Rohadjon meg az összes – regényrészlet

Az anyja is megmondta, hogy kezeltesse magát, pont ő, aki mellett csak megőrülni lehetett, erről nem sokat beszélnek Bánkkal. Átugrik az anyjához egy kis valamivel. Néha ciderrel, inkább azt igya, amíg ott van. Ülnek a fotelben, az anyja sorozatokról beszél, és hogy mi történt az egyik szimpatikus színésznővel, most született gyereke, aztán válnak. Ha elfogy a cider, az anyja kimegy a konyhába utánpótlásért, a tévé szól, tizenöt percenként reklámok. Az anyja borospohárral a kezében mutogat,  őt nézd meg, ez a legtehetségesebb, jó a hangja, de nem csak az. Tudja, hogy kell énekelni. Ugyanazok a fotelek, mint gyerekkorában, dörzsiszövet, így mondták, már bolyhos az egész.

Részlet Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes c. regényéből. 

Dohányzóasztal, a szélén Olga fogainak nyomával, gyerekkorában megrágta a lakkréteget, helyenként a fát is, ahol elfogyott a lakk, az anyja így mesélte.

Akkor apád már sehol se volt. Küldte a pénzt, aztán már azt se. Hova pereltem volna? Szlovákiában? Nagyanyád meg örült, hogy neki lett igaza.

A gyerekrajzok eltűntek a falról, tavaly festetett. Gardrób, már nem csukódik az ajtaja. A régi könyvespolc a régi könyvekkel, az anyja mindig azokat olvassa újra. A teljes Rougon-Macquart sorozat, és az oroszok, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gogol. Egy halálraítélt utolsó napja. Romantikus füzetek. Művészettörténet, Van Gogh album, Rejtő Jenő könyvek.

Hiába festetett, a könyvespolc mellett megint reped a fal, felesleges glettelni, mondta az anyja. És hogy nincs pénze felújítani, ide úgyse jön senki. De miért nem, kérdez vissza. Legyint. Kortyol, elfintorodik. Van valahol csokilikőr is, hozzak neked? Nem kell, anyu, mindjárt megyek. Régen szeretted. Sose ittam csokilikőrt. De, de, mindenbe belemásztál, és addig visítottál, amíg nem adtam egy nyalintást. Olga torka összeszorul, a tévében egy parókás figura Zámbó Jimmy-dalt énekel.

Felveszi a táskáját, megyek. Jó, de az esküvőről még nem mondtál semmit, várjál.

Olga kinyitja az ajtót, nem lesz nagy felhajtás, anya. Nézzek veled ruhákat? Tudom, hol vannak jók, az a színésznő is ott vette, várjál.

Lehajtott fejjel gondolkodik, egyik kezével az ajtófélfának dől, másikban a pohár. Most már megyek. És mikor mutatod be a vőlegényt? Közben lejön az emeletről a szomszéd öreg, belenéz az arcukba, elrántja a kutyáját az ajtóból. Olga halkabban beszél, anya, majd megbeszéljük, küldök át képet a ruháról. Jó, de ne azután, hogy megvetted!

Beveszi a Frisiumot, fekszik, meresztgeti a szemét a sötétben. Úgy besötétítenek, hogy nem lát semmit, Bánk körvonalait sem, megtapogatja a mellkasát. Átöleli, szuszog, olyan mélyen alszik, hogy erre sem ébred fel.

Azután jön az, hogy viszket a bőre, először az arcán, majd a hasán, combján, hátán. Kitapogatja az éjjeliszekrényen a testápolót, bekeni magát. Kis enyhülés, azután megint viszket. Kimegy a nappaliba naplót írni. Éhes, de éjszaka nem lehet enni, felesleges kalória. Rágót vesz be, vizet iszik.

A hűtőben az online rendeléshez adott ajándék egydecis sörök, kibontja a búzasört. Bevesz még egy Frisiumot. Felírja a naplóba, napközben nem vett be gyógyszert, így a napi egyenleg nem több, mint két Frisium és egy deci sör. Nem heroin. Megnyugszik, pedig még biztosan fel sem szívódott, lehet, hogy neki elég lenne a placebo, csak ha tudná, hogy nincs benne hatóanyag, nem lenne placebo-hatás sem.

A nyugalom narancssárga színű, mint a buddhista szerzetesek ruhája.

Narancssárga volt a vékony sötétítőfüggöny gyerekkorában. Beletemette az arcát, és azt játszotta, hogy ki kell venni a függönyön át a játszóteret, fákat. Mindennek áporodott szaga volt, a sarkokban pókháló.

Gyerekkorában azt hitte, ilyen az otthon, a pókok, a por, foltok, kilöttyent üdítő, átvérzett lepedő, szagos függöny, része az életnek, és ők csak helyet csinálnak maguknak a koszban.

