Dr. Lovas Judit 10 évet élt Kanadában férjével és két gyermekükkel. Maguk mögött akarták hagyni a magyar valóságot, így hát fejest ugrottak az ismeretlenbe. A svájci frankos válság őket is megtépázta, de nyílt egy nyúlfarknyi ablak és ugrani mertek. Ügyvédi pályáját továbbfűzve, Judit gender studies-t tanult, női jogokkal foglalkozott, startupot alapított… Végtelen izgalmakban volt részük, de vajon miért költöztek haza?
– Teljesen úgy éreztük, hogy vagy belebolondulunk a magyar valóságba, vagy lépünk egy nagyot és külföldi életet alakítunk ki magunknak. A svájci frankos válság, illetve a gazdasági válság utóhatásait éreztük mi is, mint oly sok magyar család. Debrecenben volt egy gyönyörű otthonunk, a hitelünk viszont egyre csak magasabb és magasabb lett.
Volt egy nagyon rövid ablak, és akkor döntöttünk úgy, hogy eladjuk a házunkat. Akkor még úgy tudtunk kiszállni, hogy maradt belőle valamennyi pénz. Úgy gondoltuk, hogy ezt az összeget az újrakezdésre fordítjuk.
Ismeretség és kapcsolatok nélkül ráböktünk a térképre: vagy Új-Zéland, vagy Újfulland lesz a befutó. A kisebb távolság miatt az utóbbi kanadai tartomány mellett döntöttünk – idézi fel Lovas Judit, aki egyből felvételizett az újfundlandi Memorial Egyetemre, hiszen a továbbtanulás volt az egyetlen járható út a kiköltözéshez.
Védőháló nélkül ugrottak
– Tudtuk, hogy ha felvesznek az egyetemre, akkor ezen a jogon az egész család legálisan élhet Kanadában, a férjem dolgozhat, a gyerekek iskolába járhatnak, és egészségügyi ellátást is kapunk.
Sikerült a felvételi, 2012 szeptemberében el is kezdtem gender studies-t tanulni. A nyelvet alig-alig beszéltem, bármiféle védőháló nélkül ugrottunk, visszanézve azt mondanám, hogy „Úristen, normálisak vagytok?” Aztán valahogy minden a helyére került – mondja mosolyogva az ügyvéd, akinek 10 éven át St. John’s volt az otthona.
Juditot és családját barátságos, befogadó légkör várta Újfundland szigetén. A sors keze volt, hogy hamar találkoztak egy ‘56-ban emigrált, magyar nénivel, aki sok mindenben segítette, támogatta őket. Igazi családi hátteret biztosított. Bár a szeptemberi költözéskor senkit sem ismertek, hipp-hopp karácsonyi partikra voltak hivatalosak. Ezzel a fajta nyitottsággal korán szívükbe zárták új otthonukat.
Törvényeket fésült át, esélyegyenlőségi szemüveggel
Mindeközben Juditot felvillanyozta, hogy jogászként a női jogok témájában merülhet el. Adódik a kérdés, Kanadában mennyire behatóan foglalkoznak ezzel a területtel?
– Kormányszinten van egy külön minisztériumi részleg, az Office of Women and Gender Equality and Youth, ahol a nemek esélyegyenlőségéért dolgoznak, és egy miniszter is felel a női jogokért. Én tartományi szinten csöppentem bele ebbe a világba, policy analyst-ként kezdtem dolgozni, a női jogokkal kapcsolatban.
Az volt a feladatunk, hogy minden létező törvényt, rendeletet, jogszabályt átfésüljünk olyan szemmel, hogy a nőkre, illetve a hátrányos helyzetű demográfiai csoportokra nézve milyen hátrányos rendelkezéseket tartalmazhatnak, hiszen a létrehozásukkor nem volt figyelembe véve a sokszínűség.
Judit legelső munkája a taxizás szabályozásának áttekintése volt. Rádöbbent, hogy Kanadában szinte bárki lehet taxisofőr, erkölcsi bizonyítvány nélkül is. Sajnos egyre jobban megszaporodott a taxikban történő zaklatások száma, így változásért kiáltott a helyzet.
– Sajnos politikai akarat híján ebből nem lett semmi. Egy másik témánkból viszont igen:
növelni szerettük volna a nők számát az IT szektorban, és mivel emögött gazdasági és politikai akarat is van, lényegesen javult a nők helyzete ezen a területen.
