A csillogó, szépséggel teli divatvilágot egy időre maga mögött hagyta Vera Blansh, aki február 24-e, az orosz-ukrán háború kitörése óta a küzdelem megrendítő pillanatait kapja lencsevégre. Az ukrán fotográfus leggyakrabban fekete-fehér képekbe sűríti az elmondhatatlant, olykor viszont színes fotóval üzen, hagyva, hogy a vérnyomok magukért beszéljenek.
Hátborzongató a tény, hogy fél éve háború dúl a szomszédban. Legyünk őszinték, saját lelkünk védelmében általában egy nagy masszaként, hatalmas erők összeütközéseként gondolunk a fegyveres összetűzésekre.
A fotósok bátor és kijózanító munkája azonban minden alkalommal emlékeztet minket: a tömegben mindig ott az ember, az egyéniség, valakinek a fia, a lánya…
Vera Blansh különösen képes felrázni bennünk ezt az érzést, hiszen egyik legkedveltebb műfaját, a portréfotózást is gyakran segítségül hívja a háború hű ábrázolására. Ezeken a képeken nemcsak arcok, hanem életek néznek velünk szembe.
Jól ismert magazinoknak fényképezett
Vera Blansh nevével az ukrán Vogue weboldalát böngészve találkoztam először. Mint kiderült, nemcsak a vele készült interjúval kapcsolódott az egyik legnevesebb divatmagazinhoz, hanem korábban fotózott is a Vogue-nak – és többek között a Harper’s Bazaar-nak, valamint a L’Officiel-nek is.
Ha kíváncsi vagy, milyen képeket lőtt a háború előtti munkássága során, akkor ide kattintva például ékszerekről, itt pedig egy ruhakollekcióról találsz egy-egy Vera Blansh fotósorozatot.
A kijevi származású fotográfus a londoni Central Saint Martins főiskolán diplomázott, és mindig is közel állt hozzá a portréfotózás. Míg ezt a szenvedélyét korábban művészeti és divat területen kamatoztatta, addig ma már egy teljesen más valóságban gyakorolja.
A háborút megörökítő fotóprojektjét Tribunal címmel illeti, amely magyarul annyit tesz, mint bíróság, törvényszék.
Hangosabb az elszántság, mint a sziréna
A háború kitörése óta számtalan szívbemarkoló példát láttunk a humanitárius segítségnyújtásra, ám azokról sem szabad elfeledkezni, akik a művészetükkel támogatják az ukrán társadalmat. Megannyi író, festő, szobrász, zenész, divattervező és fotográfus állt „kreatív frontvonalra”.
Vera Blansh története viszont nemcsak a kreatív frontvonalon zajlik, hanem véráztatta, valós helyszíneken.
Miután akkreditációt kapott az ukrán fegyveres erőktől, már minden adott volt, hogy dokumentálja az elképzelhetetlent. Mindenekelőtt az elszántságát kellett felhangosítani, hogy ne nyomják el a szirénák.
– A teljes körű invázió utáni első héten nem fényképeztem semmit sem. Az óvóhelyen vagy a fürdőszobámban ültem, olvastam a híreket, és rémület fogott el a tüzérségi és géppuskatűz hangjaitól.
Lehetetlen volt bármit is tenni. Egy hét múlva, mikor már valamilyen mértékig megszoktam a szirénákat és a lövéseket, rájöttem: ideje tennem valamit – nyilatkozta a fotográfus a Vogue-nak.
Olyan fájdalom, amit nehéz kiirtani
– Emlékszem a kezdeti érzéseimre. Átutazol Borodiankán, és olyan, mintha egy háborús film díszlete lenne. Vagy amikor lerombolt házakat fotózol, és tudod, hogy a törmelék alatt még mindig vannak emberek, akik arra várnak, hogy megmentsék őket. Ezt a fájdalmat érezni – nem tudom, hogyan fogom kiirtani magamból – osztotta meg a művész.
A Tribunal fotóprojekt narratívájának szerves részét képezik az emberek. Katonák, mentősök, önkéntesek, civilek – olyan szempárok tekintenek vissza ránk Vera Blansh munkáiról, amelyekbe örökké beleégett a támadások és azok következményeinek képe.
Szörnyeteg után van-e szépség?
Vera Blansh azt is elárulta, hogy az egyik barátja nemrégiben megkérdezte, releváns lesz-e a divat és a szépség a háborút követően? A fotós erre azt válaszolta: természetesen! Példaként említette azt a második világháború után elterjedt trendet, amely során a nők fekete vonalakat rajzoltak a lábukra, imitálva a harisnyák hátul futó, vékony csíkját – és mindezt a szépségért tették…
Fotók: Vera Blansh
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
