A Hungária Körút sarkán izgalmas épület magasodik. A Vakok Iskolája. Most vásárolta vissza 20.000 ezüstért Habsburg Eilikától, Somorjai Ágnes a Vakok Iskolájának igazgatója. És ez nem is teljesen vicc.
Kecskeméti Zsuzsanna írása.
A Vakok Iskolája alapításának 200. évfordulóját ünnepli ebben az évben. Ágnes egy hatalmas örökség gondozója. Egy élő őrláng. Szinte mindent tud a 200 éve alapított iskoláról, a vakok tanításának történetéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Bécsből 1825-ben, néhány vak gyereket a Pozsonyi Országgyűlés elé vittek, és kérték, hogy Magyarországon is nyílhasson az ilyen gyerekek számára iskola. József Nádor az ügy mellé állt, ezért a híres Nádor terem őrzi az emlékét. Ő adta az első 200 ezüstforintot az iskola alapítására. Ezt “fizette vissza” jelképesen az ünnepségen ünnepélyes keretek között az intézmény szám szerint 14. igazgatója annak a 20.000 ft-os ezüstérmének az első példányával, amit az évforduló tiszteletére verettek.
Ez az évszázadokon átívelő, kissé meghökkentő történet csak egy azok közül, ami ennek a csodálatos közösségnek a történetét övezi.
Tiszteletet ébresztő, csodálatot keltő, ám időnként meghökkentő, szinte tréfás történetek őrzik az elmúlt kétszáz évet. Az igazgatónő, miközben mesél az iskola történetéről ezt is megmagyarázza. Ez egy olyan hely, ahol egy kívülálló azt gondolhatná, hogy mindig lehetne szomorúnak lenni, de ez egy derűs iskola, és a humorérzék az az eszköz, ami felszínen tartja az itt dolgozó 252 embert. Talán azért is maradtak fenn ezek a történetek, mert ez mindig így volt az elmúlt 200 évben.
A Vakok Iskolája nem csak egy iskola. A teljes neve: Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona. Országos ellátási körű módszertani központ és utazótanári szolgálat is egyben.
Vagyis a picuri óvodástól a szakiskolásig járhatnak ide gyerekek, és van egy bentlakásos gyermekotthoni rész is. Ide kerülnek azok a kórházban vagy csecsemőotthonban hagyott, vagy családból kiemelt babák, akik sok más mellett vakok is, róluk is ők gondoskodnak a lehető legnagyobb szeretettel. Ez az intézmény maga a varázslat. Egy menedék, ahogy körül öleli az épületeket a fal, és mögötte otthont és segítséget találnak mindazok, akiknek a legnehezebb. Ezt vezetni, itt dolgozni valóban nagy lelki erőt és rátermettséget kíván.
Az épület egy igazi iskolapalota, a szecesszió egyik legszebb épülete. Baumgartner Sándor és Herczeg Zsigmond tervezte, és az 1896-ban Mihályik Szidor igazgató által vásárolt telken áll ma is. A vakok iskolájának épült, soha nem volt más funkciója. A Nádor teremben található mára ikonikussá vált, kívülről teljes pompájában nem látható festett üvegablak eredetileg nem volt a terem része. Később készítette Zsellér Imre. Az üvegfestmény is hordozza a vakok iskolájának mondanivalóját. Szent István, Imre Herceg, Szent Erzsébet, Szent Margit, József Nádor, egy vincés rendi apáca és két arkangyal körének védelmében ábrázolja a gyámolításra szoruló vak gyermekeket.
Az intézmény igazgatói, Ágnes előtt szám szerint tizenhárman, mindig legendás figurák voltak, akiknek a vak gyermekek ügye mindennél előrébb való volt, és soha nem ismertek lehetetlent.
A jelenlegi széles spektrumú ellátás alapja például, hogy már a 1900-as években az akkori igazgató Herodek Károly felismerte, hogy ha csak 6 évesen kerülnek be a gyerekek az iskolába az késő. Ő hozta létre 1908-ban a vakok óvodáját, ami ma is működik, és nagyon fontos terepe a vak gyerekek korai életkorban elkezdett fejlesztése mellett a halmozottan fogyatékos kicsik korai, intézményi fejlesztésének. Ő vezette be a siketvakok oktatásának lehetőségét is, kinyitva az iskola kapuját halmozottan fogyatékos gyermekek számára is, ami a mai napig meghatározza a gondolkodást.
De a vak gyerekek zenei vizsgáztathatósága, a kölcsönözhető Braille könyvtár is a nevéhez kötődik, és azt is ő ismerte fel, hogy a férfi tanárok mellett hiányzik a gondoskodó női kéz, így Vincés rendi gondoskodó apácákat alkalmazott a diákok mellé, akik megtanították őket az önálló életre és gondoskodtak róluk mindenhol, még a tanteremben is.
