Ha új ruhát szeretnék vásárolni magamnak, háromféle módon szerzem be.
Elmegyek egy ruhaüzletbe, online rendelek, vagy – és újabban ezt teszem – ellátogatok egy használtruha üzletbe, és turkálok. Régen nem voltam nagy turiba járó, mert szerettem, ha az, amit felveszek még nem volt máson, mára ez nem zavar. És sok előnyét felfedeztem a használtruha üzleteknek, így havonta egyszer-kétszer betérek egybe.
Az előnyök
Egyrészt észrevehetően olcsóbbak, mint más üzletek, és az olcsóság nem feltétlenül jelent minőségcsökkenést. Kimondottan jó minőségű, márkás ruhákat is ki lehet fogni ugyanis kedvező áron. Nemrég vadonatúj New Yorker-ből származó kabátot vettem a lányomnak, 1500 Ft-ért.
Imádom, hogy itt egyedi holmikra is rá lehet bukkanni. Sokan azért járnak turkálni, mert szeretik, ha az, ami rajtuk van, nem jön szembe velük az utcán. Egy használtruha üzletben igazi kincseket lehet találni, tényleg kedvező áron.
És persze ne feledkezzünk meg magáról a turkálás élményéről sem. Van, aki a keresés izgalma miatt jár használtruha üzletbe – az élteti, ha rábukkan valamire. Teljesen mindegy, hogy esetleg nem volt rá szüksége, a lényeg a keresés izgalma, és a találat öröme.
Van, akinek a turkálás szombat délelőtti kikapcsolódás. Saját fülemmel hallottam a múltkor, mikor két hölgy nagy örömmel beszélte meg, hogy ezentúl minden hétvégén az lesz a programjuk, hogy turkálni mennek bálabontásra. Én inkább elolvasok néhány oldalt egy könyvből, de ugye, kinek mi okoz örömet.
És ne higgyétek, hogy turkálni a nők privilégiuma!
Bizony már rengeteg úr is kiélvezi minden előnyét – mondjuk, abban nem vagyok teljesen biztos, hogy mindannyian önszántukból teszik, vagy azért vannak ott, mint az én párom is néha – erős ráhatásra. A fizetésünk vásárló értéke egyre kevesebb, ruha pedig kell.
A kamaszoknál egészen életmentő lehet egy-egy nagyobb turkálás, hiszen így egy szezonnyi ruhát kb 30-40.000 forintból meg lehet úszni, szemben azzal, ha mindezt ruhaboltból vennénk meg: ott 120.000 körül lesz a vége, mire minden alapdarabot beszerzünk.
Klasszikus kilós vagy színek szerint válogatott a jobb?
Én személy szerint a klasszikus turkálós helyeket, ahol könyékig kell merülni a ruhakupacba, és kilóra mérnek, kimondottan nem szeretem. Különösen idegesít a bálabontás napján, mikor elkezdek szisztematikusan átnézni egy helyet, és kupacot építeni, mire jön valaki, és az ellenkező irányból visszaszórja, amit én kitermeltem. Vagy épp kitépi a kezemből az éppen megfogott darabot.
Én is láttam, hogy vannak, akik vérre mennek egy-egy ruháért, de én nem bírom a ruhabirkózást, így ezeket a helyeket kerülöm. A klasszikus turkáló gyakran ilyen. És egyértelműen ezek az üzletek az olcsóbbak.
Vannak a vállfás turkálók – én ezeket jobban értékelem -, ahol általában még színek szerint is ki van válogatva a ruha. Itt is minden darab használt, de jobban átlátható, és legtöbbször drágább is. A megtaláltalak élmény itt sem marad el, de birkózni nem kell (sem a ruhákkal, sem mással).
Az egyik legismertebb, nagy használtruha hálózatnál simán elkérnek egy melegítő alsóért és egy jobb fölsőért 4-5000-et. Darabonként.
Az ékszerdobozok
Van néhány ékszerdoboz, ahová szívesen betérek. Ezekben általában nem csak ruha, hanem minden más is kapható. A kedvenc helyemen például – ahol a tulajdonos is egy angyal – cipők, ágyneműk, porcelánok, ékszerek, régi játékok, és mindenféle egyéb kincs is fellelhető. Ide az emberek behozzák már nem használt holmijukat, mások pedig elviszik, ami kell nekik.
Ezek az angol mintára létrejött cseriti boltok.
Ismeritek a dalt?
Semmi sincsen, ami mindenkinek egyformán tetszik
Semmi sincsen, amit mindenki ugyanúgy szeret
Ami más, mint az, amit, értéknek tartasz
Az valaki másnak még érték lehet.
