Egy szállodás mindig mosolyog. Akkor is, ha beborul az ég, vagy ha az ezredik kérdés érkezik egy vendégtől. De hogyan marad valaki évtizedekig a pályán, miközben megújulást hoz egy egész iparágba? Liptai Judit, a Danubius Hotels központi értékesítési és marketingigazgatója nemcsak csapatot, a kultúrát is építi – szeretetből. És nem omlik össze.
Nincs két egyforma nap
– Engem egy háklis vendég nem riaszt el – mondja mosolyogva Liptai Judit, aki nemcsak elviseli a vendéglátás hullámzásait, de élvezi is az ezzel járó izgalmakat. Sokan romantikus elképzelésekkel közelítenek a szállodaiparhoz, ő viszont pontosan tudja, milyen, amikor egyik pillanatról a másikra kell dönteni újraszervezni, kezelni egy váratlan helyzetet. Nem ijed meg a fordulatoktól, sőt, épp ez tartja benne a lelkesedést.
– A változatosság tart itt. Én megőrülök a monotóniától – mondja nevetve. És ez nem csak üres frázis: Judit valóban akkor érzi jól magát, ha mozgásban van.
Pályafutását buszos turistacsoportok szervezésével kezdte, majd a Kempinski rendezvényszervezőjeként dolgozott, ahol saját bevallása szerint csoda rendezvényeket csináltak, nem volt ideje unatkozni. Már fiatalon hozzászokott ahhoz, hogy a dolgok nem mindig mennek terv szerint, de ettől lett rutinos problémamegoldó, akit nem a szabályosság, hanem a dinamika éltet.
– Amikor elkezdtem a Kempinskiben dolgozni, szó sem lehetett csíkozott hajról, piros körömről, a szoknyának térd fölött picivel kellett végződnie, csak zárt cipőt hordhattunk, a nadrág, nőként szóba sem jöhetett. A hajat lófarokba fogtuk. Ma már a partnerek is lazán farmerba jönnek tárgyalni, úgyhogy ez már egy más világ. Belazultunk mi magunk is. – avat be Judit.
Kultúraváltás belülről
A Danubius Hotels elmúlt éveit figyelve világos, hogy itt nemcsak szállodák újulnak meg, hanem a működtető szemlélet is. Az egyik látványos példája ennek a szállodalánc konferencia- és rendezvénykoncepciója, amelynek egyik motorja éppen Judit volt.
– Azt mondtuk: ha a mi rendezvénytermékünk ember lenne, milyen lenne? – mesél a nyolc évvel ezelőtti megújulásról. A válasz lesújtó volt: kissé poros, nagyon múlt századi. Nem volt kérdés, hogy ezen változtatni kell.
Onnan indultunk, hogy legalább adjunk ennek a „csálingernek” a kezébe egy iPhone-t. Ez persze csak belső humor, de a lényeg a modernizálás, a kor igényeinek megfelelés volt minden szinten.
A megújulás több irányból érkezett egyszerre: új vezérigazgató, felújítási hullám, és egy nyitott, tettre kész menedzsment. Judit és csapata úgy döntött, újra fogalmazzák a céges rendezvények egész arculatát. Glutén- és laktózmentes menük, vegán kínálat, rugalmas moduláris ajánlatok, saját dizájnkoncepció, virágdekorációval, pontgyűjtő rendszerrel és rendszeres auditokkal minden apró részletre kiterjedt az újragondolás.
A szemléletváltás kulcsa nem a radikalitás volt, hanem a fokozatosság és a tudatosság: megőrizni a Danubius örökségének értékeit, a figyelmet, az emberséget, a törődést, de új köntösbe bújtatni. Juditék úgy közelítették meg a vendégélményt, hogy az ne dobozokból és előre gyártott sablonokból álljon, hanem valódi választási lehetőségeket és emberi figyelmet adjon a szervezőknek is.
– Nem hiszek a keretekben – mondja. – Tudjuk, hogy minden rendezvény más. Miért erőltetnénk egyformára?
Emberekből van a cég
A Danubiusnál nemcsak vendégélményben gondolkodnak, hanem abban is, hogyan lehet a belső működést emberibbé, átláthatóbbá és kapcsolódásra épülővé tenni. Így született meg a Pillérek vezetői klub ötlete is, amely a középvezetői szint megerősítését célozta információval, figyelemmel és közösségi élményekkel.
