Benséné Fekete Ildikó példája diáklányok és kutatónők sokaságát ösztönzi tudományos pályára. Legyen szó akár a startmező előtti méterekről, akár a gyes utáni, kihívásokkal teli reintegrációról. A Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) a kutatói tevékenység támogatásáért munkatársai jelölése alapján Kiválósági Díjat adományozott Benséné Fekete Ildikónak, a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet laboratóriumi főmunkatársának. Vele beszélgettünk.
– Azt a támogatást igyekszik átadni a fiataloknak, amit Ön is megkapott pályája elején. Kik voltak a mentorai, milyen életre szóló muníciókat kapott diák-, illetve egyetemista évei alatt?
– Egészségügyi képzettséggel kerültem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kémia Tanszékén frissen megalakult Biotechnológai Kutatócsoportba 1987-ben egyedüli nőként. A kutatócsoportunk kezdetben mindössze három főből állt, így mentoraimnak, Dr. Török Gábor tudományos tanácsadónak, és Dr. Szoboszlay Sándor egyetemi docensnek volt ideje foglalkozni a tanításommal. Számos hasznos tanácsot kaptam tőlük. Köszönettel tartozom még a Kémia Tanszéken akkor dolgozó laboránsoknak, akik szeretettel adták tovább nekem a saját tapasztalataikat, a hallgatók felé mutatott nyitottságot, segítőkészséget. Ezeket próbálom én is továbbadni a fiataloknak. – mondja Ildikó.
– Sok érdekes feladattal találkoztam az évtizedek alatt, amelyekben közös volt, hogy bár a laboratóriumban vegyszerekkel vagyok körülvéve, mindig a környezet védelmére, az egészséges életmód támogatására koncentráltam. A családias légkörnek köszönhetően hallgatóink közül néhányan munkatársként maradnak az egyetemen. A legjobb példa erre, hogy a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet jelenlegi igazgatója, Dr. Kriszt Balázs 20 éves kora óta velünk dolgozik.
– Munkája mellett a hétköznapjai is szorosan kapcsolódnak a környezetvédelemhez? Milyen részletekre figyel az életmódja során, amelyek a környezet megőrzéséről, tiszteletéről szólnak?
– A hulladékok szelektív gyűjtése, a környezetbe kerülő szennyező anyagok csökkentése nálunk alapvető. A családunkban élő gyermekek a legtermészetesebb módon gyűjtik a zsebükben a csokis papírokat, hogy hazaérve a megfelelő helyre tegyék. A példamutatás a nagyszülők, és szülők felelőssége is. Meglepő lehet, amit mondok, de nem kell harcos környezetvédőnek lenni ahhoz, hogy bolygónkat megvédjük. Elegendő, ha a fogyasztásunkat kordában tartjuk. Csak azt kell megvásárolni, amire tényleg szükségünk van. Ezzel nem csak az anyagi, de a környezeti erőforrásokkal is jól gazdálkodunk.
– A laboratóriumban tevékenykedő fiatalokra saját gyermekeiként tekint. Milyen életre szóló üzeneteket, értékeket igyekszik átadni nekik?
– A férjem mondása szerint „Ildi óvodájában” a nagycsoportosoknak már doktori fokozata van. Ahogy a környezet veszélyeket rejt a gyermekek számára, a laboratórium kimondottan veszélyes a benne dolgozókra. A laborba frissen bekerülő hallgatóknak az alapvető munkafolyamatok mellett a rendszeretetet, a szabályok betartásának fontosságát tanítom meg. Meg kell tanulniuk egymással kommunikálni, csapatban dolgozni. Bármi történik a munkahelyen, arról legalább két ember tudjon.
Aki megfordul itt nálunk, az úgy tekintem, mint saját gyermekeimet és úgy is mondják: te vagy a pótanyukánk és egy jó barát, aki meghallgatja a problémájukat. Ez is nagyon fontos, hogy beszélgessünk – mutat rá Ildikó.
– Az eszközöknek meg van a helye, mert így lehet nyomon követni a folyamatokat, meggyorsítani és hatékonnyá tenni a munkát. És persze meg kell hallgatni egymás bánatát is, mert jól esik kibeszélni a dolgokat, és ha szükséges, próbálunk segíteni, megoldást találni.
A kutatómunkában az a szép, hogy ha egy kísérlet nem a várt eredményt hozza, az még nem feltétlenül jelent kudarcot. Lehet, hogy éppen egy új dolgot fedezünk fel. Ennek bizonyítása azonban hosszú éveket vehet igénybe.
– Hogyan képzeljük el Önt, amikor épp nem dolgozik?
– A szabadidőnek a pihenésről kell szólnia, hogy a következő munkanapot is frissen, tettre készen kezdhessem, ami természetesen nem mindig valósul meg. A szellemi fáradtságot kertészkedéssel, vagy házi munkával pihenem ki. A jó levegő, és a fizikai munka ilyenkor megnyugtat. A fizikai fáradtságot szellemi tevékenységgel kompenzálom.
– Ha megtehetem, egy könyvvel a kezemben kiülök a kertünkbe. Olvasás szempontjából mindenevő vagyok, az útleírások, a valódi emberi történetek érdekelnek. Hosszabb szabadságokon szeretek kirándulni, járni a természetet. Mivel a családtagjaimtól 200 kilométernyi távolságban élünk a férjemmel, az ő meglátogatásuk is kirándulás számomra. A család gyerekeivel töltött idő, a legózás, kártyázás, társasjátékozás a legjobb feltöltődés. Kár, hogy olyan gyorsan elszaladnak ezek az órák!
Fotó: Benséné Fekete Ildikó
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
