A nyár ellenére is hideg szél fújt, a pirkadat bíborszínűre festette felettük az eget. Egy padnak dőlve vacogtak, vékony topjuk csak hasuk közepéig ért. Lakozott körmű ujjaik között cigi, másik kezükben telefon. Néma várakozással álltak, amikor felhangzott végre a pittyegés.
Greta May írása.
– Na, mit ír? – kérdezte közömbösen a vékonyabbik lány, miközben mohón szívott egyet a cigarettából. Barátnője kötelességtudóan felolvasta az üzenetet:
„Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni…”. Majd elborzadva feltekintett.
– Mit akar ez a lelkemmel?! Ez most komoly? Ez a csávó is őrült, nem hiszem el!
– Dehogy. Ady! – bólintott a vékony lány elismerően. – Adytól idéz. Úgy látszik, végre egészen normális pasiba zúgtál bele.
– Kit érdekel, hogy Adytól idéz? – hördült fel a másik. – Nekem ne jöjjön ilyen romantikus izékkel! Amúgy sem a lelkével akarok, hogy is írta…? „Hálni” – és 16 éve valamennyi kamaszos cinizmusával felnevetett.
– Micsoda hülye, prűd duma ez?
A másik tárgyilagosan leintette.
– Dehogynem. A lelkével akarsz, hidd el.
– Én a testét akarom. A többi csak ósdi, kamu szöveg, ne álszenteskedjünk már.
– Hát mi a szex? – kérdezte válaszul az első lány, és kifejezéstelen arccal elbámult a messzeségbe.
– Mi lélek nélkül? Ha nincsenek mögötte a másik gondolatai? A szavainak, a tetteinek az emléke? Az érzéseinek, vagy legalább a feltételezett érzéseinek lenyomata? Nem más, csak hús. Bőr. Izmok. Egy nyelv a szádban. Egy idegen ember nyála a szádban.
– Fuj!
– Na, ugye. Lélek nélkül egy csók sem ugyanaz. Lélek nélkül az egész csak annyi, amit az előbb felsoroltam. Vagy neked bárki nyelve, húsa, bőre megfelel?
– Nem – tiltakozott a barátnő elképedve.
– Ugye. Akkor te is a lelkével szeretnél hálni, szóval ne játszd az eszed!
– És ez tényleg Ady? – kérdezte a szerelmes lány kicsit megvigasztalódva.
– Jah – bólintott az első türelmesen.
– Mit válaszoljak? Nem kellene éreztetnem, hogy ennél én gyakorlatiasabban állok az élethez?
– Bánom is én! Írd neki, hogy „elfogyni az ölelésben: ezt akarom” – vetette oda az első lány türelmét vesztve, és egy közeli kukába hajította a cigarettacsikket.
– Húúú, nagyon jó! Megírtam. Menjünk haza, mert megfagyok. Amúgy ez is Ady?
– Ez is Ady – bólintott megadóan a vékonyabbik, majd a széltől hajladozó fák között megindultak az út felé, a város felé. Az Élet felé.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
