Imádott férj, gyerekek és az ADHD, amely mindenbe beleszól. Szabados Bia mindig is tudta, hogy egy kicsit más, mint a többiek, de azzal csak édesanyaként szembesült, hogy valójában mi is a gond vele. Bár rengeteg korábbi kérdésére választ kapott, élete nem vált könnyebbé. Sőt. Bia vállalkozónő, két kisgyermek édesanyja, és mindenben támogatja veseelégtelenségben szenvedő férjét is, miközben napi szinten megküzd a saját állapotával. Davida kérdezte arról, mégis hogyan csinálja.
Miben voltál más, mint a többiek? Mit vettél észre magadon gyermekkorodban?
Kedves, jól nevelt, csendesnek cseppet sem mondható, cserfes kislány voltam. Amióta az eszemet tudom, éreztem, hogy nehezen tudok összeegyeztetni dolgokat, kapkodtam a feladatok között, könnyen elterelődött a figyelmem. A családom szeleburdinak gondolt és nyughatatlan természetnek, de ezek mögött sokkal több minden húzódott.
Akkor ki sem vizsgáltak gyermekkorodban?
Mivel senki nem gondolta, hogy nálam szükséges lenne ilyesmi, meg akkoriban nem volt szokás az ilyen szintű kivizsgálás, nekem ezzel a gonddal kellett együtt léteztem, és így mentem végig az óvodán, iskolán és a felnőttkorom elején is. Pedig az ADHD-t és annak összetevőit gyermekkorban a legegyszerűbb kivizsgálni, felnőtteknél már nagyon hosszú és nehéz diagnózist felállítani. Egyrészt kevés a felnőtteket kezelő orvos és amúgy is több éves a várólista. Ha már kicsiként tudjuk, hogy ADHD-s vagyok, könnyebb lett volna elindulnom az életben és akár fejlesztéssel, akár gyógyszerek segítségével normalizálni lehetett volna ezt az állapotot.
Az ADHD egy spektrumzavar. Neked mennyire súlyos, meg lehet ezt így állapítani?
Az ADHD nekem az élet számos alapvető területén gondot okoz. Komplex gondolkodású ember vagyok, a kreatív szakmában dolgozom, a cégem is a komplexitásra épül, így viszont különösen nehéz a folyamatos koncentráció. Az adminisztrációs feladatokban is könnyen elkalandozom, a mentálisan megterhelő feladatok esetében pedig hamar elfáradok. A naptáram a legjobb barátom, mert képtelen vagyok fejben tartani telefonszámokat, időpontokat és sokszor neveket is. Az arcmemóriám viszont ijesztően jól működik, ahogyan érzéseket, illatokat is azonnal felismerek. Ráadásul nagyon ingerkereső személyiség vagyok, éppen ezért minden olyan feladat, amely rutinszerű vagy monoton, egy idő után untat. Folyamatos pörgésben vagyok, amit a velem együtt élők és velem dolgozó munkatársak, illetve ügyfelek is tapasztalhatnak. Hogy ez jó-e nekik, az más kérdés. Amire viszont büszke vagyok, hogy a lockdown alatt a gyerekek nyüzsgése és a folyamatos stressz ellenére is koncentráltan, határidőre el tudtam készülni a munkáimmal.
Apropó, munka. Az ADHD miatt lettél vállalkozó?
Szinte minden érdekes pozícióban kipróbáltam magam — vezetőként kis- és nagy csapatban is —, és rájöttem, hogy mivel igazi munkamániás vagyok, nekem saját vállalkozásba kell fognom.
Boldogságot okoz, ha valami maradandót alkothatok, ha mások vállalkozásában szerepet vállalhatok és együtt valósíthatunk meg óriási álmokat. Van bennem egy folyamatos belső rezgés, amely nem hagy ellazulni. Nehezen alszom el, mert még éjjel is, minden másodpercben ezer gondolat cikázik a fejemben.
Már most látom, hogy sorozatvállalkozó leszek, hiszen jelenleg is két lábat építek a meglévő fő águnk mellé.
És hogyan működsz mindemellett anyaként? Mennyire befolyásolja az ADHD az anyai létedet?
Őszintén? Nagyon. Ez a legnehezebb életterületem, ha mondhatok ilyet. Bizonyos szituációkban egy pillanat alatt kiborulok vagy dühös leszek, de szerencsére ugyanilyen gyorsan vissza is váltok mosolygós, kedves anyukává. Mivel nálunk bizonyítottan öröklődött a figyelemzavar, így az egyik tünetegyüttessel ketten is együtt élünk, az egyik kisfiunk és én.
