Azt gondolom, hogy egy rapid, egyalkalmas szín- és stílustanácsadás nem hoz sorsfordító változást egy nő életében. Nyitottabbá tehet, elindíthat az úton, ám a célok eléréséhez és az önmagunkkal való mély és értő viszony kialakításához nem ad valódi mankókat. Pedig a stílusunkkal, megjelenésünkkel éppen azt tudjuk magunk és mások felé közvetíteni, hogy milyenek vagyunk legbelül. A színek, fazonok inkább csak eszközök. Olyanok, mint az ételnek a só és a bors – szükség van rájuk, de ebből még nem lesz kész fogás – vallja Tilless Anna, aki elmeséli, hogyan vált hírszerkesztőből, majd operatív vezetőből a Stíluskarakter program megalkotójává.
– Mindannyian mást hozunk otthonról, ami az öltözködéshez való viszonyunkban is visszaköszön. Te mit tapasztaltál a stílusról, megjelenésről gyerekként a családodban? Volt, akire ikonként tekintettél?
– Abszolút nem. ’81-es születésű vagyok, és akkoriban nem igazán rohangáltak stílusikonok Magyarországon. Arra viszont emlékszem, hogy mindkét nagymamám nagyon adott arra, hogy jól nézzen ki. Egyikőjüknek sem volt könnyű élete, ám a saját kereteiken belül mindig odafigyeltek a megjelenésükre és az ápoltságra.
– Művészcsaládba születtél. Tetten éred ennek a lenyomatait a munkádban?
– Édesanyám előadóművész és magyartanár, édesapám pedig festő- és szobrászművész volt. Sokféle emberrel találkoztam, akik az alkotás szenvedélyének éltek, legyen szó textil-, ipar-, zene- vagy előadóművészekről.
Ha visszatekintek, sokkal inkább azt látom, hogy az öltözködésükkel sosem akarták volna háttérbe szorítani azt az alkotást, amit létrehoztak. Saját megjelenésük sokszor másodlagos volt a művészeti produktumhoz képest. De a nyitottság, a világlátás, a formák, színek, fények és árnyékok, ritmusok játéka nagyon erősen hatott rám.
– Mennyire volt tudatos a pályaválasztásod? Hogyan alakította az utadat, hogy az anyaság az egyetem mellett érkezett az életedbe?
– Újságíró akartam lenni, így esett a választásom a magyar–lengyel szakra. Hamar rádöbbentem, hogy a bölcsészkar mégsem nekem való, így átjelentkeztem az Államigazgatási Főiskolára, abból a profán okból, hogy ott nem kellett matekból felvételizni. És bár a közeg érdekes volt, amikor közelebbről megláttam a „lomha, mamut” államigazgatási szervezeteket, felismertem, hogy ez az irány sem passzol a karakteremhez.
Az első gyerkőc váratlanul jött, de ilyen távlatból már úgy gondolom, hogy nem is történhetett volna jobbkor, iszonyú rugalmas voltam a 20-as éveim elején, és úgy érzem, komoly teherbíró képességre tettem szert fiatal anyaként.
Az első munkahelyem egy bűnügyi hírügynökség volt iskola mellett, ott lettem végleg szerelmese a szavaknak, tanultam meg röviden, tömören, a lényegről írni szerkesztőként. Ezután a rendezvényszervezés varázslatos világába csöppentem, de család mellett igen nehéz lett volna ebben kiteljesednem. Így érkeztem meg abba a holland–magyar cégcsoportba, ahol a vezérigazgató asszisztenciája után közel 10 évig operatív vezetői pozícióban dolgoztam.
Tudom magamról, hogy erős a függetlenség iránti vágyam, de ahol ezt szervezeten belül megkaptam, ott jól tudtam működni. Ugyanebben az időszakban kerültem kapcsolatba a stílustanácsadással.
– Operatív vezetőként is kamatoztatni tudtad, amit a különböző stílusokról, valamint a külső-belső összhangról megtanultál?
– Tíz évvel ezelőtt abszolút a férfiak uralták az üzleti világot. Én viszont egy csupa nő csapattal dolgoztam (méghozzá fiatalokkal), akiket helyzetbe kellett hoznunk ahhoz, hogy magabiztosan üljenek le tárgyalni akár az 50-es, 60-as férfiakkal is. Hamar egyértelművé vált, hogy szervezetfejlesztéssel, önismerettel, tárgyalás- és értékesítéstechnikával érdemes foglalkoznunk ahhoz, hogy határozottabbak legyenek, merjenek dönteni, bízzanak a tudásukban, felkészültségükben, meg tudják védeni a saját álláspontjaikat, határaikat.
Felismertem, hogy ennek az is markáns része, hogy hogyan jelenünk meg, hogyan beszélünk és mozgunk.
Akkoriban még gyerekcipőben járt itthon a stílustanácsadás, de találtam egy céget, ami ezzel foglalkozott. Elmentünk a csapatommal egy workshopra, ahol testközelből láthattam, hogy mekkora hatással van a megjelenésünk változása arra, ahogy viselkedünk, kommunikálunk. Előtte ebből semmit sem használtunk ki tudatosan. Meg akartam tanulni, érteni, hogy mi ennek a mélysége, de ekkor még nem tudtam, hogy ez lesz majd a hivatásom.
– És ha már a mélységet említed – gyakran tapasztalod, hogy a külsővel kapcsolatos tanácsok kérésekor valójában belső elakadások bugyognak felszínre? Mennyire vékony jég adott esetben más segítő szakemberhez továbbirányítani az ügyfeledet?
