“Nem biztos, hogy az a legerősebb motiváció a karrierváltásnál, hogy nem szeretem amit csinálok, és valami mást akarok. Hanem érdemes mindig fejlődni, még akkor is, ha langyos vízként elvan az ember abban, amit éppen csinál” – talán ez a legerősebb tanácsa László Noéminek, aki 39 évesen nemrég hagyta ott a katedrát, hogy IT-specialistaként dolgozzon.
Persze mindez már önmagában “erős sztori”, ám ha hozzátesszük, hogy bölcsész diplomával, három gyerek mellett gondolta, hogy ideje váltani, és a 12+6 hónapos Codecool képzést elvégezni, akkor azt hiszem, mindenki elhallgat egy percre.
Sosem merült fel, hogy abbahagyja
Noémi 24 évesen szülte első gyermekét: a legidősebb most 15 éves, a középső 12, a legkisebb ősszel kezdi az első osztályt. Karrierjét klasszikus bölcsészként kezdte, magyar szakot végzett, majd magyar tanárként tanított öt évig, amiből hármat osztályfőnök is volt.
“Sok minden miatt döntöttem úgy, hogy váltok. Azt éreztem a harmadik gyerek után, hogy a teljes munkaidős tanítás sok lesz. Mert ha jól akarod csinálni, akkor az olyan agyi és érzelmi leterheltséggel jár, hogy nem marad elég erőd a családodra, gyerekeidre”.
Így amikor a legkisebb 2 évesen bölcsődébe került, az anyasági szabadságot kihasználva úgy döntött, elkezd valami újat tanulni a tanárság helyett. Felnőttképzés keretében online és offline grafikus lett, majd két és fél évet dolgozott egy cégnél négy órában. Mint mondja, ott jött az ötlet, hogy ha már weblapokat készít, akkor milyen jó lenne, ha a hátterét is ismerné, hogy egyáltalán mi hogyan működik. “Végülis belekezdtem anno az egyetemen a matek szakba és a számtech szakba is. Igaz, a tanítás és a két gyerek mellett, egy kicsit volt csak pokol”.
A végső lökést az adta meg, hogy grafikusként már hatórányi munkát is tudott dolgozni, ami a gyerekek mellett is ment. Így a legjobbkor jött szembe vele a Codecool hirdetése, amire azonnal jelentkezett. “Felvettek, ami önmagában is fura volt. Mert szerintem nehéz volt a felvételi”. Sosem merült fel benne, hogy abbahagyja, pedig sokan feladták.
“A gyerekeim állati büszkék rám, és ez olyan jó érzés. Mindig mondják, hogy anya informatikus, és ez mekkora királyság. A fiam tőlem kérdezgeti az informatikai dolgokat, és ez szuper”.
Éjszakai tanulás
Mélypontok persze voltak, és ezt nem is titkolja. Főleg, hogy rendszeres segítsége sincs igazán, így ha a kisebbik beteg, akkor volt, hogy a nagyobbak vigyáztak rá. Meg ahogy fogalmaz, van egy csodálatos párja, aki azt mondta, beleteszi ezt a másfél évet. Igaz, az nagy előny volt, hogy informatikus, így amikor volt kérdése vagy elakadt, otthon volt a segítség.
Szerinte a Codecool tanrendje is segítette, mivel páros heteken otthon lehet készülni és tanulni, ezért előre megnézte, hogy mikor vannak óvodai és iskolai szünetek, és úgy kérte az otthonmaradós heteket. A tanulnivalók azonban így is gyakran éjszakára maradtak.
Szeptemberig a gyakorlatát tölti egy biztosító társaságnál, ahol már most úgy beszélnek vele, mintha a csapat része lenne. Mint mondja, a képzést követően nem kellett sokat keresgetnie, a második helyre felvették. A három gyerek sem okozott gondot a felvételnél, bár lehet, hogy ez csak a cég családbarát felfogásának köszönhető.
Noémi szerint az informatikus állás anyabarátabb. “Az olyan problémamegoldó embernek, mint amilyen én vagyok, otthon sem áll meg az agya. Ugyanakkor nincs ‘pisztoly a fejedhez tartva’, mint a tanárságnál” – mondja hozzátéve, hogy itt nem az van, hogy ha nem mész be például betegség miatt, akkor egy leterhelt kollégának kell elvégeznie a munkádat. Vagy az évben bármikor elmehetsz szabadságra, és nem kell egész éjszaka fogalmazásokat javítanod.
Mi kell a karrierváltáshoz?
Szerinte a legfontosabb a stabil háttér, ami neki a párját jelenti.
“Azok tudják meglépni, akiknek van valami stabil hátterük. Ha mélyvíz van, akkor ki tudnak húzni”.
Mert a karrierváltás, vagy egy újba belefogás szerinte lelkileg is nehéz. Az esetében például az, hogy másfél évig nem keres pénzt, hogy nem hozzátesz, az majd csak hosszú távon jelentkezik. “Viszont ez egy fontos motivációs tényező, hogy ne a párom tarson el, mert a tanári fizetés azért nem sok”.
Az is nehéz volt számára, hogy fenntartsa azt a motivációt, amit a sikeres felvételikor kapott. “Pozitív személyiség vagyok, de az utolsó félév nagyon nehéz volt” – meséli hozzátéve, hogy megérte a szenvedést, mert most olyan helyen dolgozik, aminek van grafikus része és programozói része is. Szerinte az informatikus képzés megadta azt az élményt is, hogy bármit meg tud tanulni. Így most például egy olyan szoftveren dolgozik, amiről az iskolában sem hallott, de kért egy hónapot, és megtanulta.
“Amivel foglalkoztam, mindet szerettem. Nem azért döntöttem a váltás mellett, mert utáltam. Azoknak sikerül szerintem, akik szeretik a munkájukat, csak érzik, hogy hivatásként már mást akarnak végezni. Én nem utáltam meg egyiket sem, a tanításról is kiderült, hogy az én utam. Naponta alkalmazom, csak előre vitt.
Nem hagynék ki egyetlen lépést, mert ez épített engem”.
Kiemelt és cikkbeli kép: László Noémi saját képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