Kicsit nehéz is, hogy van valaki a családban, aki „túlbeszél” és hasonló fordulaton pörög, mint én. Ugyanakkor könnyebb is elfogadni, hiszen ismerem magamat, tudom, min megy keresztül a gyermekem és tudok is segíteni neki megérteni a saját helyzetét.
Tudod, az elmúlt évek alatt jó néhány szakembert elfogyasztottam, mire megtaláltam a megfelelő utat a fejlődésemhez. Sajnos az ADHD, mint szinte minden spektrumzavar, nehezen ismerhető fel, mert sokan életkori sajátosságnak vagy pillanatnyi érzelmi kitörésnek titulálják a tüneteket. De az is jellemző, hogy sokan szégyellik, ha a gyermekük vagy ők maguk picit más. Pedig úgy hiszem, fel kell vállalnunk a „hiányosságainkat”, hiszen ez nem feltétlenül ok a visszavonulásra, sokkal inkább indok az önmegismerésre, a tanulásra, vagy épp arra — ahogy nálam is —, hogy még aktívabban dolgozzunk a sikerért.
Akkor lehet, hogy van jó oldala is az ADHD-nek?
Nos, én például rengeteget beszélek, nagy rutinom van benne, az üzleti életben pedig — tudjuk — mindenki szívesen diskurál intelligens témákról. Így ez a tulajdonságom gyakran kiment a kínos szituációk alól is. Ráadásul imádok tanulni is, ezért az önfejlesztés régóta szerves része az életemnek. Ettől leszek több és jobb, és így tudok legjobban segíteni a hozzám forduló vállalkozóknak. Tehát a kérdésedre a válasz, igen, mindenképpen van jó oldala is az ADHD-nak.
Akkor, gondolom, te nem betegségként tekintesz rá…
Soha nem jutott eszembe betegségként kezelni az állapotomat. Korábban „csak” hiányosságnak, az iskolás évek alatt nyereménynek, manapság pedig helyzetnek élem meg az ADHD-t, amelyet – ha jól kezelek – nekem dolgozik. Hihetetlen tűrőképességem lett, nagyon magas munkabírásom és a végtelenségig képes vagyok kitartani. Az elmúlt időszak és a bezártság ugyan mélyen, belül megdolgozott érzelmileg, mégis minden nap új lendülettel vágok bele a munkába és a feladatokba, hiszen nagyon rezilienssé váltam az elmúlt évtizedek alatt.
Említetted a kisfiatokat, akinél öröklődött az ADHD. Hogyan segítesz neki?
A saját állapotom miatt a kezdetektől jobban figyeltem arra, hogy vajon a gyermekeink érintettek-e. A szakirodalom szerint ugyanis a fiúknál nagyobb esélye van a komplex ADHD-nak, míg lányok esetében inkább a figyelemzavar jelenik meg. Náluk, ahogy nálam is az orvosok hajlamosak az egész állapotot bipoláris zavarnak diagnosztizálni, ami viszont sokkal inkább beskatulyázás, mintha egy rendes diagnózist állítanának fel. A nagyobbik fiunknál az első tüneteket követően azonnal léptem és együtt dolgozunk azon, hogy mire iskolába megy, már csak kis mértékben jelentsen az ADHD gondot a tanulásban, fejlődésben. Jelenleg szenzoros tornával, mozgásterápiával és gyógypedagógiai foglalkozásokkal dolgozunk. Remélhetőleg ő kinövi ezt az egészet és sokkal könnyebb dolga lesz felnőttként, mint nekem.
|
Az ADHD (attention deficit hyperactivity disorder, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) „a magasabb szintű mentális folyamatokért, az úgynevezett végrehajtó funkciókért (tervezés, cselekvésgátlás, végrehajtás, ellenőrzés, és rugalmas alkalmazkodás) felelős agyi területek eltérő működésére visszavezethető, neurológiai jellegű tünetegyüttes összefoglaló neve” – olvasható a Budai Egészségcentrum oldalán. Az ADHD legjellemzőbb vonásai az impulzivitás, a viselkedéskontroll zavara, a figyelemzavar és a hiperaktivitás. A szakértők jelenleg úgy becsülik, hogy az iskolások kb. 10 százaléka érintett ebben, és főleg a fiúknál jellemző az ADHD „megjelenése”. A szakirodalom szerint ugyan a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar okai nem tisztázottak, de felmerült az öröklődés szerepe, ahogy szülési sérülés, idegrendszeri funkcionális éretlenség, valamint környezeti, szociális, családi okok és kiemelkedően erős stresszhatás is a tünetegyüttes hátterében húzódó lehets |
Fotó: Bulla Bea
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
