Nincs nekem bajom az asszonnyal – vonta meg a vállát az ötvenes férfi, a hangját meg kellett emelnie, hogy a gépek ne zúgják túl a szavait az üzemben. A monoton kattogás közben nemcsak a nyelve járt az embereknek, a kezük is, mint a motolla. Az idősebb férfi volt a mester, a tanoncok szájtátva figyelték a kezét, de a szavait még inkább, elámította őket az életbölcsességeivel..
Greta May írása.
Nincs nekem vele bajom, csak régóta húzzuk már együtt, na – folytatta amaz, lubickolva a nagy figyelemben.
Az ember ugyanazt zongorázza végig, meló, bevásárlás, kölykök, anyósék, anyámék, este sorozat. Szombat esténként van néha valami ÚGY, mindig csak akkor, mer’ a szombat a nagyié, másnap reggel hozzák a fiúkat haza.
Az asszony olyankor megnézi a helyszínelőket, kipiheni a nagytakarítást, aztán néha kedve támad AHHOZ, értitek, de csak olyan kicsit, tessék-lássék, kelletlenül. Sokáig zúgolódtam ám magamban, hogy ejj, nem olyan már ez, nem olyan, mint valaha…
Hát eljárok néha a Rózsihoz, tudjátok, ő huncut, imádja, értitek, virgonc, még spárgába is lemegy, pedig negyven lesz mindjár’, eszemet veszi a kis rózsaszín izéje, nem teszek én ezzel senkinek rosszat.
Vagyogatunk, elvagyunk… No, azér’ van, ami változik, mer’ az asszony egyszer fejébe vette, hogy eltűnt a szenvedély, de ő majd elcsábít újra, dögös selyemben, meg minden. Neten rendelt valami cuccot, kilógott belőle a… még az is, elöl hátul, minden bejárat, értitek, hát gondolta, most majd jól felturbózza a házasságunkat.
Bekulcsolta az ajtót, eltűnt a fürdőben, én meg csak vártam, vártam, pornót is néztem telefonon, nehogy csalódjon, ha má’ ennyire készült, de nem bennem csalódott, hanem a ruhában. Csak hallom, hogy zokog odabenn, kopogok, mondom, Maris, mifene bajod van, gyere má’ ki, oszt’ fogjunk neki, itt várlak álló ….
De csak sír, hogy ő már odavan, ő már nem ugyanaz, rajta nem úgy áll a cucc, ahogy a hölgyikén állott a fotón, mondom, Maris, hülye vagy.
Kopogok, de nem jön ki, hát nem elég a dráma, csöngetnek, az anyós jön a kisebbikkel, aszondja, a gyerek sugárban hány, ő hazamegy a nagyobbhoz, ezt meg visszahozta éjszakára, ápolja az anyja. Maris hallja bentről, frászt kap, kiront a fürdőszobából, háááát, szegény tényleg fura volt a hacukájában…
Lógott rajta minden alkatrész, a nőket, akikkel ezeket a ruhákat hirdetik, amúgy is agyonfotosoppolják vagy mi, tudjátok, na. Meg hát az asszonyt leszívták a kölykök, 5 évig szoptatott, a kilók is felugráltak rája, de engem ez nem zavar, bezzeg ő piszkál, hogy farkamra lóg a hasam.
Szóval Maris kiront a ribancos ruhában, anyósom elszörnyed, rikoltoz, „elment az eszed, jányom, nem érdemel ilyet ez a semmirekellő, mit strapálod magad”, a gyerek bőg, lehányja a ribancos ruhát, Maris is bőg, én káromkodom, a szomszéd ordít, hogy kussoljunk, na, ilyen volt nálunk a szenvedélyes este.
Vagyis mégse, mer’ egy órával később, mikor a kicsi elaludt és Maris is lemosta a hányást, hát látom, hogy ott áll kinyúlt pólóban a konyhában és sírva mosogat. Megsajnáltam, öleltem hátulról, úgy hüppögött, mint mikor tizenévesen jártam hozzájuk és az anyja megszidta miattam.
Szóval vigasztaltam, mifene, hát egyszer csak izgató lett rajta a kinyúlt póló, jó volt csókolni, bújt, mint egy cica, végre megint úgy, mintha élne. Éreztem, hogy újra AZ a férfi vagyok, értitek, a nagybetűs neki, ettől beindultam, volt ott minden, majd’ összetört alattunk a konyhaasztal.
Azóta, ha nyúlik az arca, sárkányosodik, fogom a kölyköket, előveszem a társast, ő meg lelép, na, halljátok, sokkal normálisabb lett!
Barátnőzik, néha flörtölget is velem, csak azt a konyhai attrakciót… na, azt nem sikerül megismételnie, hogy megin’ úgy tüzeljen, mint rég, pedig dejó vóna… De jó vóna!
A Rózsi meg, hát, ő ugyanolyan most is, neki mindig AZ a férfi vagyok, akit akar, akit kíván, és azóta is lemegy spárgába, szóval… Elvagyunk, fiúk, vagyogatunk – a tanoncok bámulva hallgatták, míg levonta a konzekvenciát.
Nem olyan az élet, mint a filmekben, fiúk, ne számítsatok sokra. Ennyi öröm jut, meg az folytonos meló, ne áltassátok magatokat.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