– A vezetői fórumok mellett szerettünk volna egy építő, kreatív, egymást támogatóközösséget adni, ahol a közvetlenül kapcsolódhatunk, a beszélgethetünk szakmáról és azon túl. Ezért hoztuk létre a Pillérek Klubot, hogy jobban kommunikáljunk a kulcsszereplőkkel – meséli Judit.
– A klub alapját a szállodák mindennapjait működtető vezetők adják: front office managerek, séfek, éttermi igazgatók, pénzügyi és értékesítési vezetők. Az ő szerepük létfontosságú, ezért a vezetés célzottan kezdte őket bevonni, támogatni és egymással is összekapcsolni.
A klub nem csupán információs platform, hanem közösségformáló tér is. Szerveztek közös főzéseket, borklubokat, pezsgőpince-látogatásokat, sőt: még matracgyárba is ellátogattak, hogy jobban megértsék a beszállítói lánc működését. A cél: egymás megismerése, bizalomépítés és az a fajta kapcsolódás, ami túlmutat az Excel-táblákon és heti riportokon.
– Könnyű azt mondani, hogy a másik osztály bénázik. De ha már együtt nevettél velük egy klubban, másként fogsz hozzáállni másnap a hibájukhoz is. – avat be Judit.
A női energiák helye a rendszerben
A vendéglátásban régóta sok a nő, Judit szerint ez nem véletlen.
– Ez egy nőies szakma. Kiszolgálunk, szervezünk és ebben nagyon jók is vagyunk – mondja. – Mégis sokáig keveset beszéltünk arról, hogy a női munkatársak milyen pluszt visznek a céges életbe. A Danubiusnál ezen is változtattunk, így született meg a PillérNők klub, ami színes és érzékeny programokkal kapcsolja össze a női kollégákat.
A klubban felmerült, hogy minden szállodai eseményt nőnapot, karácsonyi ebédet, születésnapokat rendszerint a nők szervezik. Ha valakinek segítség kell, ők állnak oda.
És ők azok is, akik „nógatják a pasikat az egészséges életmóddal” – mondja Judit mosolyogva. Innen indult a klub egyik legaktívabb szekciója, a Biohacker-csapat, ahol gluténmentességtől stresszkezelésig számos téma előkerül. A programok annyira sikeresek, hogy egyre több férfi kolléga is rendszeresen csatlakozik.
A PillérNők nemcsak belső jóléti programokat, hanem külső jótékony kezdeményezéseket is koordinál. Hajdúböszörményi anyaotthont támogatnak tanszergyűjtéssel, de már hagyomány a cégszintű éves ruha-és játékgyűjtés, ennek során a cégen belül is tudjuk egymást segíteni.
– A Klub nekem ennél is több. Megosztjuk és megbeszéljük a mindennapokban felmerülő nehézségeket, közösen keresünk megoldást egy-egy vezetői problémára. Van, hogy valakinek a privát életében van szüksége támogatásra, ebben is segítséget nyújt ez a közösség. Sokan a hátukon viszik a műszakokat. Ez is női erő – mondja Judit.
– Nem szerepel minden női kolléga az éves riportokban vagy a prezentációkban, de a vállalat mindennapjainak stabilitását sokszor ők adják.
A munka és az anyaság határain
A Covid után a szállodaipar nehéz helyzetbe került, nemcsak a vendégek, hanem a dolgozók is elmaradoztak.
– Sokan nem jöttek vissza. Azt mondták: hétfőtől péntekig, nyolctól négyig akarunk dolgozni. A hétvégét meg a karácsonyt otthon töltik, nem a pult mögött – meséli Judit. Ekkor vált a szakma számára világossá, hogy amit eddig természetesnek vettek, azt újra kell gondolni.
Fontos szerepet tölt be ebben a Kismama Klub, amely kapcsolatban marad a női kollégákkal a távollét alatt.
– Pillér Nők klubokon többször felmerült milyen nehéz a visszatérés, ha kiszakad az ember a közösségből, így igyekszünk egy köldökzsinórt fenntartani, hogy áthidalhatóvá tegyük ezt az időszakot azoknak, akiknek szüksége van rá. – mondja.