Néha visszaalszik a narancssárga függöny gondolatára. Fel tudja idézni a szagot. A vékony lenvászon érintését. Visszafekszik, Bánk megfordul az ágyban.

A buszok még nem zúgnak, éjszaka van, nem szabad ránézni az órára, mert akkor számolgatni kezdi, mennyit aludhat még reggelig, ha azonnal elalszik. Vagy ha egy órán belül elalszik. És legkésőbb meddig kell elaludnia ahhoz, hogy másnap bírja az egészet.

Balázs

Felemeli a fejét, a végrendelet után kotor a táskában, most miért is megy le? Pentax, zsebóra, kézi súlyzók, jézus. Emlékezhetett az anyja ennyi mindenre? És ha Karesz mondta tollba az egészet? Mindegy. A végrendeletet még a demencia eldurvulása előtt keltezték, tanúk is voltak, a tanúkat persze nem hallgatták meg a hagyatéki tárgyaláson. Nem, mert nem vitatta, mert egy balek.

Tanú1: Kissné Horváth Rozália, a Rozika, már nem is él. Tanú 2: Feri bácsi. Nehezen olvasható, de ez áll a papíron, Feri bácsi. Röhög, nem bírja abbahagyni, kicsordul a könnye, a fejét az asztalra ejti, Feri bácsi, nem lehet igaz. Mintha minden érzés most jönne fel egyszerre, a feje nehéz, elfelejti, hogy a Mekiben ül, Feri bácsi maszturbál az utcában, puha a pöcse, ezt Karesszel megállapították, de akkor minek maszturbál. A házzal szemben parkoló, áll a piros Suzukijánál, a nyitott ajtóra támaszkodik, és először azt hiszik, hogy sír. Feri bácsi rázkódik. A parkoló mellett sportpálya, rövidnadrágos lányok fociznak. Feri bácsi már akkor sem volt egészen beszámítható. Megtörli a szemét, a szomszéd asztalnál egy nő bámulja. Visszabámul, addig, amíg a nő zavarba nem jön.

Talán azon a karácsonyon írta a végrendeletet, amikor otthagyták az anyját. Fogta Lizit, a gyereket, sötétben, hóban indultak haza.

Nem társult be a fuvarozó céghez, hogy társult volna. Csődtömeg. Az anyja neki támadt a konyhában, amikor csak ketten voltak, hogy az úrinő feleséged nem akar Barcikára költözni? Büdös neki a vidék? Egész este ment a célozgatás. Ti nem főztök ilyeneket Pesten, ugye? Nem csoda, hogy annyit beteg a gyerek. Lizi meg úgy nézett rá, mint aki azt várja, hogy rendreutasítja az anyját. Beléptek a házba, és onnantól a hierarchiában mindenki az anyja alá került, Karesz is hiába játszotta el a háziurat.

SMS-t ír Karesznak, úton vagyok hozzátok a cuccaimért. Kocsiba száll, bekapcsolja a rádiót, hűvös napunk lesz, az ország keleti felén megnövekedett a felhőzet, szórványos eső várható. Közlekedési hírek, a nyár legfrissebb slágerei, búgja a rádiós, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ettől a számtól borsódzik a hátam, következik az Until I Found You.

Már nem gondol régi dolgokra, nincs is eső, semmilyen felhőzet, az út mentén napraforgómezők, búza, learatva, erdő, aztán a semmi, a szürke út előtte, a fehér csíkok, csak el ne aludjon.

Leparkol a borostyánnal befutott nagy, háromszintes ház elé. Tízévente építettek egy szintet, az anyja azt hitte, innen fog kihalni az egész család. Csenget a kapun, ácsorog, csak ki ne dugja a fejét valamelyik szomszéd. Senki nem jön, az itteni kulcsokat nem hozta, körülnéz, nem érdekel, mondja maga elé, és bemászik a kapun, a szövetnadrág reccsen. Nem szakadt el. Kopog, csönget, senki.

Az ajtó előtti tölgyfához guggol, a kiálló gyökerek alatt kotorászik, megvan a pótkulcs. Kattan a zár, az előszobában barna lambéria, a lámpában kb. huszonötwattos körte, itt nem változik semmi. A mekis reggeli úgy ül a gyomrában, mint egy kődarab. Hülye ötlet volt, most hol kezdjen el keresgélni?

Felmegy az elsőre, a falépcső nyikorog. Nem kell keresgélni semmit, a szobája nyitva, a szobában dobozok, zsákok, Karesz vagy a felesége összepakolt mindent, ott van a sárgaréz gyertyatartó, az üveg hamutál, az anyja kacatjai meg az övé, az iskolai füzetek, kisautók, színes ceruzák, fakard. Az anyja mindent elrakott. A fényképezőgép nincs meg.

