Kanadából Magyarországra? Szakmát váltott, nemrég országot, de igazából egy vérbeli polihisztor multikulturális gyökerekkel és csak reméljük, hogy az egész országot legalább megeteti egyszer Farkas Anikó. A HolisticAniko alapítója ékes példája annak, milyen az, amikor egy nő virágba borul, szakmai útja pedig beérik.
A Napalatti Közösségi Tér egyik eseményére voltam hivatalos, és bár jelezték a szervezők, hogy lesz mit ennünk, a szokásos rágcsában gondolkodtam. Aztán egy soha nem látott terülj-terülj asztalkám várt színes-illatos-ízes étkekkel kapásból 5 különböző konyha szerint elkészítve, de még csak nem is ettől ájultam el. Egyszer csak az asztal mögé pördült egy ragyogó nő – és miközben látványkonyhákat megszégyenítő módon porciózta az adagunkat, mesélve tanított meg minket együtt enni.
Ott vált számomra világossá, hogy amit Farkas Anikó művel, az nem egyszerű catering. HolisticAniko nevű vállalkozását elmondása szerint most futtatja fel, ami különböző szolgáltatásait gyűjti egybe, és ez a holisztikus szemlélet a tudatos kulináris táplálkozás ágát is átszövi, amit még sehol sem tapasztaltam.
Miközben bélpoklos sáskaként tunkoltam valami marokkói áldást, elnézést kért, hogy nem beszél jól magyarul. Senkinek sem fordult meg a fejében, hogy probléma lenne a kiejtésével, majd mondta, hogy nemrég költözött haza Kanadából.
Le is ültünk vele beszélni arról, eddig merre vitte az élet, miért jön haza egy istenadta tehetség a lehetőségek hazájából, és hogy látja a vállalkozói létet Magyarországon – amelynek lakói, csak szólunk, szerinte szívből kedvesek.
– Kint születtél Kanadában?
– Veszprémben születtem. Apám budapesti, anyukám a balatonfűzfői gyártelepen élt örökbefogadott lányként, emiatt a gyökereimet nem teljesen ismerem. A szüleim már 6 hónapos koromban különváltak, onnantól anyuval éltem. Ő egy független, úttörő, fantasztikus személyiség volt, de az akkori kommunista éra visszafogta, engem pedig 21 évesen szült, fiatalon.
– A politika miatt mentetek külföldre?
– Anyukám Magyarországról szinte elmenekült, nem volt megfelelő jövedelem, lehetőség, nem tudott tovább tanulni, a szülei nem fektettek ebbe. Egysze elmentünk “nyaralni” Svájcba, majd onnan nem jöttünk vissza. Egy haszid zsidó családdal laktunk rövid ideig, a nagy családi mintakép itt először jelent meg az életemben. Általuk jutottunk ki először is Izraelbe. 1986-ban a repülőgépen találkoztam először az olívabogyóval és avokádóval.
Ott egy tengerparti falucskában éltünk, először nehezen tudtam kapcsolódni, más volt ez az új világ. Sok időt töltöttem egy marokkói családnál, mert a kislányuk volt a legjobb barátnőm. Rengeteg növényi étel volt, minden friss volt, színes, fűszeres, így nekem a marokkói, a közel-keleti és a mediterrán étkezés az alap. – mondja Anikó.
– Anyukádnak a bableves, neked a tenger gyümölcsei?
– Ő is szereti, de másban nőtt fel, én ebben. Gyerekként soha nem kaptam feldolgozott élelmiszert, mindent otthon készítettünk – anyu reszelte a krumplit, házias volt, nem volt gyorskaja. Valódi étel volt az alapom, majd erre épült a bőséges, vidám izraeli konyha. A szívem máig izraeli, ott mindenki ezerrel él, mert nincs idő szomorkodni ott, ahol talán azonnal meghalhatsz.
– Magával ragadott a konyha?
– Sokféle alapanyagból táplálkozunk, fontos a szín, a textúra, nem lehet állandóan csak krumplit meg húst enni. Kell a kence, az öntet, kell a ropogós, a puha, az ízek, ezek ott a részemmé váltak. Az ilyen ételektől meg a rostoktól lesz jó közérzete az embernek, hihetetlen rezgésszintre hoz. Ha pedig együtt csináljuk az ételt, akkor nem vagyunk egyedül sem, és ez is egészségesebbé tesz.
– Mit szerettél a legjobban Izraelben?
– Mi anyuval szabad életet éltünk, szerettük a művészeteket, szabadidős programokat, önállóak voltunk, de közben változatos, barátságos közösségekben éltünk. 8-11 évesen voltam a legboldogabb, édesanyám tanult, jól éltünk, tonnaszám ettük a tenger gyümölcseit.
A helyiek nagyon egészségesek, olyan mikrobiomjuk van, hogy őrület! Elmennek randizni, és akkor sem isznak, az átlag nem alkoholista. Nagy szerepet játszik az életemben a Tóra, de nem mint vallási elem, hanem mint elvrendszer – legyél jó a szomszédoddal, és együtt csinálj mindent a családdal.
