Aki elműködtet egy családot, az bármilyen multit is eligazgat gond nélkül, állítja Brezina Kinga kommunikációs szakember. Ő azt mondja: csak volt, mert váltott, és több mint tíz éve már nem ez a szakmája. Szerintem meg még mindig profi módon kommunikál, csak most elsősorban a saját testével, és ezt másoknak is megtanítja. A közös nyelv pedig egy különleges, holisztikus mozgásforma, a Nia.
– Feketeöves Niatanár vagy. Ez azt jelenti, hogy már nagyon tudsz mindent?
– Nem, ez azt jelenti, hogy folyamatosan tanulok, magamról és a körülöttem létezőkről. A fekete öv pedig annak köszönhető, hogy az ember elvégzi a képzést, a legalsó szint a fehér öv, ez kell a tanításhoz, aztán jön kék, barna, fekete. Ugyanúgy, mint a keleti harcművészetben a dan, az öv színe itt is a mesterfokozatot jelenti. Itthon egyelőre ketten vagyunk úgynevezett magasabb szintű, “first degree” feketeövesek, de kettőnkből most csak én tanítok és 2022 év vége felé tréner lettem. Most már én fogom képezni a jövő Niatanárait.
– Bölcsészként végeztél, aztán kommunikációs szakemberként komoly karriert futottál be. Miért váltottál?
– A gyerekek születése mindent borított, hála istennek. A ráfutás nem volt sima ügy, mert több lombikbébi programon és jó néhány beültetésen voltunk túl, mire megszületett a nagyfiam. Utána már nem mentem vissza a munkahelyemre. Tipikus eset: miután otthon vagy a gyerekkel, gyerekekkel, a legtöbb, amire nőként számíthatsz, hogy felajánlanak egy alacsonyabb posztot jóval kevesebb fizetésért. Te maradj otthon, amíg csak lehetséges, és ne essen rosszul, amikor a belső levelezésben látod, hogy éppen apukává váló kollégádnak tejfakasztó bulit szerveznek, miközben – és ezt biztosan tudom – aki elműködtet egy családot, az bármilyen multit is eligazgat gond nélkül.
Úgyhogy először arra gondoltam, hogy átmegyek nonprofit oldalra, de három helyről utasítottak el egymás után az előző pozícióm miatt – érdekes, hogy pont azért kaptam ugyanakkor felkérést olyan helyről, ami 24 órát és a telefonkönyvemet kívánta volna –, így akkoriban szabadúszóként kommunikációs projekteken dolgoztam. Három és fél év múlva a második fiam is megérkezett, aki szintén lombikbébi, és akkor már tudtam, hogy elengedem a szakmát is.
– Nem féltél attól, hogy hiányozni fog a pörgés?
– Nem, mert az nem volt valóságos. Rájöttem, hogy engem nem lehet benntartani mesterségesen létrehozott terekben. A gyerekek születésével megváltoztam.
A szülés lehet az egyik legnagyobb beavatás, egy olyan rítus, ami után már semmi sem olyan, mint azelőtt volt. Sem a tested, sem a lelked, sem a kapcsolataid.
Beavatottá válsz, de mihez kezdj vele? Ki mondja meg, mi legyen? Magadra maradsz, és rájössz, hogy lépned kell. Én tudtam, hogy nem akarok már tárgyalásokon ülni, beszámolókat írni, nem akartam soha többé távol kerülni önmagamtól.
– Mikor jöttél rá, hogy éppen a Nia a te világod?
– A negyedik órán.
– Hogyan? Akkor már tudtad, hogy tanítani fogsz?
– Azt tudtam, hogy megindult bennem a változás. Fizikailag nem voltam túl jól. A kisebbik fiam két és fél hónapos volt, én otthon dekkoltam szoptatós anyukaként, inzulinrezisztenciával, túlsúllyal, mindennel, ami kell. Az első Niaórán az tűnt fel, miközben nem volt egy szikrányi egyensúlyérzékem sem, de 90 G-s szoptatós melltartóm viszont igen, hogy nem gondolkozom, kiürült a fejem. Heti egy alkalomból kettő lett, aztán már nem volt megállás. A Nia mindent megváltozatott.
