Ki ne került volna már nehéz, konfliktusos helyzetbe egy párkapcsolatban, ki nem gondolkodott még el a házassága működésén, és ki ne akarná a legjobbat a gyermekének?! Kinisch Szabinával beszélgettünk, aki a biztos jövedelmet és a gyámhivatal szigorú keretit hagyta ott azért, hogy egy olyan vállalkozásba kezdjen, amellyel a gyerekek mindenek felett álló érdekét és szükségleteit szem előtt tartva segít konfliktusos helyzetben lévő házasfeleknek, válófélben lévő szülőknek, vagy épp szorongó gyerekeknek akár otthoni, akár iskolai nehézségek miatt. Egyedi szemlélettel közelít a család-és gyermekvédelemhez, mediációt, szülőtámogató konzultációt tart, jogi kérdésekben segít, és ha szükséges, gyámhivatali vagy bírósági beadványokat is ír.
Család- és gyermekvédelmi tanácsadói vállalkozást vezetsz, illetve mediátor is vagy. Mindezt az állami ellátás keretein kívül. Kik fordulnak hozzád?
Főként szülőket támogatok, nekik tartok gyermekvédelmi aspektusú konzultációt és tanácsadást, ami azt jelenti, hogy jogi folyamatokat megelőzően vagy jogi folyamatokban nyakig benne lévő ügyfeleknek segítek helytállni mentálisan és közben eligazodni a közigazgatás vagy akár peres eljárások útvesztőjében. Mindezt úgy, hogy a gyermeken van a fókusz.
A saját ügyfeleimmel is úgy dolgozom, hogy ha azt látom, hogy ő egy olyan irányba kezdi vagy kezdené el vinni az ügyet, ami a gyermekének nem jó, nem az érdekében álló, akkor én azt jelzem és törekszem rá, hogy a tanácsadás során benne is megfogalmazódjon, vagy átíródjon az addigi gondolatmenet, és ki tudjam zökkenteni az esetlegesen romboló hatású nézőpontjából.
Sok esetben, a válást megelőző érzékeny időszakban, vagy azt követően, a feloldatlan konfliktusok és feszültségek révén, a gyermek jogai és érdekei sérülnek és kerülnek háttérbe leginkább. A felek sokszor észrevétlenül is eszközként használják gyermeküket önigazolásként, vagy akár a másik ellen indított jogi bosszúhadjáratban. A munkám során erre is igyekszem rávilágítani. Akik nyitottak az alternatív vitarendezésre, vagy elkerülnék a jogi csatározást, ők szívesen jönnek mediációba, aminek mindig nagyon örülök, mert fontosnak tartom, hogy az érintettek maguk rendezzék a konfliktusaikat és ne a fejük felett hozzon a bíróság vagy más hatóság döntést. A konzultációs munkám terepe a vírushelyzettel annyiban változott, hogy már nem csak személyesen, hanem online és telefonon is tartok tanácsadást, amelynek a díjai kedvezőbbek.
A gyámhivatali eljárásoknak mindig olyan rossz mellékzöngéje van – legalábbis a hétköznapi emberek számára. Ez is közrejátszott abban, hogy otthagytad a gyermekvédelem hivatalos formáját?
A szankcionáló jellege miatt tartanak tőle az emberek és van egy negatív megítélése is talán. De a hatósági munka az már csak egy ilyen műfaj. Pont emiatt is – és mert félnek az „ismeretlentől” – vesznek igénybe ügyvédi segítséget gyermekvédelmi ügyekben is egyre többen, holott a legtöbb kiskorút érintő ügyben a szülő személyes nyilatkozattétele kötelező. Ezekben az eljárásokban meghallgatást, tárgyalást is kell tartani, ahol a jegyzőkönyvi nyilatkozatot a szülőnek személyesen kell megtennie. Valójában a gyámhivatali eljárásokban az ügyvédi jelenlét emiatt sem szükséges, és mivel belülről jöttem, pontosan tudom, hogy előfordul az is, hogy hátránnyá válik a szülő számára, ha van jogi képviselője. Én a szolgáltatásommal a háttérből támogatok, segítek megismerni a gyermekvédelmi rendszer felépítését, hogy tudja az ügyfél, hogy mibe került bele és ne féljen tőle, hanem tanulja meg kezelni ezt az új helyzetet. Felkészítek meghallgatásra, tárgyalásra, elmondom, hogy mire lehet számítani és, hogy mire fontos figyelni a nyilatkozatoknál.
