A magyar startupok fellendítését célzó STRT Holding Nyrt. megkerülhetetlen piaci szereplő, amelynek Balogh Petya mellett Kozma Andrea is társalapítója. Andrea a rendszerváltás utáni leghangosabb médiaperrel vívta ki magának a figyelmet első ízben. Azóta is döbbenetes mérföldkövek vannak mögötte, miközben három gyermeket nevel és saját – illetve a jövő innovátor cégvezetőinek – karrierjét is egyengeti. Példáján keresztül vallja, hogy nőként is előre lehet jutni, és nem titkolja, hogy ennek ára van. Mindenesetre olyan eszköztárral segíti a Launchpadon keresztül ezt a folyamatot, ami országosan egyedülálló. Interjú.
– Jogi pályáról érkeztél a startupok világába. Mi van mögötted?
– Az egyetem után lehetőségem nyílt, három hónapra kiutazhattam egy amerikai ügyvédi irodához tapasztalatszerzésre. Akkor lett számomra izgalmas a jogi pálya, amikor láttam kint, hogy ezt így is lehet csinálni. Ezt követően négy hónapot Kanadában, majd pár hónapot Angliában is tölthettem jogi irodáknál.
Az angolszász világban tapasztaltak alapján jöttem rá arra, hogy mégis csak érdekel a szakmám, a jogi pálya. Addig inkább csak diplomát akartam szerezni a jogi egyetemen, jobban érdekelt a zene, az irodalom és a filozófia.
Amikor a jogi pályán mégis elindultam, először a távközléssel akartam foglalkozni, a Matáv privatizációjával sikerült is ebben elmélyülni, majd folytattam a média privatizációval. Aztán rám talált Baló György az Írisz TV-vel.
Az országos kereskedelmi tévék 1997-ben indultak, amikor az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) kihirdette a kereskedelmi frekvenciákra kiírt pályázat eredményét. Ezt a pályázatot a Central European Media Entrepriseshez (CME) köthető Írisz TV – amelynek Balóval munkatársai voltunk – annak ellenére veszítette el, hogy magasabb koncessziós összeget ígért, mint a győztes RTL.
A CME azonban Andrea vezetésével perre ment, és nyert is, ám az ítéletet az ORTT nem hajtotta végre. Így Andreának a saját megnyert perét kellett megtámadnia a bíróság előtt.
– A per felülvizsgálati eljárásban a célunk a nyertes per végrehajtásának a kikényszerítése volt, de közben Csehországban lett egy sokkal nagyobb problémánk, ahol a helyi partnerünk – a cseh médiahatóság tudtával – szó szerint ellopta a CME tévécsatornájának, a Nova TV-nek a műsorszolgáltatási jogát.
Ez a feladat Londonba szólított engem, ahol aztán 6 évig maradtam is. A Cseh kormánnyal 3 három évig preskedtünk nemzetközi választottbíróság előtt, és, szintén nyertünk.
A nemzetközi befektetésvédelmi szerződések történetében ez volt akkor a legnagyobb értékű, 480 millió dolláros kártérítési per, amit valaha megnyertek.
A pereskedés miatt viszont nem tudtunk újabb televíziókat vásárolni. A momentum a további növekedéshez sajnos elmúlt, mire a CME a rengeteg peréből kikászálódott. Mint NASDAQ-on forgalmazott nyilvános cégnek, a pereskedés és a növekedés leállása számtalan kritikus üzleti döntést kellett meghozni és végrehajtani.
Elképesztő iskola volt számomra ez az időszak és rendkívül megterhelő is, mivel a pereskedések közepette született első gyermekem Londonban, akivel mindössze 3 hónapot tudtam otthon maradni. 6 év után visszajöttem Magyarországra, és az HBO Közép Európai jogi igazgatójaként dolgoztam, ahol szintén izgatlmas cégeladási és regionális cégstrukturálási feladatokon, valamint a saját gyártás elindításán dolgoztam.
A harmadik gyerekemmel voltam várandós, amikor úgy döntöttem, hogy az ilyen érdekes jogi munkák után már nem nagyon találok további izgalmat a rutin corporate jogász munkában.
– Ekkor döntöttél úgy, hogy cégeknek fogsz segíteni?
– Igen. Jogászként gyakran előfordul, hogy ha egy üzleti döntés nem hozza be a hozzáfűzött reményeket, akkor a jogásznak marad a romeltakarítás. 15+ év után ebben már nem találtam izgalmat
Sokkal jobban izgatott az üzleti része a céges életnek. Láttam cégeket felépülni a nulláról, és onnan valahova eljutni, az életemnek ebben a szakaszában engem már sokkal jobban érdekelt, hogy ezt magam is megpróbáljam.
