Benke Helén vendéglátósként és műkörmösként dolgozott, amikor hosszú évek kálváriája után diagnosztizálták kisebbik fiánál az autizmust. Ekkor fel kellett adnia munkáját, ám végül így talált rá igazi hivatására. Egyedül képezte magát keramikusnak, és azóta szinte alig győzi, annyi megrendelése van.
Pilis városban egy meseszépen felújított házban lakik Helén és népes családja: a vadász férj, négy gyerek, két vizsla, és a megszámlálhatatlan számú macska, gyöngytyúk és kacsa. Csodás kerámiáira az ország minden részéből ácsingóznak. Sokan ajándékba adják őket, ezért a temérdek megrendelés.
Most is azért izgul, hogy mikor hűl már végre 270 Celsius fok alá a kemence, hogy ki tudja venni belőle a kerámiákat. Ha hamarabb nyitná ki, egyrészt leégne a keze, másrészt összetörnének a munkái a nagy hőkülönbség miatt.
Helén nagyon sportos és fitt, köszönhetően annak is, hogy amíg a tálkák, bögrék a kemencében sülnek, ő a kertben rója a kilométereket. A ház körül futva napi 5-10 kilométert is megtesz. Ez azonban terápia is számára. Helénnek három saját gyereke van, a két nagyfiú 23 és 20 évesek, a kislánya pedit hat esztendős. Második férjének is van két fia.
Évekig nem tudták, mi baja a fiamnak
Helén kisebbik fia, Gergő autizmussal született, bár a diagnózisra sokat kellett várniuk. – Láttam rajta, hogy ő más. Ráadásul volt már egy másik fiam, így észrevettem, hogy valami nem stimmel. Nem igazán hallgatott a nevére, volt, hogy csak elbambult, nézett a semmibe. De amikor megkérdeztem tőle, hogy csokit kér-e, akkor bólogatott.
Még az is felmerült bennem, hogy csak a hallásával van valami baj. Vittem orvoshoz, de az orvos annyit mondott, hogy megkésett beszédfejlődése van. Vártam három éves koráig, és elmentem Budapestre egy beszédfejlesztő központba.
Igazából ott derült ki, hogy teljesen el van maradva a korához képest. Ez akkor nagyon megdöbbentett, de közben az is kiderült számomra, hogy nem tudtam hova fordulni vele. Olyan is volt, hogy összevesztem egy gyógypedagógussal, mert korai fejlesztésre küldött minket. De ahhoz már nagyon késő volt, hiszen akkor Gergő már öt éves volt, nem is járt nekünk az ingyenes terápia. A fiam állapota miatt azzal kellett szembenéznem, hogy fel kellett adnom az addigi életemet, mert nem járhattam tovább dolgozni.
Segítséggel mégis bekerülhettek a korai fejlesztőbe, bár mindössze egy évre, és hetente 45 percre. – Igaz, ez tizenöt évvel ezelőtt volt, azóta sokat változott a helyzet. De akkor a diagnózis felállítása is nehézségekbe ütközött, egyik helyen azt mondták, hogy autista, a másik helyen azt, hogy nem az.
Végül évek múlva sikerült egy diagózist kapnunk, akkor azt írták a papírra, hogy pervazív zavar. (Ez a fő kategória, az autizmus ezen belül helyezkedik el, azóta sokkal precízebb lett a diagnózis – a szerk.) Mindig együtt voltunk, csak én voltam neki a nap huszonnégy órájában. Nagyon nehéz időszak volt, de valahogy az ember összeszedi magát és folytatja.
Helén a diagnózis után felmondott az étteremben, ahol addig dolgozott, és feladta a körömszalonját. Onnantól kezdve csak Gergőre fókuszált, és az évek során hihetetlenül szoros kapcsolat szövődött köztük. Jártak óvodába is, hetente háromszor.
– Volt, hogy úgy hoztam haza, hogy lila volt a szája, úgy vacogott. Persze, mert elmentek mosdani, és könyékig vizes lett az inge, de ő nem tudott szólni, és senki nem vette észre, hogy reszket. A férjem gyorsan leszaladt az autóba, beindította a motort és a fűtést. Valahogy felengedett, én pedig már akkor tudtam, hogy ebbe az óvodába többet nem hozom a gyereket. Ezután került Gergő egy autisták számára létrehozott, ceglédi kis iskola osztályába, ahol végre tényleg figyelmet kapott.
Első látásra szerelem volt a kerámiakészítés
Gergővel egyszer egy osztálykiránduláson jártak Fertőd környékén, és bementek egy fazekas műhelybe, ahol speciális technikával készültek kerámiák. Helént teljesen magával ragadta a látvány, és ahogy hazaértek, utánanézett, hogy honnan tudná beszerezni az agyaglapokat. Mestereket is keresett, akiktől tanulhatott volna, de nem talált.
– Akit találtam, az csak úgy vállalt volna, hogy ha minden nap ott vagyok, de hát én a gyerek mellett nem tudtam menni. Végül saját magam találtam ki, hogyan dolgozzak, persze annak az árán, hogy az elején kidobtam minden munkámat. Rengeteg külföldi oldalt néztem. Volt, hogy karácsonykor egész napokat töltöttem azzal, hogy a külföldi kerámiákat tanulmányoztam.
Azóta kialakította sajátos stílusát: sok nyomott virágos mintát használ, ezt úgy készíti, hogy a virágokat belenyomja az agyagba. Azt mondja, a kerámiái vidámak, kicsit csálék, szabálytalanok, pont amilyen ő maga. Nyáron nagyon népszerűek a nyomott mintás mezei virágos kerámiái, csakúgy, mint a Balaton kollekciója.
Idén télre pedig hópelyhek és diótörő figurák lepték el az alkotásait. Kezdetben a helyiek, Pilisről vásárolták a termékeit kitartóan, Helén szerint nekik köszönheti, hogy sikerült eljutnia oda, ahol most tart. Vagyis, hogy szinte alig bírja a rendeléseket. Azért van segítsége is, hiszen itthon van Gergő, akivel gyakran együtt készítik a kerámiákat. Nemrég egy gyönyörű gyöngy láncot készített édesanyjának, Helén büszkén mutatja is a tényleg csodaszép ékszert.
Fotók: Molnár Anikó
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