Milyen tapasztalataid vannak még a hivatalos időkből és mennyiben tér el ez a mostani vállalkozói léttől?
Több mint tíz évig a segítő szakmán belüli egyéb kisebb kitérőket leszámítva az állami gyermekvédelemben dolgoztam. Nagyon fiatalon kerültem bele a rendszerbe, 22 évesen.
Még nem volt diplomám sem, de már döntéseket hoztam – Budapest egyik kerületének a gyámhivatalában – családok és kiskorú gyermekek életéről. Persze jogszabályok mentén, minden előírást betartva, de az akkor igazi mélyvíz volt. Azt szokták mondani, hogy ez egy olyan terület, hogy vagy egy hónap után felállsz és soha többé hallani sem akarsz róla, vagy ha még egy év után is benne vagy, akkor „megfertőzödtél”.
Én megéreztem a gyámhatósági munkavégzésnek, segítségnek azt a fajta erejét, hogy áttekintve a helyzetet, felülről megmondom, hogy mi a tuti. Azt, hogy mit kell szülőként másképp csinálni ahhoz, hogy annak a gyermeknek jobb legyen, és ha továbbra sem megy és fennáll a veszélyeztető magatartás a szülő részéről, akkor nem méltó arra, hogy ő nevelje a gyermekét. Megéltem azt is, hogy ott, ahol gond volt, tudtam szankcionálni a bántalmazó felet – akkoriban a gyermek érdekében mindenféleképpen hatékonynak és hatásosnak éreztem ezt a történetet.
Nem nyomott össze téged ennek a súlya ilyen fiatalon? Ilyen döntéseket hozni még negyvenévesen is nehéz, nemhogy fiatal felnőttként.
Nem, nem, igazából nem ennek a súlya nyomott össze. A ’97-es GYVT-t (Gyermekvédelmi Törvény) nem tekintettem akkor egy rossz jogszabálynak, viszont egyre jobban kikristályosodott, hogy hol vannak a hibák. Ahogy elmélyültem a rendszerben, azt láttam, hogy brutális hiányosságok vannak gyakorlati szinten, és a megvalósításban is.
Ez pontosan mit jelent?
A GYVT egy jól felépített mankó, de kőkemény szakmai munkát és anyagi forrást kellene döntéshozói szinten mögé rakni ahhoz, hogy jól tudjon működni. És az nincs.
Magyarországon iszonyatos durva lemaradással indultunk el a gyermekvédelem útvesztőjében a rendszerváltás után, és bizonyos szempontból, sajnos még a mai napig sem találtunk ki a labirintusból. Hiába van nekünk egy gyermekvédelmi törvényünk, hozzá kapcsolódó végrehajtás rendelettel, szakmai protokollok sokasága, átfogó szakmai iránymutatások, egyes eljárásrendek kapcsán szakmai állásfoglalások, ha intézményi szinten, szakemberképzési szinten, gyakorlati szinten, odakinn a terepen lévők nem érzik a támogatást. Nincsen meg a megfelelő forrás, anyagi és infrastrukturális értelemben sem.
Az állami szektorban sajnos nagyon lassan történnek változások, óriási a tehetetlensége a rendszernek. Mondhatnám azt is, hogy olyan, mint egy tengerjáró hajó, ami ha egy jéghegy felé közelít, mire látod, már hiába kormányozod el, úgyis nekimegy. A másik hatalmas probléma az alacsony kereset, és hogy nagyon korai kiégéssel dolgoznak a szakemberek, ami kifejezetten rontja az ellátást, meg az egész gyermekvédelmi ellátórendszernek a színvonalát. Úgyhogy nekem rengeteg problémám volt, mire váltottam.
A váltás jót hozott?
A váltást nem tartom rossz dolognak, számomra a váltás egy totálisan semleges dolog, az élet része, természetes. Szerintem kifejezetten az egyénen és az egyén lelki alkatán múlik az, hogy ő a váltásból vagy változásból lehetőséget kovácsol-e magának, vagy szorong tőle. De a váltáshoz való viszonyulásunkon is tudunk változtatni, ez is tanulható, persze.