Még Londonban elvégeztem egy vállalati pénzügyes képzést, a London Business School-ban, hogy legyen az egészről papírom is. Aztán persze mikor máskor, mint amikor az ember gyereket szül, az egész MBA képzést is megcsináltam itthon.
Nyolc nappal a szülés után az iskolapadban ültem a CEU-n. Itt történt, hogy a Business School dékánjával folytatott beszélgetés során merült fel az a gondolat, hogy az egyetem inkubátor programját felépítsem.
iLab – egy igazi sikertörténet
– Az indulás után 18 hónappal az ország legjobb inkubátorprogramja lettünk, aztán a CEU Business School-t bezárták, és ott álltunk MBA képzés nélkül az inkubátorral. De a szerződésemet meghosszabbították.
Nem értettem, hogy ezt meg hogy lehet, de ha már így van, gondoltam, akkor csináljunk ebből még nagyobbat. Ekkor 2017-et írtunk, kitört a Lex CEU, az egyetem a túlélésért küzdött. Ebben a közegben nagyon nem az számított, amit én csináltam. Közben mégis növekedtünk.
Nagyon jó startupokat láttunk keresztülmenni a programunkon, 7 év alatt 85 startupot inkubáltunk.
Nagyon komoly mentorbázist alakítottunk ki, sikerült az amerikai követség segítségével idehozni olyan amerikai mentorálási jógyakorlatokat egy mentorképzés keretében, ami egyedülállónak számítottak a piacon.
2022 végén aztán, az egyetem végleges Bécsbe költözésével mégiscsak elesett az iLab, azután, hogy a Covid karantént követően sikerült újraindítani az életet az iLab-ben.
A bezáráskor a 85 csapat már több mint 13m Euró befektetést tudott a piacról összeszedni, komoly értéket teremtettek az ökoszisztéma számára és az oktatásban is sok olyan szinergiát találtunk, amivel a diákokat el tudtuk az innováció útján indítani.
Lassan kinőttük az egyetemi kereteket, szükség lett volna befektetői partnerre. Amikor bezárt a CEU, számunkra is új fejezet kezdődött. – mondja Andrea.
STRT Launchpad – hogy minél több vállalkozás induljon el
Andrea végül a startupok világában kötött ki. Ma már Balogh Petyával együtt dolgoznak azon, hogy minél több tehetséges startupot támogassanak. Andrea szívügye pedig a női vállalkozások támogatása.
– Azon kívül, hogy befektetők vagyunk, ökoszisztéma építőknek is gondoljuk magunkat. Magyarországon ahhoz, hogy igazi sikertörténetek tudjanak születni – ami szerintem azért fontos, mert inspirálólag és termékenyítőleg hat erre a közegre -, arra van szükség, hogy a tehetségesek mindezt vonzó életpályának lássák. – avat be.
Andreáék remek oktatási struktúrát építettek fel, van inkubációs programjuk, online akadémiájuk és mesterkurzusaik. Ez a kombináció – úgy vélik – egyedülálló a piacon.
– Emellett örülünk annak, hogy evergreen finanszírozást tudunk adni a startupoknak, mert nincs meg annak a nyomása, hogy 5-7 éven belül exitelnünk kell, mint a legtöbb kockázatitőke-befektetésnél. Így meg tudjuk várni, hogy a startupjaink sikeresek legyenek.
A STRT a tőzsdei struktúrán keresztül lehetőséget tud adni olyanoknak, akik szívesen fektetnének startupokba, de nem angyalkodnak. Az STRT-n keresztül hozzáférést kapnak a startup befektetésekhez, ráadásul régiós szinten. Andreáék egyébként nemcsak a magyar piacra fókuszálnak.
Nem csak unikornisokban gondolkoznak
– Sokan gondolják még mindig, hogy a startup az csak valami tech-cég lehet. Pedig az április Női Váltó Vállalkozói Klubban, ahol szakmai asztalt vezettél csak úgy ontottad az ötleteket, hogy egy- egy vállalkozó klubtársunk, hogyan tudna hozzátok kapcsolódni, elindulni a Launchpad programon. Kiket vártok pontosan?
– Azért gondolják piacképesebb startupoknak a tech cégeket, mert globálisan jól skálázhatók, nincs nyelvi korlát, így ideális választás azoknak, akik 5-7 év megtérülésben gondolkodnak. A fizikai termékek gyártásánál például sok a tesztelés, lassú az engedélyeztetés és drága, nem ideálisak. Mi azonban nem csak unikornisokban gondolkodunk. – mutat rá Andrea.