Évente többször is találkoznak: bababarátra berendezett rendezvényterem, muffin, gyümölcs, gyerekeknek kis székek, de egyre többen jönnek már egyedül, hogy felnőttként kapcsolódhassanak újra a munkahelyükhöz.
A rugalmas visszatérés lehetősége egyre több területen adott. Adminisztratív munkakörökben van 6 órás beosztás, van home office is, és bár a fizikai jelenlétet igénylő pozíciókban ezt nehezebb megoldani, Judit szerint a lényeg nem a szabály, hanem az ember.
– Engem nem érdekel, ha valaki korábban elmegy a gyerekéért. Az érdekel, hogy megcsinálja a munkáját.
És persze ott van a hétköznapi egyensúly örök kérdése is: hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a családot, főleg egy ilyen fárasztó, hétvégéket is igénybe vevő iparágban? Judit válasza egyszerre érett és felszabadító:
– Az évek során megtanultam, hogy mire érdemes időt szánni és hol lehet időt nyerni, és változtak a magammal támasztott elvárásaim is a családdal kapcsolatban: régen főztem minden nap, aztán amikor negyedszer öntöttem ki ételt, mert a kamaszaim inkább „gyorskaját” rendeltek, elengedtem. De beszélni kell a támogató háttérről is. Vezetőként csak úgy tudtam sikereket elérni, hogy a férjem igazi bástyaként állt mögöttem. Sokszor volt éles helyzet, hogy beteg lett valamelyik lányom és nekem mennem kellett. Ott álltunk, akkor most ki maradjon otthon? A férjem ilyenkor mindig támogatott és azt mondta, menj, majd megoldom! – avat be Judit.
Vezetni szeretetből és nem félni a jótól
A Danubius sales, marketing és kommunikációs csapatának vezetője közel száz főért felelt korábban, ma ez a szám hatvan-hetven körül mozog, de a felelősség nem csökkent. Judit szerint a létszámnál sokkal fontosabb az a közeg, amelyben a munkatársak dolgoznak. Ő ezt szeretetként, bizalomként és pszichológiai biztonságként írja le. És igen, használja is ezeket a szavakat.
– Hagyom őket – mondja nevetve, mikor arról kérdezem, miért szeretnek vele dolgozni. – Szerintem egy jó vezető nem fél attól, ha a kollégái valamiben jobbak nála. Nekem csupa ilyen emberem van. Én meg abban vagyok jobb, hogy megtalálom őket, segítek megmutatni az erősségeiket, csapatot építek, támogató hátteret biztosítok és hagyom őket kibontakozni.
Judit nem akar kontrollálni, nem áll az emberei fölé. Sőt, kiemelni szeret, nem lenyomni. Szerinte a jó tulajdonságokat kell erősíteni, a többit pedig (ha nem zavaró) elengedni.
Ez a szabadság nem egyenlő a következetlenséggel. Judit pontosan tudja, mikor kell jelen lenni és azt is, hogy mikor nem. Támogatja a home office-t, rugalmas beosztást, lehetőséget ad a szabad mozgástérre.
– Ha valakinek reggel hányt a gyereke, vagy vitatkoztak a férjével, miért lenne fontosabb, hogy 9:00-kor már az Excel előtt üljön? Inkább jöjjön, amikor rendben van. Akkor majd a munkájára tud koncentrálni.
Az érdekel, hogy felelőségteljesen mindenki végezze el a munkáját, de megadom a rugalmasságot.
Felnőtt, érett gondolkodású embereket keresek, akik élnek, nem visszaélnek a lehetőséggel, amit ez a munkastílus ad.
Fontosnak tartom, hogy biztosítsuk a támogató közeget, így az, hogy valakinek például gyereke van, ne nyomjon egy anyát se agyon, tudja, hogy számíthat a vezetőire, a cégére és nem kell attól tartania egy-egy nehéz helyzetben, hogy a munkahelyén cirkusz lesz ebből. – emeli ki Judit.
Ez a hozzáállás nemcsak lojalitást szül, hanem kreatív energiákat is felszabadít. Munkatársai nem félnek új ötleteket bedobni, kísérletezni, másként gondolkodni. Juditnak pedig ez a legnagyobb öröm: látni, hogy a csapat működik, magától.