Ott mindenki együtt ügyködik, nincs az, hogy az apát az anya kiszolgálja azért, mert az elment dolgozni. Együtt döntenek, együtt táplálkoznak, és ez szerintem egy óriási dolog. Nagyon sajnáltam, amikor kiköltöztünk Kanadába, nagyon megviselt.
– Miért mentetek és mikor?
– 11 éves voltam még, kitört a háború. Anyám lezárta ezt az életet, nem volt kint rokonunk, hát mentünk tovább – ezeket az utazásokat és a döntéseit velem nem beszélte meg, ez pedig a legrosszabbkor történt. Szárnyaltam: balettoztam kint, zongoráztam, énekeltem, és ennek egyszer csak vége lett.
Amíg anyu feltérképezte Kanadát, én hazajöttem fél évre Magyarországra a nagymamámhoz. Szeretete jeléül rengeteget adott enni, esti filmhez vajas főtt krumplit, nem mozogtunk semmit és rájöttem, hogy ez is függőség, én pedig hajlamos vagyok rá. Fél év alatt úgy felpuffadt az arcom is, hogy anyám nem ismert meg a reptéren.
Kanadában nem találtam a helyem. Hideg volt, rideg, az én nyitott szívemnek daráló volt, 1991-ben Kanada még nem volt túl befogadó. Európa szociális szempontból egyébként sokkal egészségesebb, mint Észak-Amerika. Itt úgy kapcsolódunk egymáshoz, mint egy családban, kint inkább kimértek. Ha nem úgy nézel ki, nem olyan ruhát viselsz, akkor illeszkedj be – ez volt. Magyarországon érdeklődve nézték, hogy máshonnan jövök, Kanadában ez inkább hátrány volt, bevándorlóként kezeltek.
– Nem fogadtak be?
– Nem, közben mindenből megbuktam, elvesztettem magamat, és betört az életembe a junkfood. Elkezdtem szorongani, nem voltam az a vibráló ember, aki egyébként.
– Szerinted az étel is hozzátett ahhoz, hogy rosszul érezted magad?
– Nagyon. A tapasztalatom szerint ha halott energiát, adalékanyagos, semmilyen rezgésű ételt viszünk a testünkbe, az emocionális egészségünk is sérül. Tinédzserként ezt nem vettem tudomásul.
Ontarión belül is költöztünk háromszor vagy négyszer. Anyám a legjobbat akarta ezzel, csak ennyi változás nekem roppant sok volt, és nem volt sem társadalmi, sem étkezésben mérhető megtartásom, ezek pedig mind összefüggnek.
– Aztán ebből lett az, hogy egészséges étkeztetéssel foglalkozol. Hogy indult ez az egész?
– Nagyon jól énekeltem, anyám azt akarta, járjak a torontói konzervatóriumba. Akkor úgy éreztem, ismerem magam, befolyásolható tinédzser voltam, és a nagyvárosi, zenei élet biztos függővé tett volna, ezt pedig nem akartam. Úgy voltam vele, hogy muszáj az egészségemet fejleszteni, és az egészséges életmóddal akartam foglalkozni. Jól néztem ki, ezért manöken munkákat is vállaltam, majd ennek következményeként érdekelni kezdett a sminkelés. Kitanultam, később kozmetikus lettem, majd a natúrkozmetikában helyezkedtem el egy neves iskolát elvégezve. Yorkville-i SPA központban dolgoztam, hotelekben tartottam népszerű szépségprogramokat. Közben cateringben is dolgoztam, mert sosem tudtam egy dolgot csinálni. Kanadában az van, hogy nem kell mindenhez papír, ha van tapasztalatod, akkor például lehetsz séf.
Rengeteg projektem lett, és szépen lassan összeforrt a wellness és a catering. A kozmetikummal kívülről hatunk, az étellel meg belülről.
– Összekovácsoltál mindent, amit addig tanultál. Miért nem maradtál kint?
– 2014-ben egy rövid időre hazajöttem, akkor ismerkedtem meg Ádámmal, aki ma már a férjem. Étterme volt akkor, és mondtam neki, hogy szeretném nála tartani a programjaimat. Érdeklődés és nyitottság fogadta a WholeyFridge növényi alapú ebéd kifőzdés projektem. Kanadában ugyan liberálisabbak az emberek, de itt Európában sokkal közvetlenebbek, és ez tetszett.
Azután többet utaztam a két ország közt, mint korábban, Ádámmal is összejöttünk. Éppe Kanadában voltam, amikor beütött a Covid. Amíg lehetett, tartottam eseményeket, sokat tanultam, jókat főztem, kísérleteztem diétás étkeztetésekkel, elvonuláson voltam. Nagyon egészségesen éltünk, aztán amikor kinyílt a világ, anyám a 8 szobás birtokát el akarta adni Kanadában, haza akart jönni, és vele tartottunk mi is, mert tudtuk, itthon is sok jó vár minket. Hirtelen jött ez össze, így engem nagyon megviseltek a történtek, 33 évet kellett leépítenem érzelmileg.
