Anyaként vagy nőként munkát keresni gyakran olyan, mintha előre mínuszról indulnánk. Ezt ki lehet mondani. Sőt, ki kell mondani. Mert amíg szépítjük, vagy úgy teszünk, mintha ez nem lenne valóság, addig nem tudunk felkészülni arra, hogyan kezeljük.
Bénó Helga karriertanácsadó cikke.
Én nem szeretem az áldozati szerepet. Nem azért, mert nem érteném az indulatokat, a keserűséget vagy a csalódást, hiszen nap mint nap hallgatom meg a hozzám forduló nők történeteit. Hanem azért, mert hiszek abban, hogy lehet másképp is. És legfőképp: lehet kezünkben az irányítás, még akkor is, ha a rendszer sokszor nem mellettünk dolgozik.
Nem a te hibád, de a te lehetőséged
Fontos ezt kimondani: nem a te hibád, hogy nem minden állásra hívnak be, vagy hogy egy HR-es furcsán néz rád, mikor kiderül, hogy kisgyermeked van. Ez a rendszer egyik hibája, a munkaerőpiac egyik torzulása, amivel sokan próbálunk nap mint nap szembemenni, dolgozni rajta, beszélni róla.
De miközben várjuk, hogy a szemlélet változzon, neked most van szükséged állásra, és ezt nem lehet kivárni. Ezért kell megtanulnunk:
hogyan mozogjunk ebben a térben, hogyan használjuk a saját erőforrásainkat, és hogyan keressük meg azokat a cégeket, ahol már most is van nyitottság, fejlődni akarás, emberség.
Egy példa, ami nem egyedi – csak kevesen hiszik el, hogy lehetséges
Az egyik ügyfelem – hívjuk most Zsuzsának – két kisgyermekkel próbált visszatérni a munka világába. Több hónapja keresett, de csak falakba ütközött. Semmi részmunkaidő. Mindenhol teljes jelenlétet vártak tőle, cserébe nulla rugalmasságot kínáltak. Egy idő után elkeseredett. Azt mondta, nem fog találni olyan munkát, ami mellett a családját is tudja koordinálni. Ekkor kezdtünk bele a közös munkába.
Ahelyett, hogy az álláshirdetéseket bújtuk volna, elkezdtük a cégeket figyelni. Arra biztattam, hogy nézze meg, kik azok a vállalatok, akik arról kommunikálnak, hogy fontos nekik a család, a rugalmas keretek, a nők támogatása. Nézzük meg, kik dolgoznak ott, mit írnak róluk, milyen értékeket képviselnek.
Így talált rá egy olyan cégre, ahol valóban fontos volt az anyák munkába való visszatérése, nem csak a szlogenek szintjén.
Ezután átdolgoztuk a pályázati anyagát. Nem feladatlistákat írtunk, nem „csináltam ezt és ezt” típusú felsorolásokat, hanem értékajánlatot. Megmutattuk, hogyan tud segíteni, mit visz a cégbe, miben egyedi. És tudatosan annak a döntéshozónak küldte el az anyagát, akivel előzetesen felvette a kapcsolatot LinkedInen.
Visszahívták, és most ott dolgozik részmunkaidőben, rugalmas feltételekkel, szakmailag megbecsülve.
Amit ebből szeretnék üzenni neked: van másik út.
Nem állítom, hogy könnyű, vagy hogy ezt egyedül kellene megoldanod. És azt sem mondom, hogy minden cég ilyen.
De azt igen, hogy lehet stratégiát építeni. Hogy nem kell vakon jelentkezni mindenre, ami szembejön. Hogy meg lehet tanulni figyelni a jeleket – ki hogyan kommunikál, hogyan kezel témákat, mit sugall a cégkultúra.
És azt is, hogy te is tanulhatod magadat. Megérteni, mi az erősséged, miben vagy igazán jó. Mit tudsz, amit csak te tudsz úgy hozni, ahogy senki más. Ez az alap, és ez kell ahhoz, hogy jól pozícionáld magad. Ha ez megvan, akkor utána jöhet az önéletrajz, a LinkedIn-profil, az interjú technikája.
De önismeret és stratégia nélkül minden csak próbálkozás marad.
A jó munkahelyet nem mindig a hirdetésekben találod meg
A legtöbb ténylegesen családbarát álláshirdetés nem tartalmazza azt a szót, hogy „családbarát”. Ezért fontos, hogy olvasni tanuljunk a sorok között. És néha ne a hirdetésből induljunk ki, hanem a cégekből, a kultúrából, a dolgozóikból.
A LinkedIn például nemcsak kapcsolatépítésre való, hanem kutatásra is. Megnézheted, mit írnak a dolgozók. Van-e ott kisgyermekes kolléga? Mesél-e arról, milyen ott dolgozni? Vannak-e posztok arról, hogy megbecsülik a munkavállalóikat?
Ha valaki tényleg családbarát szemléletben dolgozik, az látszik. Nemcsak a szavaikban, a tetteikben is.
Lehet, hogy nem tudod megváltoztatni a rendszert. De alakíthatod a mozgástered.
Ez nem idealizmus, hanem gyakorlati rugalmasság. Mert bár sok minden nem a mi kezünkben van, de az, hogy hogyan reagálunk, az igenis a miénk. Azt nem tudod megmondani, mit gondol rólad egy HR-es. De azt igen, hogy te mit tudsz mondani magadról. Azt nem tudod biztosítani, hogy egy cég értékel-e egy anyát. De azt igen, hogy te értékként mutatod meg magad.
Ez a különbség sodródás és tudatos keresés között.
Zárásul…
A munkaerőpiac sokszor tényleg igazságtalan. Ezt nem kell tagadni, nem kell túlírni. De az is igaz, hogy vannak vállalatok, ahol már máshogy gondolkodnak. Vannak vezetők, akik nyitottak. És vannak utak, amiken végig lehet menni, ha tudjuk, merre keressük őket.
Ez a cikk nem megoldás akar lenni minden problémára. Csak egy emlékeztető: nem vagy egyedül. És nem vagy tehetetlen.
Nehéz lehet elhinni, de lehet jó helyet találni. Létezik még olyan munkahely, ahol nőként, anyaként is emberszámba vesznek. Talán ritka, talán keresni kell, de létezik.
És ha megtalálod, az igazán megéri.
Ha érdekel, olvasd el Helga cikkét az álláskeresésről: Az álláskeresés első lépései: amit 10-ből 9 ember rosszul csinál címmel. A ,,Miért a rejtett munkaerőpiac a kisgyermekes anyák egyik legnagyobb esélye?” cikket pedig ITT olvashatod el.
Bénó Helga praktikus tanácsait követhetitek a weboldalán, LinkedIn-en és TikTokon is.
nyitókép: Adobe stock
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