– Például?
– A fizikai problémáim miatt kezdtem el mozogni, nem akartam az IR-re gyógyszert szedni, ha nem muszáj, és két hónap után megszűntek a reggeli tüneteim, lassanként helyreállt a hormonháztartásom.
A Nia kiegyensúlyozott, meggyógyított. Otthon lettem a testemben, és megtaláltam a mozgás örömét.
Létezik az úgynevezett funkcióöröm, amit a csecsemőkön látunk, amikor rúgkapálnak, a kisgyerekek még ösztönösen tudják, ismerik, a felnőttek azonban elfelejtik. A Nia visszavezet ehhez, a testedhez, ami újra örömforrássá lesz, és elindul a fejlődés, testi, lelki és szellemi szinten. Változni kezdesz, majd minden és mindenki megváltozik körülötted.
– Mit szólt a családod, amikor kiderült, hogy számodra a Nia jóval több, mint hobbi?
– Eleinte hülyének néztek. Várták, hogy majd elmúlik ez az őrület. Igazából még most sem hiszik el, hogy ez a hivatásom! Meg néha megkérdezik, hogy ezt az egészet én találtam ki?
– A fiaid mit gondolnak a munkádról?
– A fiúk azt látják, hogy én nem egy klasszikus, kilenctől ötig dolgozó anya vagyok, azt látják, hogy táncórákat tartok, és hogy nők vesznek körül. Azt látják, hogy egy nő is ki tud bontakozni, és hogy lehet szabad.
Azt hiszem, eszükbe sem jut, hogy ők lennének a teremtés koronái, számukra a férfi-női egyenjogúság nem lesz kérdés. És ez nekem nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy milyen mintát visznek tovább.
Szerintem ugyanis ma már nincs olyan, hogy klasszikus női meg férfi szerep. Mellérendelt viszony van. Egy kapcsolat a szeretetről szól és kész. A Nia csoportban is rengeteg szeretetteljes kapcsolódást látok, csodás végignézni, ahogy a csoporton belül komoly felnőtt barátságok jönnek létre.
– A Niatanításból meg lehet élni?
– Elköteleződés kérdése, de normális helyzetben igen, nyilván a Covid-járvány alatt ez jóval nagyobb kihívás volt. Akkor online mentek az órák, de minden nehézség ellenére azt kell, hogy mondjam, ennek is meg volt az előnye, a totális szabadság.
Persze Nia tanárként soha nem kereshetsz annyit, mint mondjuk PR-szakemberként, és ez sok lemondással is jár, de számomra egyszerűen megváltoztak a prioritások. A gimiben volt egy tanárom, és ő mindig azt mondta: Kinga, neked tanítanod kell! A 20. érettségi találkozón végre azt mondhattam neki, Éva, nézd, tanítok! Csak kellett néhány év, mire rájöttem, hogy mit…
– Kik járnak hozzád?
– Aki niázni kezd, annak mindig van valami rendeznivalója magával, és én ebben tudom segíteni. Végigkísérem az úton. Van, aki tíz éve mellettem van, vele voltam, amikor elvált és újra férjhez ment, vagy végignéztem, ahogy a kisiskolás gyereke felnőtt és megnősült. A közösség ereje nagyon fontos. Megtart. Van egy zárt női csoportunk, a Palást, ahol a lelki sebek tisztításával foglalkozunk kilenc hónapon keresztül.
Nem vagyok terapeuta, de a mozgás segítségével feldolgozzuk a fájdalmainkat, megszőjük a megtartó hálót, és beletesszük, amink van. Megosztjuk, befogadjuk a történeteket, ítélkezés nélkül. Gyógyulunk. Ez minden nőnek kijár.
– Úgy tűnik, végleg elköteleződtél….
– Számomra a Nia maga az öröm és a szabadság. Ebben vagyok otthon. Ráadául a Niából nem lehet kiöregedni, van olyan 83 éves oktató, aki a mai napig tanít, senior órákat tart. Szóval még itt áll a jövő előttem!
Nyitófotó: Schumy Csaba.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