Rájöttek, hogy a nők ugyanúgy képesek betölteni ezeket a pozíciókat, és minél többüknek meg kell adni a lehetőséget, sőt általános iskolás kortól kezdve arra kell nevelni őket, hogy ők is orientálódhatnak a STEM (science, technology, engineering, mathematics) szakmák felé.
Micro-learning módszerrel a jobb munkahelyekért
Judit a saját bőrén is megtapasztalta a pozitív irányú változást, hiszen ő maga is, egy hölgy társával karöltve, Edtech néven startupot alapított.
– Több olyan pénzügyi alap van, amelyben nők, illetve bevándorlók által alapított startupok vehetnek részt, megadva számukra az esélyegyenlőséget.
Ezek zömében vissza nem térítendő állami támogatások és olyan tréningek, melyekkel gördülékenyebb lesz a cégalapítás és működés. Szerintem sokkal több üzleti lehetőség és támogatás van a nők részére Kanadában, nemcsak alkalmazotti területen, hanem a vállalkozások szintjén is.
Az általam létrehozott vállalkozással is olyan pályázatokra, ingyenes tréningekre, mentorálási programokra vagyunk jogosultak, amelyeket speciálisan női alapítóknak hoztak létre. Mi egyébként egy olyan applikációt fejlesztünk, amivel munkahelyi kulturális változásokat, nemek közötti egyenlőséget próbálunk elérni micro-learning módszerrel. Ezek lényegében személyre szabott, rövid videók, amik képesek változást hozni egy-egy szervezet életében.
Judit szerint olyan lépcsőfokokat kell megmászni, mint például a meetingeken előforduló, berögzült viselkedések újradefiniálása: ne az legyen a bevett, hogy a megbeszélés valamelyik női résztvevője ír memot, mert „elvállalnád kedves, hogy jegyzetelsz?”, vagy ő készíti be az ásványvizet, vagy épp törli le a morzsát az asztalról…
– Ne legyen abból gender kérdés, hogy ki fogja letörölni az asztallapot! Törölje le az, aki éppen akkor ott van! A micro-learningnek pont ez a lényege: apró, mégis jellegzetes helyzetekre hívjuk fel a figyelmet, hogy gondolatot ébresszünk az emberekben. A változás szerintem ezekből a nüansznyi, közös dolgokból indul ki.
A coaching lett az új szerelem
A startup mellett Judit karrierútjának van más izgalmas elágazása is: a policy analyst munkakörből váltva coachingot kezdett el tanulni, és karrier coaching irányba tett céltudatos lépéseket.
– A karrier coachinggal kortól függetlenül foglalkozom, a hozzám fordulók lehetnek fiatalok, idősebbek, lehetnek pályájuk elején, közepén vagy akár nyugdíjasok is, akik úgy érzik, hogy nem akarnak nyugdíjasok lenni, de nem tudják merre tovább.
Egyszer csak megugrott az ügyfeleim száma, várólistára volt szükség. Akkor fogant meg bennem a képzések és workshopok ötlete, például karriertanácsadás, vállalkozói ismeretek, mindset és skillset tréningek terén. Minden olyan szépen, organikusan alakult, hiszen akkoriban indultak be a nőket és a bevándorlókat célzó startup inkubátor programok is.
Az iskolában kreatív és kritikai gondolkodást tanítanak
A tréningek és a tudásátadás témája kapcsán kikerülhetetlennek éreztük, hogy a kanadai iskolarendszerről is megkérdezzük Juditot. Két gyermek anyukájaként nagy rálátása lett erre a témára, és érdekes párhuzamokat, ellentéteket tudott vonni a saját bőrén tapasztalt magyar oktatási rendszerrel.
– Egy magyar, 12 éves gyerek tudásanyaga és tájékozottsága ég és föld a kanadaihoz képest.
Tudásmennyiséggel vagy tudásszinttel a magyar gyerekek járnak élen, ám Kanadában olyan soft skilleket – például kreatív és kritikai gondolkodást – tanítanak, amelyekből egész életükben profitálni tudnak.
A magyar rendszerben tanulva én megtapasztaltam azt a gyomorideget, stresszt és hajtást, amit a hatalmas mennyiségű lexikális tananyag rak ránk.
A Kanadában tanuló gyerekek tudnak aludni, nem stresszelnek, nincs házi feladat sem. Ha szünet van, akkor azt valóban szünetként élik meg. Nincs nyárra tonnányi feladat vagy első órán íratott témazáró.
Az iskolákban próbálnak individuálisan is alkalmazkodni a gyerekek igényeihez. Ha például valaki lassabban tanul, nem veszik ki az osztályból, hanem beintegrálják az osztályközösségbe, és amennyire tudják, együtt nevelik őket.