Az innováció sokféle lehet. Várunk mindenkit, aki izgalmas innovációval jelentkezik, a lényeg, hogy a megoldás skálázható legyen, az ötlet ne csak lokális igényekre legyen szabva, az alapítók pedig képesek legyenek kivinni a terméket globális piacra.
Ez nem csak nyelvi, sokkal inkább kulturális, networking kérdés. A külföldi piacot gyorsan meg kell érteni, és meg kell találni a partnereket, akikkel karöltve egy új piacot gyorsan meg lehet hódítani. – mutat rá Andrea.
– Ősszel indul a Launchpad következő kurzusa, mire lehet számítani?
– Tavasszal és ősszel indulnak kurzusaink, március és október közepe a belépési pontok. 3 hónapos intenzív programról van szó, olyanokat várunk, akik ebben az időben dedikáltan a projekttel foglalkoznak. Nem éjjel-nappali munkavégzésről van szó, de a fókusz ezen legyen, mert ekkor tud eldőlni, hogy befektethetővé tudjuk-e tenni a céget.
Ötletek és már megvalósult projektek is jöhetnek, bár jellemzően olyanokkal tudunk láthatóbb eredményt elérni és messzebb jutni, akiknél már van validált termék. A határidő szeptember 5. és ezen a linken fogadjuk a jelentkezőket.
Biztatok mindenkit, a nőket is, jöjjenek eredeti, izgalmas és skálázható megoldásokkal, olyanokkal, amik befektetési oldalról értelmezhető termékek.
Szívügyed a női vállalkozások támogatása. Miért érezted azt, hogy jó lenne, ha több női vállalkozás lenne?
– Minden pálya mindenki számára nyitva van. Megváltozott a munkaerőpiac, egyre gyorsul a világ, más ciklusokban változik körülöttünk, mint pár tíz éve. Ebben a nőknek ott kell lenniük, hiszen
az innováció nem a férfiak kiváltsága.
– Mégsem jelentkeznek a nők. Miért? Nem hisznek magukban?
– Alapvetően a nőkön múlik, hogy milyen szereppel és milyen viselkedéssel azonosítják a nőiséget. Sokszor gondoljuk mi magunk is férfiasnak a jó vállalkozói képességeket. Nem azért, mert a férfiak osztják le így, hanem mert a nők vállalják magukra, hogy a hátteret adni női dolog. A nőknek maguknak kell belegondolniuk, hogy hagyományos női szerepeken túl mernek-e új területekre belépni.
Ha mi magunk is azt gondoljuk, hogy nekünk nem a vállalatépítés a dolgunk, akkor hogyan várunk változást?
– Neked van ebben egy támogató férjed, azonban a környezetemben látott példák alapján sok sikeres vállalkozónál roppannak meg a kapcsolatok és lesz válás a vége annak, ha erős és sikeres egy nő vállalkozóként.
– Igen, nekünk is tisztázni kellett a szerepeket. Ő sosem mondta rám például, hogy rossz anya lennék amiatt, hogy napi 12-14 órákat dolgozom, de körülöttem sok nő gondolta, hogy a gyerekeim mellett lenne a helyem. A férjem mindig kivette a részét a gyereknevelésből, a gyerekek körüli feladatokból.
Ha megvizsgálom magamban, hogy bírok-e azzal a bélyeggel élni, hogy vannak akik karrierista anyának gondolnak és a válasz igen, akkor együtt élek vele. Ezt kell először magunkkal megbeszélni, mielőtt a férfiakra mutogatunk.
Az is tény, hogy ez rengeteg kompromisszummal jár napi szinten, mert imádom a gyerekeimet és imádom az együtt töltött időt.
A férfias munkaközegben férfiasabb viselkedési normákat kell felvenni amivel sokszor magammal is konfliktusba kerülök. Az egyensúly megtalálása napi kihívás számomra.
Szerintem részben ezért nem tudnak a startup világba betörni a nők, mert elfogadják, hogy a karrierizmus egyenlő a rossz nőiséggel. A karrierista szó is milyen pejoratív!
Mindennek nagy ára van, ez tény, és nem mondom, hogy ez mindenkinek való. De a másik választásnak is nagy ára van, mert megszűnünk önmagunk lenni.
Andreával és Balogh Petyával is találkozhattok az október 15-i Női Váltó Fesztiválon! Ha vállalkozásod van és fejlődnél, bővülnél, esetleg befektetésben gondolkodsz, Andrea szívesen válaszol a fesztiválon a kérdéseidre, keresd meg a STRT standját!
Szeptember 1-ig early bird áron tudsz jegyet venni!
Fotók: Kozma Andrea, Bulla Bea
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