Na, ez a hely épp ilyen. Nemrégiben bent jártam, és mindenhol báliruhák lógtak. Csillogó-villogó földig érő csodák.
A tulajdonos kérdésemre elmesélte, hogy egy operaénekesnő szabadult meg az évek alatt felgyűlt fellépő ruháitól. Egy álom volt mind, ahogy ott lógtak a fogasokon egy új fellépésre várva… máskor századfordulós játékokban gyönyörködhettem, vagy éppen klasszikus mélytányérokat vásároltam aprópénzért. Olyanokat, amikből a ’90-es években a menzán ettük a gulyáslevest. Ott volt a kék csík is körben, mindegyik szélén. Zsákmányoltam már soha nem használt cipőket is – 3 pár volt 600 ft.
Ezt gondoljátok ti a turkálásról:
– Én egy húszezer fős városba lakom. Egy kivételével már minden turiban voltam, de soha többet, mert maga az áru se valami jó, plussz ami nagyon fontos, hogy erősen túlárazott! Sok helyen új ruhát olcsóbban lehet venni… a kilós ár meg jó pár ezres, attól függetlenül, hogy max törlőrongynak való – mondta Éva.
– Én szeretek turizni, főleg ha találok valami jó állapotú ruhát olcsón. Volt olyan nadrágom, amit nagyon szerettem. Turis volt, és mivel egyedi volt, nem jött velem szemben máson. Ágyneműk is vannak jók, amit ott találok fehér ágynemű nem sárgul vagy szürkül be. Sok pamut van. Nekem megéri benézni – mesélte Gabi.
– Régebben nem turiztam, pár éve viszont igen. A legjobb farmerjaim a turkálóból vannak. Pepe Jeans, Diesel, Levis stb. felsők Aboriginal, S.Oliver, H&M és társai. 500-1000 Ft/darab. Nagyon jó állapotú ruhákat lehet találni. Nagykabátom H&M 1500.-Ft, S.Oliver szintén. Most vettem egy Mayo Chix kabátot, na az 2500 Ft volt. Csak jó helyet kell találni. Vadonatúj combcsizma 2000 Ft. Táskáimat is turiban veszem. Fehérneműt viszont nem veszek használtat. Persze vannak új ruháim is, de inkább rendelek, Kínaiban nem is vásárolok, max zoknit. Türelemmel a 42.000 Ft-os Mustang csizmát is lejátszottam 10.500-ra. Na, akkor megvettem.
Akcióvadász vagyok. Nem gondolom, hogy szégyellnivaló, ha még például a fogorvossal is összefut az ember rendszeresen a turiban – írta nekem Gyöngyi.
– Az egyik kolléganőm járt az egyik munkahelyemen. Multi, jó fizetés, család, 2 gyerek. Ő azért járt, mert az volt a kikapcsolódása, hogy 3-4 órára! bement a legnagyobb használtruha üzletláncba. Olyan elképesztően jó blúzokat, ruhákat vett, hogy mindenki kérdezgette, hogy hol vette. Nem hétköznapi ruhákat, hanem elegáns, irodában is feltűnően szép, márkás, jó ízlésű, néha extravagáns, de mindig elképesztően elegáns cuccokat, amik vagy újak voltak, vagy úgy néztek ki. Neki ez sport volt.
Én ezeknek a boltoknak a szagát sem bírom, meg sem időm, sem türelmem nincs hozzá, meg igazából affinitásom sincs egyáltalán, ezzel együtt, amiket ő vett, azokat szívesen hordtam volna – árulta el Zsuzsa.
– Huszonéve járok turikba, azóta, hogy dolgozom. Én is felfedeztem magamnak a jó boltokat, bár sajna sok már bezárt közülük. Régen a legnagyobb használtruha kereskedő hálózatot szerettem, de drága lett. Most egy másik ilyen hálózatba járok, ahol a vállfás (nem kilós!) árut nézegetem. Kizárólag árukészlet cserekor megyek, hogy ne kiválogatott kínálatban kelljen keresgélnem. Szép, egyedi, és nagyon jó minőségű ruhákat szoktam vásárolni. „Ezer éve” nem jártam rendes ruhaboltban, mert elképesztő árak vannak! Egyszerűen sajnálom rá a pénzt – avatott be Melinda.
– Régen is gyakran jártam turiba. Most végignézve a ruháimat, nagyrésze több éves és semmi baja sincsen. Most turiban dolgozom, el sem hinnétek, hogy a település elitje jár ide vásárolni. A márkás ruhák szinte mindenben megtalálhatóak, és eredeti árukhoz képest potom pénzért – árulta el Katalin.
Megéri vagy nem? Mindenki maga dönti el. Az azonban biztos, hogy aki rászánja az időt, igazi kincseket is találhat.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