– Az általános iskola hat, a Junior High School és a High School három-három évig tart. Általánosban a gyerekek megtanulnak írni, olvasni, számolni és soft skilleket sajátítanak el. Kis középiskolában már szakosodni kezdenek.
A lányaim akkor kezdtek francia nyelvű iskolába járni, és ott már mindent franciául tanultak. Ezzel tulajdonképpen kaptak egy harmadik nyelvet.
A nagy középiskolában már kreditrendszerben tanulnak a diákok, ugyanúgy, mint az egyetemen, tehát felveszik azokat a tantárgyakat, amikkel később is foglalkozni szeretnének.
Tradíciók, gyökerek a mérleg másik serpenyőjében
Barátságos, befogadó légkör, szárnyaló karrier, kiemelkedő oktatás… Vajon miért döntött mégis úgy Judit és családja, hogy 10 esztendő után hazaköltöznek?
– Attól féltünk, hogy teljesen asszimilálódunk, beolvadunk a kanadai társadalomba és megszűnünk magyarnak lenni. Szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy mit jelentenek a magyar tradíciók, gyökerek, a kultúra, a nyelv… Mindez nagyon erősen hatott ránk 10 év után.
Azt tapasztaltuk, hogy az ‘56-ban emigrált magyarok gyerekei –, akik körülbelül velem egyidősek – nem beszélnek magyarul, teljesen elfelejtették honnan jöttek. Nem akartuk kockáztatni, hogy a gyerekeink vagy az unokáink hasonló módon nem beszélik majd a magyart.
Mind a négyen kettős állampolgárok vagyunk, tehát eldönthetjük, hogy hol szeretnénk élni.
Mindig azt mondom, hogy óriási különbség van aközött, hogy Magyarországon kell élnem, vagy hogy Magyarországon akarok élni.
Költözés előtt a „csak el innen” mentalitás volt bennünk, de ma már azt szeretném, hogy amit az elmúlt évtizedben megtanultam és felépítettem, abból itt, Magyarországon profitáljak, és Magyarország is profitáljon belőle.
A kanadai optimizmust a kamarában is gyümölcsözteti
Judit nem késlekedett, miután hazaköltöztek, megkereste a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamarát, hiszen taggá szeretett volna válni.
– Az első találkozónkon az Igazgatótanács elnöke azonnal elmondta, hogy amikor elolvasta a hátteremet, arra gondolt, hogy nekik pont ilyen vezetőre lenne szükségük. Nem vettem-e fontolóra, hogy ügyvezető igazgató legyek? Hónapokig beszélgettünk erről, és immár 9 hónapja erősítem a kamarát.
Azt gondolom, hogy egy olyan új, kanadai kapcsolatrendszert és mindsetet hozok magammal, aminek mindenki nagyon örül. Mert ha ha valamit el kell mondanom a kanadai társadalomról, akkor az az, hogy nagyon pozitívak, lelkesek, támogatók, nem irigyek, nem keserűek, hanem örülnek a másik sikerének. Én ezt hozom magammal.
Érdekesség, hogy a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamaránál nem kritérium, hogy a tagoknak kanadai kötődésű cégeknek vagy leányvállalatoknak kell lenniük. Ez egy olyan üzleti kör, ami új kapcsolatokat és sokszor barátságokat is hoz. Ha egy vállalkozót, cégvezetőt bármilyen téren is érdekel Kanada – a konyhaművészettől kezdve bármelyik kuriózumig -, akkor érdemes csatlakoznia.
– Most éppen egy nemzetközi üzleti fórumot szervezünk Food and Water Sustainability
címmel, ami szerintem talán soha sem volt ennyire aktuális. A résztvevők hat témában összesen tizennégy nemzetközi előadót hallgathatnak meg, emellett négy szakmai panelbeszélgetésbe kapcsolódhatnak be. Beszélni fognak többek között eddig nem ismert új fehérje forrásokrol, új élelmiszerekről, azoknak az emberi testre gyakorolt hatásárol, valamint érinteni fogjuk az élelmiszer előállítással kapcsolatban felmerülő víz problémákat is.
Tudtad, hogy a kamara által szervezett, országos hírű homárvacsorát immár 28. alkalommal rendezik meg? Idén 400 homár érkezik egyenesen a kanadai Atlanti-óceánból, nem csoda, hogy a jegyeket pillanatok alatt elkapkodják.
Fotók: Lovas Judit
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
