Mi történik, ha két nő a startupvilágból nem csak irodát, hanem közösséget épít?
Tóth Zsófi és Krisztián Erika története nem a „ludakat terelgetjük” kategória: Budapesten, egy régi textilgyár falai között újraírják a coworking fogalmát. A Puzl nem csak menő dizájnt és nyitott tereket ad – hanem bizalmat, önzetlenséget és női vezetői szemléletet. Egy helyet, ahol tényleg van helyed az asztalnál.
A coworking irodák világát sokan a nyitott terek és a fancy kávégépek mentén képzelik el. De mi történik, ha mindennek lelke is van? Tóth Zsófi és Krisztián Erika nemcsak irodát építettek a régi Goldberger Textilgyár falai közé, hanem szemléletet is. A Puzl CowOrKing nemcsak tér, hanem egy újfajta üzleti kultúra színtere, ahol az érték a kapcsolódásban rejlik.
Innen indultunk: két nagyon különböző út, egy közös találkozás
Tóth Zsófi régóta startupokkal dolgozott, és szenvedélyesen hitt az építkezésben, szó szerint és átvitt értelemben is.
– A Sziget Fesztivál készpénzmentesítésétől a Central European Startup Awards felépítéséig sok nulláról induló projektben voltam benne. Ez a világ az én terepem – mondja.
Egy véletlenül jött találkozás hozta el az életébe a Puzl-t: 2017-ben Szófiában járt, ahol az ottani coworking iroda annyira lenyűgözte, hogy évekkel később, 2019-ben már a budapesti helyszín társalapítójaként tért vissza.
Krisztián Erika az uniós pályázatok világából váltott több, mint 10 év után. A két nőt a startupok világa terelte egy irányba, ahol szintén lehetett nagyot építeni. Kovács Péterrel közösen indította el 2014-ben a Central European Startup Awards-ot (CESA) Zsófi, ami szép nagyra nőtt. Amikor azt érezte, hogy szeretne valami mást csinálni, akkor jött a képbe Erika, aki először a CESA irányítását vette át, majd a teljes Global Startup Awards (GSA) operációért felelt.
– Zsófi interjúztatott engem, de háromórás, élettel teli beszélgetés lett belőle. Azonnal megvolt a kapcsolódás – emlékszik vissza Erika.
Amikor évekkel később újra találkoztak, már az új Puzl megnyitása kapcsán, a beszélgetés közben egyszer csak elhangzott: „Figyelj már, van itt egy pozi. Szerintem te vagy rá a legjobb.”
Egy tér, ami több akar lenni irodánál
A budapesti Puzl nemcsak esztétikai élmény. A Goldberger Textilgyár 200 éves falai között egy újragondolt, indusztriális, mégis otthonos közeg fogadja a látogatót. De a dizájn csak a felszín.
– Minden négyzetcenti ki van számolva, minden asztalt mi magunk készítünk fából, mert így tudjuk háromévente felújítani. Nem trendet követünk, hanem hosszú távra gondolkodunk – meséli Zsófi.
A filozófia mélyebbre nyúlik, mint a bútorok anyaga. A coworking itt nem egy tér, hanem egy közösségi platform. Az „üzemeltetés” nem logisztikai feladat, hanem értékalapú misszió.
– Ez egy „community first business”. Aki itt van, annak nemcsak kényelmes tér kell, hanem éreznie kell, hogy tartozik valahová. Ez a mi megtartó erőnk – vallja Erika.
Segíteni jó és ezt komolyan is gondolják
A Puzl egyik legkülönlegesebb eleme a belső hálózat működése. A csapat tudatosan támogatja a tagok közötti kapcsolódásokat.
– Sokszor mondják, hogy olyan vagyunk, mint egy két lábon járó „Arany oldalak”. Ismerjük az embereket, tudjuk, ki keres valakit egy adott pozícióra, vagy kinek milyen problémája van. És igyekezzük összekötni őket – mondja Zsófi.
Az önzetlenség itt nem üres szólam.
– Az új csatlakozók gyakran megdöbbennek, hogy segítünk, és nem kérünk érte semmit. Egyszerűen azért, mert segíteni jó. Így működünk – teszi hozzá Erika.
A konyhaasztal körüli beszélgetésekből gyakran üzleti megoldások születnek, az egyéni tudás kollektív értékké válik. Ezt a hozzáállást viszont sokan még mindig gyanakvással fogadják.
