Tarnóczy Orsolya öt évig járt orvostól orvosig, mire először úgy érezte, valaki embernek nézi. Ez idő alatt bal petefészke kimerült. A várakozás évei egy időre megtörték, ma mégis úgy érzi, újra képes próbálkozni. Orsi a Lélekanya díj Női váltó különdíját vehette át Békéssy Olga, főszerkesztőtől. A Flamingo Wellness és Konferencia Hotel jóvoltából Balatonfüreden tölthet el másodmagával két éjszakát.
Nem tudom miről meséljek? A sikertelen próbálkozásainkról vagy a mai napig tartó örök szerelemünkről. Minden úgy indult, mint a mesében. Tizenegy éve találkoztunk, hat éve mondtuk ki egymásnak a boldogító igent. Egy évvel később mentünk nászútra. Egyiptomba, mert ez volt a gyermekkori álmom. Bárhol jártunk fogtuk egymás kezét, és sírtunk egymás viccein. Mindig tudtam, hol van, mi történik vele. És ez így van a mai napig is. Majd jött a felismerés, az igazi gyomros. Valami nincs rendben, az esküvő után eltelt egy év, és nem jön a gólya.
Tizennyolc éves korom óta kezelt egy nőgyógyász, akiben megbíztam. Elég fiatalon P3-as eredmény állt a papíromon, ő műtött. Azt mondta, nincs hormonális problémám. Mindezt a hátamra nézve állapította meg.
Új orvos, új hely. Kiderült nagy a baj. Csomagban kaptam az ajándékot: pajzsmirigy-alulműködés, magas prolaktin, inzulin rezisztencia és, amit akartok. A főváros egyik legjobb endokrinológusa kezelt.
Bíztam. Lefogytam. Azt mondta ez az út a sikerhez. Hittem. Csináltam. Soha nem voltam még ilyen vékony. Családi összejövetelen záporoztak a megjegyzéseket, a szomszédok fürkésző tekintettel néznek rám. Ruháimat már egy tinédzser is fel tudta volna venni.
Semmi se változott. Vártunk. Hónapok mentek el.
Fehér ajtó. A kerület egyik legjobb nőgyógyásza szerint polipom van.
Két hónap múlva megműt. Nem talál semmit.
Várunk. Újabb fehér ajtó. A főváros elismert meddőségi centrumában ülök. Ismét millió kezelés, vérvétel. Férjem éppen külföldön, egyedül megyek el az átfújásra (petevezeték átjárhatósági beavatkozásra). Elmondják nem fog fájni. Fájdalomcsillapítót nem adnak. Nem izgulok.
Majdnem belehalok, eleredt az orrom vére.
Az orvos ad három hónapot, próbálkozunk. Ismét bukás.
Az első inszemináció jól indul, a beavatkozásra már nem került sor. A „vezető” hely ugyanis nincs felkészülve a vasárnapi procedúrára.
Potyognak a könnyeim. Nincs bennem életkedv. Érzem a lelkem nem bírja tovább ezt az egészet. Egy évig csak élünk, mi ketten. Szerelememmel szerelmesen. Éjszaka arra ébredek, állok az ablakban, nézem az eget: Mit csináljak? Csináljam újból vagy hagyjam abba? A férjem és a gyermekünk nélkül nem tudok élni. Nézem ahogy alszik, és álmodik. Egy jövőről, amiben hárman vagyunk. Mi együtt.
Ismét fehér ajtó. Orvos kitalálja, valami nincs rendben, rengeteg fölösleges vizsgálat. Otthon balhé, kiborulás. Eredmény: negatív. Egyikünknek sincs baja. Együtt sírunk.
Orvosváltás, immár lombikos specialista. Férjemmel megyünk az első konzultációra. Az orvos nem sok jóval kecsegtet, kevés esélyem van a sikerre, az egész rendszer kimerülőben.
Harminchat éves vagyok. Élni akarok, belül már félig meghaltam.
A némaság pillanata. Nem találok szavakat az új érzésekhez, és nem találok érzéseket az új szavakhoz. Egyre jobban belemerülök az új gondolkozás atmoszférájába.
Belevágunk. Kardos doktor – én nevezem el így, az ultrahangos „pálcája” miatt – megvizsgál és adja a receptet.
Jönnek a lelkem mélyéig hatoló tűk. Minden áldott nap csinálni kell. Van, hogy a férjem keveri a fiolákat. Nézem őt. Sírok.
Gondolom, nem így képzelte el a boldog és felhőtlen családi életet. Férjem humorral oldja a kínos csöndet. Ezért szerettem belé. Imádom a vicceit, a lényét, úgy ahogy van. Főleg, amikor reggelente végigénekli az össze retro slágert a zuhany alatt. Olykor táncol is hozzá.
Ismét fehér ajtó. A stimulációt abba kell hagyni. Nem működik. Bal petefészkemet nem találják. Az orvos feltáró műtétet javasol. Keresek egy elismert nőgyógyászt. Az ultrahangon ő megtalálja, csak már nem működik.
Eltörik bennem valami. Öt év után az első orvos volt, aki embernek néz és azt mondta: „Vegyen egy mély levegőt, fújja ki. Nyugodjon meg!” Egy órát beszélgetünk, csak rólam. Hitet ad. Egy úthoz. Ez volt májusban.
Júniusban újból nekivágunk. Mi ketten. Én és életem szerelme.
Ő azt mondja, ha ennek az lesz a vége, hogy mi ketten maradunk, azt is csodálatos.
Minket nem állíthat meg semmi. Se eredmények, se orvosok, se fehér ajtók.
Semmi az ég világon.
Mi már egy család vagyunk.
Én és ő.
Szerelemben.