Reccsen mögötte a padló, Balázson végigfut a hideg, de nem a halott anyja áll a szoba előtt, hanem Árnuska.

Jesszusom, a szívbajt hozod rám. Csöngettem, nem hallottad? Árnuska áll a ferde vállával, félig lehajtott fejjel néz fölfelé. Apád? Apu tésztázik. Az mit jelent? Visszük a tojásos tésztát meg a durumtésztát a boltokba. Még nem mentetek csődbe? Nem, sajnos minden nagyon jól megy, mondja Árnuska, és biggyeszti a száját, Balázs legszívesebben megkérdezné tőle, hogy neked meg mi bajod van?

Árnuska belép a szobába, megtaláltál mindent? Balázs elfelejti a fényképezőgépet, a tésztázáson gondolkodik, igen, de várjál, mi az, hogy jól megy? A Baksa Jani felesége átadta a tésztás üzletet, vevőlista, szerződések, mindent. Baksa Jani? Igen, mondja Árnuska, utálta nagyit, emlékszel? Apu szerint a Baksa Jani forogna a sírjában, ha tudná, hogy mi kaptuk az üzletet.

Kiváló, mondja Balázs, és leül a földre, hova tűntek innen a bútorok? Nem volt a végrendeletben, mondja Árnuska, apu kidobta.

Balázs szájába nyál tolul, kiszalad a fürdőszobába, a vécé tetején egy lavór vizes ruha, a csapba öklendezik. Képzelődik, vagy tényleg érzi a whisky szagát?

Árnuska megszólal a háta mögött, jól vagy? Hogy lennék jól, most hánytam. A csapban felpuhult hamburger darabok, most mit csináljon ezzel. Leszarom, mondja maga elé, kiöblíti a száját. Akkor most már ki tudjátok fizetni a köteles részemet? Ú, apu azt mondja, hogy ezt a közjegyzővel beszéljed meg. Balázs a csapra támaszkodik, kis fehér pontokat lát. Jól van, akkor elviszek valamit zálogba, jó?

Lemegy a lépcsőn, régi barna fabútorok, faápoló szag, csak a tévé új és a művirágok. Az anyja szobájába megy, ott alszanak Kareszék. Hogy képesek? Itt és most le kell zárni. Felhívja Kareszt, nem veszi fel, a rohadék, apád egy rohadék, tudod, mondja Árnuskának, aki ott toporog mögötte.

Árnuska ijedten néz, apu szerint a nagyi téged szeretett a legjobban. Közelebb lép hozzá, Árnuska összehúzza magát, mint egy kis állat, ebben a pillanatban sajnálja, igen, ez egy világos érzés, szegény gyerek. Árnuska ijedtében mondja, ami eszébe jut, Baksáék gyereke meghalt, motorbaleset volt, írta az újság, a Baksáné meg nem bírta már az üzletet, százalékot kap, de nekem van pénzem! Nem tudom, apu neked miért nem ad!

Balázs reszket, fáj a feje és rázkódik a válla. Sír? Negyvenhét éves lesz. A faápoló szagától újra felkavarodik a gyomra, Árnus karjában kapaszkodik meg, nem kell pénz, csak segíts lecuccolni.

Mindent lehordanak a szobából, és bepakolják a kocsiba. Akkor nem haragszol, kérdezi Árnuska. Nem haragszom. De kérjél te is százalékot, nehogy munkabérért dolgoztassanak a szüleid. Mit is csinálsz te? Árnuska szeme felcsillan, papírmunkát, vevői kapcsolattartást.

Az jó. Kérjél százalékot!

Távolodik a ház, arra gondol, hogy Bence okos, de mi lesz, ha ő is ilyen Árnuska-félévé válik? Lizi burokban neveli. Száznegyvennel megy, napraforgó, fák, szól az In Your Dreams, egy nagyszerű nyári sláger, élvezzék ki a napot, mondja a női hang a rádióban, elkezd szemerkélni az eső, és eszébe jut, hogy a nyaraló kulcsait ott hagyta. Kurva élet. Most már mindegy, leugrik érte Lizi, vagy Karesz felküldi postán.

Mikor hazaér, a kocsiban hagy mindent, a lakásban megfogja Lizi kezét, köszönni is elfelejt, kihúzza a teraszra.

Balázs, légy szíves, fáj a csuklóm. Előveszi a házassági szerződést. Hozzál öngyújtót. Lizi megnézi a papírt, elnyílik a szája. Akkor hozod? Hozom.

Balázs a láng fölé tartja a papírt. Kevesebb munka, fele-fele, rendben. De várjál, Lizi, mert feltételeim vannak.

Schillinger Gyöngyvér regénye már megvásárolható.

nyitókép: Schillinger Gyöngyvér könyvborító

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Kérlek támogasd munkánkat, hogy továbbra is írhassunk neked. Leszel az egyik támogatónk?