– Előfordult, hogy fiatal startupos nem akarta elhinni, hogy ingyen biztosítjuk a teret egy tudásmegosztó rendezvényéhez. Azt hitte, van mögötte valami. Ez szomorú, de érthető – mondja Zsófi. – Ilyen közösségeknek, mint a miénk, hatalmas a felelőssége abban, hogy megváltozzon a szemlélet. – mutat rá.
Van-e helyünk nőként az asztalnál?
Két női vezető az IT és startup világában. Adódik a kérdés: érzik-e az üvegplafont?
– Néha előfordul, hogy nem engem néznek, nem engem kezelnek partnerként, de ez ritka. Az igazság az, hogy mi itt egy buborékban élünk – válaszolja Zsófi.
Szerinte a gond nem feltétlenül az IT-n belül van, hanem az üzleti világ struktúráiban.
– A nők még mindig hihetetlenül alulreprezentáltak a startup világban. Az alapítók körében, a vezetők és a fejlesztők körében is, tehát az egész STEM-ben. És ez akkor a legszembetűnőbb, amikor egy startup fesztiválon vagy egy versenyen kiültetik a zsűrit és egy nő sincs ott.
Az lenne az optimális, hogy ez már fel se merüljön kérdésként. De a társadalmi neveltetés, az anyaság, a karrierrel szembeni elvárások, a rugalmasság hiánya mind-mind hátráltató tényező.
Túl sok mindent várnak el tőlünk, és ezek összeadódnak – mondja Tóth Zsófi.
És itt nemcsak a nők magabiztosságáról van szó.
– Már eleve a közép-kelet-európai emberek is kevéssé hisznek magukban, és erre rakódnak rá a női szerepekkel kapcsolatos elvárások. Mert mit hoznak a nők általában otthonról? Milyen egyetemre menjél? Milyen szakmát válassz? Jaj, az túl férfias. Nem lesz férjed így. Ne csinálj karriert, ne akarj túl sokat. – avat be.
– Arról nem is beszéltünk, hogyha gyereket akarnak vállalni, akkor évekre kiesnek. Nem tudnak visszajönni. Szerintem nem olyan rugalmasak a vállalatok, hogy egy fiatal anyát visszavegyenek munkavállalónak, és a csapata le tudja azt követni, hogy mi van, ha beteg a gyerek, ha korábban el kell mennie. És a női szerepbe nagyon sok mindennek bele kell férnie. Kb 300% -ot kéne letenni az asztalra. És ezt nagyon kevesen tudják megugrani – mutat rá Zsófi, majd Erika hozzáteszi:
– Egyébként sem akarom érteni, hogy 2025-ben ez miért téma. Miért téma, hogy nekünk van-e helyünk az asztalnál? Hát miről beszélünk? Ez nekem egy picit olyan, mint az összes LMBTQ kérdés. Nem érdekel, hogy hol vagy a szivárványon. Nekem az számít, hogy mi az az érték, amit leteszel az asztalra és pont. Szerintem a nők sokszor nagyobb értéket teremtenek még úgy is, hogy nagyobb puttonyt visznek közben a hátukon – avat be Erika.
A munkavállalóknál a flexibilitás már alapelvárás
A Puzl nem egy elit klub. Ide olyan cégeket keresnek, akik osztoznak az értékrendjükben, és nyitottak a közösségi működésre.
– A legjobb munkavállalók több flexibilitásra vágynak, nem akarnak már 9-5-ig egy hagyományos, zajos irodában ülni. Ez munkáltatói oldalon is lehetőséget nyit; flexibilis irodákban a cégek sokkal nagyobb szabadságot kapnak a működésük dinamikus lekövetéséhez. Egy biztos: olyan munkakörnyezet kell, ahova jó bejárni. A flexibilitás nem extra, hanem alapelvárás – fogalmaz Erika.
És hogy mit hoz a jövő?
– Ha tudnám, nem itt ülnék – nevet Zsófi. – De az biztos, hogy globális változásban vagyunk. A mesterséges intelligencia felforgatja a munka világát, és az új rendszerben a női vezetők rugalmassága, empátiája és újító szemlélete még fontosabb lesz. Talán eljött végre a mi időnk.
Fotók: Bulla Bea