– Milyen volt megérkezni Magyarországra?
– Mielőtt leköltöztünk Balatonalmádiba, az anyósoméknál laktunk, amíg épült a házunk, nem volt itthon se munkám, se kezelő stúdióm, nem találtam a helyem. Akkor törölték el a KATA-t, tehát nem volt egyszerű vállalkozni, full depressziós lettem.
Esténként kinyitottam egy üveg bort, és megittam a kanadai barátnőmékkel chatelve, mert egyedül éreztem magam, és rászoktam a magyar kajákra is.
– Ez baj?
– Egyébként a magyar ételekkel nincs baj, most is van kint csontlevesem. Az a lényeg, hogy együnk változatosan, mindig kicsit máshogy, lehet variálni, egészségesebbé tenni egy ételt. Mondjuk hajdinával enni a lecsót, vagy színesíteni, mert itthon sok a fehér és barna arányú étel. Én nehezebben étkeztem akkor. Az egész addigi rendszerem összeomlott.
Sokszor úgy feküdtem vissza az ágyba, ahogy felkeltem, nagyon vad időszak volt. De ez kellett ahhoz, hogy letisztuljon bennem, mit is akarok, és hogyan tovább.
Aztán a szintén almádi, autentikus, mediterrán konyhás vonalat képviselő Vajas Balázzsal kezdtem el dolgozni egy étteremben, ami egy picit felemelt. Visszajött az életembe minden, a humuszok, az indiai konyha, tartottam kulináris előadásokat. Tovább tanultam szakács szaktechnikusnak, és elkezdtem tervezni az álmaim. Beköltöztünk a házunkba, és most úgy érzem, a helyemen vagyok.
– Milyen itthon vállalkozni? Hogy élted meg a váltást?
– Azt szoktam mondani, hogy én nem kizárólag Magyarországra, hanem Európába költöztem vissza.
Kanadában már sokkal több anyagi erőforrást tudtam volna összegyűjteni ennyi idő alatt, itthon nincs támogatás. Biztosan van jobb ország Európában, de az én hazaköltözésem családi okok miatt történt. Egy kislányom van, itt vannak az unokatesói, a családi támogatás, és az anyukám is már.
Én nagyon tisztelem az itthoni vállalkozókat, pláne, akik muszájból nem tudnak külföldre menni.
Szerintem az a legerősebb típusú ember, aki alkotni mer a sok nehézség mellett. Ezért is nagyon fontos, hogy egymás szolgáltatásait megismerjük, megtaláljuk egymást és próbáljunk összefogni.
Egyébként minden nap azzal álmodok, hogy nem itt élek, és bár szeretek itt lenni, egyelőre egyfajta csapdában érzem magam.
– Hol élnél szívesebben?
– Ha Európát nézzük, akkor talán Spanyolországban, vagy valami mediterrán térségben. De nem tudunk állandóan menekülni. Elmehetünk, aztán észrevesszük, hogy ott is nehéz. Itt is lehet próbálkozni, a lényeg, hogy ha itt maradunk, akkor át kell gondolni azt, hogy mennyit vállalunk be mint vállalkozó. Nem azért vállalkozunk, hogy teljesen széthulljunk.
– Magyarországon az a divat, hogy mindent is egymaga visz egy vállalkozó. Te hogy építed fel magad?
– Amikor vállalkozást építünk, kell, hogy legyen üzleti tervünk, és nagyon sokaknál látom, hogy ez nincs meg.
Én belefektettem az energiát abba is, hogy letisztázzam magamban, mi az erőm, milyen képességeim vannak. Egy csomó piackutatást végzek, és meghatározom a munkaköröm részeit a mai napig. Amit lehet, azt kiszervezek. Nem lehetek egyszerre Canva szakértő, termékmenedzser, marketinges, sales-es. Egy csapattal dolgozom, fotóssal, marketingessel, projektmenedzserrel, így állnak össze az üzleti alapok. A vállalkozónak ezeket a költségeket is bele kell kalkulálnia az árba, emellett fontos átlátnia azt, milyen lépésekben halad előre.
– Szerinted hogyan legyenek jól a vállalkozók?
– Beszélgessenek, kérjenek segítséget, tudatosítsák, hogy mind kellünk egymásnak, hogy áthidaljuk a nehézségeket. Ne rohanjunk el mindig, ne mondjuk azt, hogy itt nekünk rossz, és ami van, nem elég. Tápláljuk azt, hogy van elég, és kezdjünk el bízni magunkban, hozzunk létre együtt új realitásokat. Mert a rendszer egy idő után azt fogja követni, amit mi felépítünk. Ne álljunk bele a korlátozásokban, és nem kell mindent nekünk csinálni, egyedül.
Fotók: Farkas Anikó
Már az adód 1%-ával is támogathatsz bennünket, hogy továbbra is írhassunk neked! Segíts felerősíteni a nők hangját! Itt tudod megtenni a felajánlásod!
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
