„Nincs kőbe vésve egy életkor, ameddig válthatunk, és amettől már nem. A folyamatos tanulás és őszinte kíváncsiság éppen annak az ellenszere, hogy ezzel a gondolattal visszafognánk magunkat” – mondja a barcelonai születésű Sylvia Calvo, aki 10 évvel ezelőtt, 50 évesen alapított saját divatmárkát. Sylvia az upcycling egyik legizgalmasabb példáját képviseli a katalán divatszcéna brandjei közül: a barcelonai kikötőbe érkező kávés zsákoknak ad második életet.
A 2015-ben alapított Sylvia Calvo BCN fenntartható divatmárkát többek között az alapanyag-választása teszi különlegessé. Felejts el mindent, amit a jutazsákokról előzetesen elképzeltél!
Ezek a ruhadarabok se nem szúrnak, se nem mázsás súlyúak… Pillekönnyűek, puhák, és nem utolsósorban egyedi megjelenéssel ajándékozzák meg viselőiket.
Sylviával, a márka alapítójával először online beszélgettünk, de már akkor is egyből egyértelművé vált az a lendület, lelkesedés és alázat, amellyel a kollekcióit készíti. Perceken belül megállapítottuk a klisének számító, mégis kihagyhatatlan mondatot:
őrült kicsi a világ – Sylvia ugyanis néhány éve a budapesti Globális Fenntarthatósági Divathéten is bemutatkozott, így közös ismerőseink is vannak.
Vajon milyen területről érkezett a fenntartható divat örök kihívásokat rejtő terepére? Miért éppen a kávés jutazsákokra esett a választása? És a márkaépítésen túl, hogyan kapcsolódik a helyi divat vérkeringésébe?
Sokkolta a fast fashion működése
Sylvia angol filológiai tanulmányokat végzett a barcelonai egyetemen, majd egészen Chicagóig vezetett az útja, ahol MBA-diplomát szerzett, és ahol közel 15 évre letelepedett. A légi iparban dolgozott, aztán 2002-ben visszaköltözött a katalán fővárosba, hogy a családi vállalkozásukat erősítse, ami tengeri szállítmányozással foglalkozott.
Mindig is divattervezést szeretett volna tanulni, ám ezt korábban nem tették lehetővé az életkörülményei.
A divat- és textiliparról alkotott elképzelései 180 fokos fordulatot vettek, miután 2012-ben részt vett egy fenntartható divatról szóló konferencián. Igazi nyomozómunka vette kezdetét.
Beleásta magát az akkor még egészen gyerekcipőben járó ágazat minden apró részletébe, a fast fashion romboló működési mechanizmusába (ami nem egyszer hatott rá hideg zuhanyként), és azokba az alternatívákba, amelyekkel pozitív társadalmi, környezeti és gazdasági hatást lehet elérni.
Méltó döntéseket a mindennapi öltözködésbe!
– Csak hogy néhány negatív hatást megemlítsek, ami változtatásra ösztönzött: az egyre csak növekvő hulladéklerakók, ahol tornyokban állnak a kidobott ruhák, a helyi textilipari szereplők, akik megszenvedik az elvesztett megbízásokat, és azok az embertelen munkakörülmények, amelyek többek között ázsiai ruhagyárakban uralkodnak, a gyermekmunkától kezdve az alacsony béreken át, egészen a környezet szennyezéséig – mutat rá a szakember.
– Minél többet tanulok, annál erősebb a vágy, hogy ismét valós értékeket vigyünk a textil- és divatiparba, visszaszerezzük a régi és megtaláljuk az új, jó gyakorlatokat.
– A ruhák, amelyek viseléséről minden egyes nap döntünk, nagy hatással vannak a bolygónkra és az emberekre. Tegyük ezeket méltó döntésekké! – vallja Sylvia, aki saját divatmárkáján túl egy nonprofit szervezetet, a Moda Sostenible Barcelonát is létrehozta – 5 kollégájával karöltve –, amely úttörő szerepet vállalt abban, hogy megismertesse a vásárlókkal a fenntarthatóbb és cirkuláris divatot.
Illetve azt a tényt, hogy ez az irányvonal alternatívát jelenthet a fast fashion, az ultra fast fashion vállalatok szinte felfoghatatlan mértékű túltermelésére.
Hulladéklerakó helyett a kifutókra
Sylvia természetesen nem kevés kihívással találta szembe magát amikor márkát alapított, és amikor kommunikálni kezdte, hogy kvázi hulladékból is lehet – a reciklált, organikus alapanyag kiváló tulajdonságainak köszönhetően – gyönyörű darabokat alkotni.
Lépésről lépésre kellett elsajátítania, hogy a kávés jutazsákokat hogyan is alakíthatja át olyan ruhákká és kiegészítőkké, amik a kifutókon is megállják a helyüket.
Miután ezt az akadályt sikeresen megugrotta, a további termékfejlesztések mellett arra is tud fókuszálni, hogy hogyan tegye szélesebb körben is elérhetővé az újrahasznosított jutafonalat. Így, miután a kávés zsákok betöltik eredeti funkciójukat, nem kell, hogy a hulladéklerakókban végezzék, hanem új tárgyak formájában teremthetnek értéket.
A fonál, amit Ariadné is megirigyelne
A jutafonál ugyanis rengeteg jó tulajdonsággal bír, és az erős, strapabíró jellege ellenére könnyed, légies (és egyáltalán nem szúrós!) alapanyagot, majd ruhákat és például lakberendezési tárgyakat lehet belőle alkotni. Ehhez persze szakértelemre és a tervezőasztalon hozott, tudatos döntésekre is szükség van.
Sylvia a Barcelonától mindössze 25 kilométerre fekvő Hilaturas Jesús Rubio gyártócéggel dolgozott együtt az újrahasznosított jutafonál fejlesztésén és gyártásán, nyomatékosítva azt a célkitűzését is, miszerint vissza kell adni a figyelmünket a helyi textiliparnak.
Bár a kávés zsákok újraálmodását néhány évvel ezelőtt többen is őrültségnek gondolták – sőt, ezt Sylviának is nyíltan megmondták –, a szakember úgy látja, az lenne a valódi őrültség, ha újra és újra ugyanazt a gyakorlatot végeznénk, és elvárnánk, hogy más eredmény szülessen…
fotók: Sylvia Calvo
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
