Kínában érte el a multi-lét csúcsát Hegyi Ivett, ráadásul még csak 28 éves volt ekkor. Kiégett. Két évet bírt, mielőtt kilépve a bankszektorból az újratervezés mellett döntött volna. Új célját a gyönyörű indonéz szigeten, Balin találta meg.
Aki karrierváltást fontolgat, vagy már nyakig benne van, pontosan tudja, hogy a kihívás jóval összetettebb, mint azt a divatos, 1-2 mondatos idézetek sugallják. Az internet tele van beteljesült, tökéletesen egyszerűnek tűnő sikersztorikkal arról, ahogy emberek kiléptek a „9-től 5-ig”-ből és most milliókat keresnek, miközben beutazzák a világot és jól megvalósítják önmagukat. Csábító, igaz?
Nekem 10 évig tartott a (valójában sosem 9-től 5-ig tartó) „9-től 5-ig”. Aztán kiléptem. Nem keresek milliókat (még), de most mégis elmesélem az én (még) nem sikersztorimat.
Büszke akartam lenni magamra
Mindig is ambiciózus voltam, kilógva ezzel a családom tagjai közül – talán csak az apai nagymamámat leszámítva. Két generációval korábban viszont az önmegvalósításnak gyakran szabtak határt a szigorú rendszerek.
Tisztán emlékszem, amikor a nagymamám egy bankban dolgozó, falubeli lakos lányáról mesélt az anyukámnak. Kisgyerek voltam még, de a hangsúlyból teljesen egyértelmű volt, hogy a banki hivatás komoly dolog, valami olyasmi, amire büszke lehet az ember. Én pedig szerettem volna büszke lenni magamra. Egyszer.
Röpke 15 év elteltével már én is bankban dolgoztam, kezdetben gyakornokként az egyetem mellett, aztán főállásban, majd 5 évvel később egy 6 fős csapat vezetőjeként.
Húzott magával a főváros dinamikája, a rengeteg változás és a sikerek kellőképpen stimuláltak ahhoz, hogy véletlenül se tegyem fel magamnak a kérdést: – Valóban ez az én utam? Miért is csinálom?
Kínáig meg sem álltam
Olyannyira, hogy 28 évesen már egy két magyarországnyi ügyfélkörrel rendelkező pénzintézet irodaházának a 35. emeletén csücsültem – Kínában. Nagymamám akkor biztosan büszke volt rám.
A napi tizenórás munkarend, a multilét személytelensége, a kínai szmog egészségkárosító hatása, a folyamatos gyomorgörcs egy idő után megtették a hatásukat: teljesen kiégtem, úgy éreztem, hogy egy robot vagyok egy robot világban. Két hosszú év után végül kiléptem a csillogó-műanyag expat létből, és ott álltam szabadon, tudván, hogy ez egy igazi re-START vonal az életemben, most bármerre indulhatok.
Az első hónapok döcögősen teltek, mivel az óriási szabadságban azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek, azt meg pláne nem, hogy hogyan. A multicégek keretrendszere egy csapásra eltűnt, újra kellett tanulnom a kreativitást, és azt, hogy a magam főnöke vagyok. A másik kihívást pedig az okozta, hogy mindezt egy idegen környezetben kellett megtennem, Tianjin után ugyanis egy másik ázsiai metropolisz, Szingapúr lett az „otthon”.
Egy dologban biztos voltam: nem fogok visszatérni a bankszektorba, szeretném az értékeimmel összhangban újraépíteni a karrieremet. Szeretnék valami olyat, amire igazán büszke lehetek.
Tisztában voltam vele, hogy „csak” ki kell tűzzem a célt, onnantól idő és egy jó terv kérdése a megvalósítás. Egészen pontosan 3 hónap telt el, mire mint egy megvilágosodás, összeállt a hozzávalókból az ötlet, és utána még egy év, mire abból valóság lett.
Sosem kapcsolhattam ki
Ahogy elkezdtem a tágabb környezetemben megosztani a saját sztorimat, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, hiszen a kiégés ma már nem csak a negyvenes, ötvenes korosztályt érintő jelenség, gyakran találkozhatunk vele huszonévesek esetében is.
A növekvő verseny, a folyamatos online jelenlét, a multitasking egy pillanatra sem engedik, hogy kikapcsoljunk. És ezt a pörgést egyszerűen nem lehet kipihenni egy-egy este, vagy egy hosszú hétvége alatt. Olyan kiszakadásra van szükség, ahol semmi sem emlékeztet a megszokott életünkre, ahol lehetőségünk van újragondolni a prioritásainkat, ahol olyan apró szokásokat tanulhatunk, amiket aztán be tudunk építeni a hétköznapokba is.
Az ötlet pedig, ami bő egy éve minden egyes nap lázba hoz, nem más, mint egy intenzív kiszakadás élmény a mindennapok zajából. 10 nap, amikor csakis saját magunkra figyelünk, mindezt a csodás Balin, ahol a spirituális energiák segítenek, hogy egy az idáig nem tapasztalt szinten kapcsolódjunk magunkhoz és az inspiráló csapat többi tagjához – olyan puha közeg ez, ahol meghallgatnak, ahol mondhatunk nemet, ha az esik jól, de mindig lesz valaki, aki benne van a hajnalig tartó, meghitt beszélgetésekben is, ha épp arra van szükség.
Ahol nincsenek elvárások
A lényeg: semmi sem kötelező, nincsenek elvárások, nincs kőbe vésett menetrend, nincsenek idealizált boldogság receptek, sem „muszáj” programok. Itt végre kikapcsolnak a berögzült automatizmusok és a csendben meghalljuk a saját hangunkat. Mikor volt ilyen utoljára?
Azt gondolom, hogy a minőségi énidő nem szabadna, hogy luxus legyen, ez egy befektetés, ami mindenkinek jár élethelyzettől, nemtől, kortól függetlenül.
A Divine Souls’ Mission nevű álomprojekten 2 társammal együtt dolgozunk több ezer km távolságból, időzónákat átívelően. Tanuljuk az együttműködést, a szívből jövő vállalkozásépítést, és nem állunk meg, mert tudjuk, hogy a Bali Inspirációs Táborunk létező problémára nyújt valós megoldást. Az első tábor 12 nőcivel október végén létrejött, és a valóság még a legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Mi, szervezők pedig óriási adag üzemanyagot töltöttünk magunkba a folytatáshoz. Célunk, hogy megteremtsük Magyarországon a közösségi utazás innovatív formáját, ami, mint egy szeretetcsomag ad inspirációt a mindennapokba hazatérve is.
Noha a karrierváltásom összességében még egyáltalán nem mondható sikeresnek, mivel abban a bizonyos kirakósban vannak hiányzó elemek bőven, de ez a szeretetprojekt egy olyan sikersztori, amire örökre büszke leszek, akárhová fut is ki az idő előrehaladtával.
– S most hogyan tovább? – kérdezem folyton magamtól. Erre még nincs meg a válaszom, azonban az egészen biztos, hogy az élet tele van izgalmas lehetőségekkel, és én arra fogok menni, amitől a leginkább összerándul a gyomrom, mert tudom, hogy abból tanulhatok a legtöbbet. Ha ez egy újabb multis meló lesz, akkor pedig örömmel tesztelem a teóriámat, miszerint lehet azt önazonosan is csinálni, (nem) 9-től 5-ig.