– Úgy vélem, nem az a dolgom, hogy meglapogassam az ügyfelek vállát, majd felöltöztessem őket úgy, mintha semmilyen kihívásuk nem lenne. Fontos lehet akár az is, hogy más szakemberekhez irányítsam őket.
És itt köszön vissza a címben emlegetett három fontos fázist jelölő szó: hozott-szerzett-megdolgozott. Hiszen a megjelenésünkkel is onnantól érdemes behatóan foglalkozni, hogy tudatosítjuk, nem véletlenszerűen történnek a dolgok, a saját sorsunkért mi magunk vagyunk a felelősek, és mi magunk tudjuk meghozni azokat a döntéseket, amikkel változtatni tudunk az életünkön.
Hozott: Mindaz, amit hozunk. Történelmileg, családilag, genetikailag és a velünk született különleges világunkból.
Szerzett: Mindaz, amit szerzünk útközben. Tapasztalat, élmény, öröm, tudás, veszteség, fájdalom, alkalmazkodás, megoldási mechanizmusok, kudarcok, felállások.
Megdolgozott: Nekem ez a kulcs, mert a fenti kettő megtörténik velünk, ha akarjuk, ha nem. De hogy ebből mit és hogyan dolgozunk át magunkon, mi ülepszik le, mit használunk fel, hogyan gondolkodunk magunkról és a világról, az munka. Hosszú, elmélyült, befelé figyelő munka.
Amikor egy ember, egy nő elkezd dolgozni magával és a saját értékrendjét, elveit felépíti és e mentén halad, én mindig azt látom, hogy csoda történik. Megérkezik a saját jelenébe, végtelen bizalommal lesz saját maga iránt, megérti, hogy mindig és minden helyzetben elég jó társa tud lenni önmagának, akkor, attól a pillanattól van értelme építeni a megjelenését.
Ez az egyik oka annak, hogy nem egyetlen alkalommal találkozom a nőkkel, hanem minimum 6 héten át tart a Stíluskarakter program, amit azért álmodtam meg, hogy vállalkozó- és vezetőnőknek segítsek felépíteni a határozott és megkülönböztethető stílusukat. Így megismerhetik a megjelenésükkel való kommunikáció erejét, amellyel képesek lesznek önmaguk és vállalkozásuk céljait kifejezni, erősíteni.
– Hogyan képzeljem el a folyamatot, mi történik ebben a 6 hétben?
– Az egész folyamatot elemzéssel kezdjük. Partneremmel, dr. Pierog Anitával, a Debreceni Egyetem Vezetés- és Szervezéstudományi Intézetének docensével az ösztönös választásokat térképezzük fel, elemezzük ki és öntjük érthető és emészthető formába ügyfeleim számára. A személyiség- és stíluselemzés után definiáljuk a célt, ami felé tartunk. Enélkül teljesen felesleges megjelenéssel vagy öltözködéssel, az öltözködésen át pedig a kommunikációnkkal foglalkozni.
Aztán meghatározzuk az egyéni karakterjellemzőket, itt színekkel és a test formavilágával is foglalkozunk, ám mindezek fölött messze ott van a stílus, ami a legerősebb része a megjelenés felépítésének. Hiszen millióféle színt és fazont fel tudunk „helyesen”, a szabályoknak megfelelően venni, de lehet, hogy a feléhez közünk sincsen, nem rólunk szól, nem minket tükröz. Ne ragadjunk hát le a szabályoknál, a stílus, az egyediség mindig ezeken túl kezdődő világ!
Ezután módszeresen, részletesen átnézzük, átválogatjuk a meglévő, és megtervezzük a jövőbeni ruhatárat. A tervezés után el is érkezünk a gardrób felépítéséhez, amikor a létező és az új darabokból – a saját otthonukban – összeállítjuk a szetteket (a fast fashion üzletek és a zajos, mesterséges fénnyel megvilágított, valamint torz képet adó tükrökkel felszerelt próbafülkék helyett ez sokkal intimebb, szabadabb atmoszférát teremt).
A tapasztalat szerint nagyjából egy év után önállóan kezdenek az ügyfeleim alkotni, játszani. Ez a játék óriási szabadságot ad, a szabadság belső erőt, amit a külsővel összhangba hozva, hihetetlen energiákat szabadítunk fel, láthatóvá, felszabadulttá és stílusossá válunk.
A hab a tortán pedig egy imázsfotózás Veres Anita fotográfussal és Kókai Dóri makeup artisttal. Ez a Stíluskarakter program utolsó lépése, az önmagunkkal való munka megkoronázása.
Nem gondoltam korábban, hogy elképesztően erős és fontos pont lett ez a programban, hiszen itt nyernek a nők bizonyosságot arról a rendkívüli változásról, amibe rengeteg munkát fektettek a 6 hét során.
Csodálatos flow-élmény ez a nap nekik és nekünk is, eddigre érkeznek meg ugyanis ügyfeleim abba az új minőségbe, ami karrierjükben és magánéletükben is sorsfordító változást hoz. Nem mellesleg egy minden élethelyzetüket kiszolgáló, jól működő gardróbot, őket tükröző és remekül kihasználható, tudatosan felépített ruhatárat is a magukénak tudhatnak.
Kell ennél több?
Tilles Annával és az Összhang Stílus Társulattal is találkozhattok a Női Váltó Fesztiválon egy Gyakorlati fókuszú stílustanácsadás keretében.
Fotók: Tilless Anna
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
