Ehhez még túl kicsi vagy, szaladtak Annus néni szájára a szavak, aztán inkább mosolyt öltöttek arcára, afféle huncut mosolyt, ahogy gyermeki énje önmagára ismert a kicsi Annában. Felrémlett előtte a kép, ahogy anno ő is belopózik anyja szobájába, még azon a régi tanyán, és felkeni magára a tükrös szekrényben féltve örzött kincset, az új vörös rúzst, amire édesanyja annyi évig várt, mert édesapának nem volt miből megvennie, csak miután eladták a tehenet.
Cudar idők jártak akkor, semmire sem tellett egy asszonynak a rongyos szoknyán kívül, amitől nőnek érezhette volna magát a tükörbe nézve, mert minden örökséget elvittek az oroszok; ékszereket, kencéket, az utolsó vörös rúzsig.
De most Annuska a kezében tartja, mint a staféta botot, pedig nem tanította meg rá senki soha, talán génjeikkel adták át azt a fejtartást, szájtátást és kézmozdulatot, amivel Annuska cicomázta magát a tükör előtt.
Óvatosan lehúzta az átlátszó kupakot, kitekerte a sűrű masszát, és mintha évtizedek gyakorlata rejtőzne ujjaiban, úgy siklott a vörös szín ajkain. Ezt csakugyan nem lehet elég korán kezdeni, nevetett fel Annus néni, és kikapott egy másik rúzst a dobozból, az aranybarnát, Annus néninek ugyanis már több női praktikára futotta a saját keresetből.
Remegő kézzel, de kellő rutinnal kente fel saját szájára Annuska mögött a tükörben.
Az ő szekrényén már parfümök is sorakoztak, kalapok és kosztümök, ki is választott az üvegekből egy virágosat erre a különleges beavatásra, így gondolt rá, és először Annuskára, majd a saját nyakára fújt belőle. Illatfelhő ölelte gyengéden körül őket.
Vigyázz, a vonalból ne menj ki, mert úgy fogsz kinézni, mint egy kisbohóc, oktatta Annuskát,
de ő felnőtteket megszégyenítő magabiztossággal húzta a krémet fent majd lent, ösztönösen egymásnak dörzsölte két ajkát, és cuppantott egyet, játékosan összekacsintva tükörképével, mintha valami modell lenne, aki épp a kamerának pózol.
Cserfes kis hölgy lesz tebelőled, meglásd, a férfiak csak úgy epekednek majd utánad, mert nem a rúzs teszi a nőt, lányom, hanem a báj, amit kihangsúlyoz.
Várj, itt egy papírzsepkendő, csípd a két ajkad közé, jó erősen, hogy a felesleg lejöjjön, látod?
Annuska nagyon élvezte, ahogy a papír a szájára ragad. Annus néni aztán elővett egy láncot is a fiókból, még apustól kapta ajándékba, jól emlékezett rá, amikor a szülőágyon feküdt épp a kórházban Annuska apjával. Minden álma volt, hogy a családban újra induljon az öröklés kereke, és anyáról leányra szálljanak az ősi szépség becses darabjai, kencék és ékszerek.
Jól jegyezd meg Annuska, ha meghalok, ez a tied lesz, értesz engem?
Annuska szeme felragyogott, nagyanyja szoknyájába kapaszkodva pipiskedett, hogy elérje a ráncos kézen függő láncot. Annus néni ügyetlenkedve kinyitotta az apró zárat, a kislány nyakába tette, majd hátul összekapcsolta. Annuska felsikított örömében, megbabonázva nézegette magát nagyanyja előtt állva a tükörben.
„Vállaidon megtalálhatsz, holnap reggel pillangóként láthatsz, apró bábból most kibújva, megszülethetsz minden reggel újra.”
Annus néni kezdett bele a dalba, Annuska pedig lelkesen tapsikolt az ismerős dallamra, majd karjait, mint a pillangó szárnyai, kitárta maga mellett és úgy szaladt körbe a szobában. Gyakran énekelte Annus néni ezt a dalt neki, mert azt akarta, hogy nőként a tükörbe nézve ne csak az arcát, de a lelkét is megtanulja kicsinosítani.
Annuska pihegve újra lehuppant a tükör elé, mélyen belenézett, majd lopva nagyanyjára pillantott.
Mit nézel drágám? Mama, szép lettem? Olyan szép, mint te?
Annus néni elmosolyodott, végigsimította ráncos kezét a kislány babaarcán. Drágám, te már most is szép vagy, mondta, ugyanolyan csodaszép kis pillangó, mint minden nő, rúzzsal a szádon, lánccal a nyakadban, és nélkülük is, ha igazán látod magad a tükörben. Ezt jegyezd meg jól.
Kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
