Ülök a vonaton Berlin felé, bámulok ki az ablakon valahol Szlovákia közepén. Hát akkor megint úton, az elmúlt két évben már harmadjára. A dögnehéz bőröndöm békésen pihen a fejem felett – irtó jófej volt a két asztallal arrébb ülő indiai család, azonnal felmérték, hogy egyedül ez a művelet nem fog menni nekem, éppen akkor, amikor már meggyőztem volna magamat, hogy segítséget kérjek, és pikk-pakk felpattintották a tárolóra. Megy ez.
Szilágyi Zsófia írása.
Tegnap még elképesztően büszke voltam arra, hogy egy hónapra befértem egy bőröndbe. 30 kiló körül lehet alsó hangon, kerestem egy mérleget, hogy pontosan, lemérjem, de rájöttem, már másfél éve kidobtam, amikor január elsején megfogadtam, hogy nem fogyózom soha többet.
Amikor már szinte mindent begyömöszöltem, akkor vettem észre, hogy a jógaszőnyeg kimaradt. Márpedig ez nem alku tárgya, jógaszőnyeg jön és kész, hogyan lesz meg különben a napi betevő namastém a nagy elvonulásban?! Úgyhogy amikor ezer wattos mosollyal megköszönöm az indiai családnak, hogy segítettek, kecses mozdulattal felrakom a sárga matracot is a fejem fölé, és ledobom magam az ülésre.
Szóval akkor Berlin. Egy hónap egyedül, csak én és a gondolataim. Szeretnék egy kicsit magamra koncentrálni és megtalálni, merre tovább.
Rosszabbik énem azt súgja: de hiszen ezt keresed évek óta! Csinálj már valami anyám, oldd meg az életed, találd ki, merre, aztán hadd szóljon. Türelmesebb énem pedig azt mondja: van időd, semmiről nem késtél le, különben is az út a fontos, nem a végeredmény. Ezen pedig a jelenlegi, vonaton ülő énem röhög fel hangosan. Az a baj velem, hogy mindig alsó hangon a világot akarom megváltani, aztán pár nap alatt elfáradok és feladom az egészet. Mi lenne, ha végre egyszer reális célokat tűznék ki?!
Előveszem a telefonomat, ahol pár napja összedobtam egy to do listát a következő hónapra.
- Vegán éttermek (tobzódási)
- Fodros kel!!!
- Unter den Linden és múzeumok
- Kávézóból dolgozni
- Meghódítani George Clooney-t, amikor leül mellém a vonaton
- Bumble?
Azt gondolod, viccelek, de az utolsó előtti pont nagyon is komoly. Mert ugye nagyon nagy rá az esély, hogyha George a Budapest-Berlin vonalon mozog, bizonyára a MÁV szolgáltatásait veszi igénybe, és csakis első osztályon, hogy megismerje ezt a szép Kelet-Közép Európát, na meg természetesen engem. Úgyhogy direkt egy négyes asztalnál foglalok helyet magamnak a helyjegy két euróval drágább csak, mint a másodosztályra, ennyit csak megtehetek, ha George-ról és a jövőmről van szó. Egye fene, még Amal is elfér, ha jönne, de azt vízionálom, hogy ő éppen cuki afrikai gyerekeket ment meg az éhezéstől, amiért rögtön egy kicsit bűntudatom is lesz, hogy én közben a férjével flörtölök majd a vonaton.
Ha valami miatt George lekésné a vonatot, vagy véletlenül megszólalna a lelkiismeretem, akkor pedig ott a Bumble is, ha üres óráimban ismerkedni támadna kedvem. Logikus, pazar.
Brno magasságában eléggé éhes leszek, és hirtelen a romantikus álomképek átalakulnak: órási adag vegán ázsiai tészták és levesek kacsintgatnak rám a legjobb éttermekből, kedves kávézók teraszán üldögélek egy laptop és egy espresso-tonic társaságában, salátakölteményeket fótozok a bérelt lakás konyhájában, ahol nyilván a fény is tökéletes lesz, és hirtelen én is megtanulok jó képeket készíteni. Az igazi meghatódottság pedig akkor jön majd, amikor a piacon megpillantom az első fodros kel hegyet, és végignézem a graffitiket a berlini falon.
Egy hónap, ami csak az enyém! Clooney pedig még felszállhat Prágában…
A Terézanyu pályázat 2010 óta díjazza a nőket, akik megírják életü/n/k legfontosabb történeteit.
nyitókép: Adobe stock
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