Persze erre az időszakra is tehetőek meghökkentő és megmosolyogtató helyzetek. A szertár hatalmas fejlesztésen esett át ebben az időben. Az elgondolás az volt, hogy a gyermekek megérinthessék az állatokat, köveket, növényeket, amiről tanulnak. Aztán szárnyra kelt egy pesti legenda, hogy a szertárban még egy bálna is van. Ez tetszett is a korabeli tanári karnak, és mikor a feltételezett Bálna tetem már nem volt tovább tarható, egy bálnaégetés ceremónián az udvaron elégették a gigantikus halat. Valójában nem bálna, hanem valószínűleg egy viza volt a hal, ami tényleg hatalmas és nyilván a vak gyerekek számára felfoghatatlan méretű volt. Így lett bálnája a vakok iskolájának.
A gyönyörű szecessziós épület egyébként nem akadálymentes, hiszen mikor építették még ezt az igényt nem ismerték fel, majd mikor műemlékké nyilvánították már nem lehetett szerkezeti átalakításokat végezni ennek érdekében, de nyilván folynak még ezek a munkák, mint ahogy az építkezés, fejlesztés is folyamatos.
Az eredeti építészeti remekmű azonban szintén tartogat néhány izgalmas meglepetést. A második emeleti lépcsőfordulóban például található egy relief, egy makett az épületről. Ez azonban egy titkos ajtót rejt, valójában a padlásfeljárattal állunk szemben, amit csak akkor fedezünk fel, ha értő kezek érintik a falba kampókat. Vagyis már az építésnél is voltak olyan tréfás, meghökkentő elemek, amelyekre egyáltalán nem számít az ember a vakok iskolája kapcsán.
Az iskolában működik egy módszertani múzeum, ahol kincsek vannak. Megrendítő találékonyság és elhivatottság minden centiméteren. 130 éves tapintható domborzatot mutató földgömb, régi lapozó könyvek, Braille írógép, forgatható diaporáma, amin látható a siketvak gyerekek tanításának folyamata, korabeli étrend, ahol az igazgató bejegyzései olvashatók a gondoskodásról: „Tessék a parajt finomra főzni, a tanároknak pedig adni még egy szelet kenyeret vacsoránál, idényszerű gyümölcsöt adni, és 1930 körül akár narancs is lehetett az étlapon. Dolgozatokat olvashatunk a vak diákoktól a századelőről, és láthatjuk is őket fényképeken. Századelős formaegyeztetőket láthatunk, ami mutatja, hogyan lesz a 3D-ből 2D. Itt tanulja meg a gyerek, hogy ábrázoljuk a házat, egy négyszögön egy háromszöggel. Mert neki az nem egy ház, hanem egy háromszög egy négyzeten.
És van persze rengeteg fotó a múltról, amiből Ágnes és munkatársai a 200 éves évfordulóra készítettek egy naptárt, ami a múltat és a jelent egyszerre ábrázoló montázs(plakát). Megdöbbentő időutazás.
Érdekes, hogy hiába volt jelen az apácák kapcsán az egyház, és a vezetők kapcsán a politika, mindig törekedtek arra, hogy az egyházi és politikai befolyástól függetlenül működjön ez az intézmény. Minden igazgató, így Ágnes is tudja ennek az okát, mert igazgatóról, igazgatóra hagyományozódik. Ez az ügy, egyszerűen magasabb polcon van annál, minthogy bárki befolyásolni vagy használni próbálja az iskolát és a benne élőket. Valójában tehát, mind az egyház, mind a politika itt volt és van, de, mindkettő funkciójában, gyönyörű összhangban van jelen, hogy úgy tudja támogatni a vak gyerekek ügyét, ahogy legjobb tudása szerint tudja.
Ez a ritka egyensúly azoknak a szakmai vezetőknek köszönhető, akik az elmúlt kétszáz évben ki tudtak állni a gyerekeknek a jogaiért.
Mint például az utolsó, a festményeken látható igazgatók közül, aki 35 évig igazgatta az iskolát és egyben gyermekorvos is volt, a házban lakott. Méhes József, vagy, ahogy emlegetik, Méhes Doktor jelenléte kissé tréfásan, ma is érezhető, hiszen a mostani igazgatói iroda volt annak idején lakosztályának hálószobája, így az őt követő igazgatók, mókás szállóigéje lett, hogy sok időt töltenek Méhes Doktor hálószobájában. Ő, aki nemzetközi hírnevű tudósként, gyermekorvosként kiemelten sokat tett a vak gyermekek oktatásának ügyéért, még jelen lehetett, mikor leleplezték a róla szóló festményt. Mikor meglátta, azt mondta, nem tetszik neki, mert a képen egy öreg bácsi van, nem ő.
Ez a csodás 200 éves egyedülálló intézet, ami a legelesettebbeket fogadja és bocsájtja útra, kedves, néha szívszorító, máskor nevetésre késztető történetével egyedülálló Magyarországon.
Igazgatója, Somorjai Ágnes, elődeihez méltó elhivatottsággal vezeti ezt a Dunán érkezett iskolát a pesti forgatagban szilárd elhatározással, hogy a magyar vak és sokszor többszörös nehezítettséggel élő gyermekeknek és szüleiknek még legalább 200 évig menedék lehessen ez az intézmény.
fotók: Vakok Iskolája
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