Mentorálás helyett tűzgyújtás
A szállodaiparban nem ritka, hogy valaki hosszú éveken át ugyanabban a pozícióban dolgozik. Ez egyrészt stabilitást ad, másrészt viszont kihívást is jelent azok számára, akik frissen csatlakoznak, és gyorsabban fejlődnének.
– Aki idejön fiatalon, és azt látja, hogy mindenki tíz-tizenöt éve itt van, az könnyen érezheti úgy, hogy ő csak hosszú idő alatt kerülhet előrébb – mondja Judit. – Ezt azonban nem elég tudni, kezelni is kell és megmutatni mi az, amiben itt lehet előre lépni.
Ezért dolgoznak azon, hogy keresztbe mozgassák a kollégákat, új típusú feladatokat, új projektekbe való bevonásokat kínálva. A hagyományos karrierutak mellett – számos példa van arra, hogy a ranglétrát végigjárva gyakornoki pozíciótól vezetői pozícióig jut valaki – az is járható út, hogy több osztályon is kipróbálja magát a munkatárs így megtalálva a neki megfelelő munkakört.
Van, aki egy másik szállodában veszi át az irányítást, van, aki a marketingből kerül át az értékesítéshez. A cél: tanulás, fejlődés, kipróbálás.
– A mi vezérigazgatónk Kovács Balázs, igazi innovátor. Hajt minket, támogat, hagy szárnyalni. Ez nekünk óriási szabadság.
„Nem hiszek a generációs nyavalygásban”
A Z generáció túl érzékeny? Az Y túl nyugtalan? A boomerek túl ragaszkodóak? Judit szerint ez az egész felosztás túl van gondolva.
– Mi is hülyék voltunk a szüleink szerint – mondja nevetve. – A vendéglátásban pedig egyébként sincs helye az előítéleteknek: több generáció, többféle nemzetiség, különböző vallások és nézőpontok dolgoznak együtt nap mint nap a vendégekért.
Amit ő figyel, az nem az életkor vagy a stílus, hanem az energia. A kíváncsiság. A tenni akarás. És ebben – meggyőződése szerint – a mai fiatalok nagyon is erősek.
– Én például szeretem a korosztályom bölcsességét, igényességét, de ugyanúgy a kamaszok vadságát is. Még nem törte be őket senki. Azt látom rajtuk, hogy harapnák az életet Ezért szeretek velük dolgozni.
Judit nem használja a „mentorálás” kifejezést, de minden mondata mögött ott van a gondoskodás. Figyel arra, ki miben jó, és próbálja olyan helyzetbe hozni, ahol ezt meg is tudja mutatni.
– Ne azt erőltessük, ami nem megy, hanem azt erősítsük, amiben jó. Ha mindenki a saját területén csillog, abból jön ki a legjobb csapatmunka. – mutat rá.
És hogy mit mondana azoknak a fiatal nőknek, akik szeretnének „odakerülni az asztalhoz”? A választ nem hosszú tanulmányokból idézi, hanem saját példából: alázat, tanulás, nyitottság, láthatóság.
– Mi nők legendásan jó kapcsolatépítő képességgel és kapcsolati hálóval rendelkezünk, de a karrierutunk során abszolút nem használjuk ezeket.
Tapasztalom, hogy a nő munkavállalók, női vezetők nagy része, mi nők, nem élünk a kapcsolatainkkal, nem kérünk szívességet, nem láttatjuk a sikereinket, nem büszkélkedünk az eredményeinkkel, hanem „csak” végezzük a munkánkat, sokszor pluszokat vállalva és reméljük az elismerést. Proaktívnak kell lenni ezen a területen is. Én is minden nap tanulom.
Fontos az alázat és a tanulási vágy is. Nem az a cél, hogy két év múlva vezérigazgató legyél. Az a cél, hogy értsd, amit csinálsz – és szeresd is.
És talán ez az egész történet legfőbb üzenete: Lehet emberségesen vezetni. Lehet mosolyogva szigorúnak lenni. Lehet egy nagy rendszert szeretettel működtetni. Lehet nem összeomlani, még akkor sem, ha épp beborul az ég a Balaton fölött.
Fotók: Danubius Hotels
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
