen családunk van nekünk? Elfordul, hogy Renáta ne lássa, hogy sír, de Renáta tudja akkor is. Hátulról átöleli, és anya hátára hajtja a fejét. Anya a kezére teszi a kezét.
Törvény és Igazság utca
Renáta alsós. Este van. Anya a számítógép előtt görnyed. Tisztelt Gyámhatóság! Tisztelt Bíróság! Tisztelt Ügyvéd Úr! Renáta nyolcadikos. Este van. Anya a gép előtt ül. Tisztelt Gyámhatóság! Tisztelt Bíróság! Tisztelt Ügyvéd Úr! Nekik is be kell menni Miskával. Idegenek kérdezgetik az életükről. Renáta rosszul érzi magát tőle. Miska nem hajlandó megszólalni. Akkor az idegen néni fenyegetni kezdi, hogy elviszi anyától, ha nem válaszol. Apa is ott van. Anyával veszekszik. Anya sír. Senki nem szól apára, hogy ne kiabáljon vele. Anya abban a hónapban kicsit többet keres, de elmegy ügyvédre, perköltségre, ajánlott levelekre. Mint máskor. Évekig. Kamaszok Miskával, amikor vége a vagyoni pernek. Anya addig egy fillért nem lát a közös házból. Nagyon keveset kap vissza a pénzéből, és ennyi év után alig ér valamit. Renáta már érti, mit jelent kifosztottnak lenni. Nem apa van kifosztva. Apa öblösen röhög, hogy megszívta a pénzéhes ribanc. Apa egyedül terpeszkedik a nagy házban. A garázsban csillogó terepjáró.
Szegénylegény utca
Hétvégén apa haverjaival vitorláznak. Apa hőzöng, hogy milyen kopott Renáta ruhája. Miért nem vesz anyád normális ruhát nektek? Talán sajnálja tőletek? Renáta lehajtja a fejét. Miska szeme villan, indulatosan apához vágja, hogy anya nem keres valami sokat, és az albérlet… Apa föléje tornyosodik és letorkolja. Ezt akarta anyád! Nem kellett neki a jó élet! Akkor oldja meg egyedül! Akkora szája volt, hogy inkább egyedül nevel gyereket. Tessék! Megmondtam előre, hogy nem képes rá! Renáta tudja, hogy apa annyi gyerektartást fizet, amiből egy pár normálisabb cipő épphogy kijön. Apa feketén dolgozik, hogy anya ne kérhessen több gyerektartást.
Rák utca
Renáta terhes az első babájával. Anya nagyon várja az unokát, de betegágyban fekszik. Renáta fogja a kezét. Anya ugyanazzal a rajongó, büszke tekintettel néz rá legyengült testéből is. Miska csenget. Hozott anyának epret a piacról, és a szerszámokat, hogy megjavítsa a csapot. Éjjelre itt marad, mondja Renátának, menjen haza Bálinthoz. Renáta már kicserélte a pelenkát, ne Miskának kelljen.
Renáta felriadt, mert valaki megkocogtatta a vállát. A buszvezető volt az. Elnézést, hölgyem, de végállomás. Kér egy zsebkendőt?
Nyolc órára ért haza. Amint belépett, erőtlenül rogyott le az ajtóban. Bálint egyből látta rajta. Nem kellett mondania semmit. Leguggolt mellé, és szorosan magához ölelte.
Ne menj oda inkább! Ez egy szemét. Tönkretette a gyerekkorotokat, és anyukádat is vég nélkül terrorizálta. Az esküvőnkön is mit művelt… Csak bántani fog… Hozzád ért?
Renáta válaszként belefúrta fejét Bálint vállába. Ízlelgetni kezdte a gondolatot. Soha többet nem kell látni. Soha többet nem kell ezt elviselni. Soha többet nem kell abba a házba belépni. Miskának van igaza, ő évek óta szóba se áll apával.
Vacsora után Renáta és Bálint a Híradóban hallották a bejelentést: nagyjaink törvényt hoztak arról, hogy a felnőtt gyermek köteles gondoskodni idős szüleiről. Egymásra néztek. Basszák meg! – tört ki Renátából – Azt kell visszaadnunk, amit kaptunk? Igen?
Elővette a telefont, és belépett a netbankba.
Állandó utalást állított be: minden hónap 10-én 15 000 Ft. Szülőtartás. Teljesítette a kötelességét.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
