Ha rugalmasabb munkaidőre vágysz, nincs szükséged befektetőre

Eddig alulértékeltek voltak a női startupok, viszont ha lassan is, de kiegyenlítődik a nők által indított, vagy működtetett társaságok finanszírozása. Mindez leginkább a milleniumi nemzedéknek köszönhető, akik már teljesen másként állnak a pénzügyekhez. Mindenkinek startuppernek kell lennie? Mikor kell kockázati tőkealaphoz fordulni és milyen lesz a nők által vezetett forradalom ebben a szektorban? Alex Felmannal, az amerikai családi befektetőcég vezetőjével beszélgettünk.

Mostanában az újságokból, Facebook-posztokból, de még a televíziós műsorokból is árad, hogy csak akkor lehet az ember sikeres és trendi, ha startupper vagy menő vállalkozása van. Biztos, hogy mindenkinek startuppernek kell lennie?

Egyfelől természetesen nem. Vállalkozónak lenni ugyanolyan munka, karrierút, mint bármi más, például építésznek lenni vagy grafikusnak.

A személyes véleményem viszont az, hogy az életben egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia, milyen vállalkozónak lenni. Vagy legalábbis el kell játszani a gondolattal. Mert ez a legjobb és leggyorsabb módja annak, hogy megtudd, ki vagy és mit is akarsz igazán.

Főleg a fiataloknak, az iskolák elvégzése után ajánlom, hogy gondolkodjanak el azon, hogy vállalkozók legyenek, mert nem egy munkahelyen kell rájönnöd, hogy mit szeretsz csinálni, mit akarsz csinálni.

Alex Felman

Egy másik észrevehető változás, hogy az elmúlt években sok befektető nyilvánosan elkötelezte magát amellett, hogy több női alapítót finanszíroz. Korábban ugyanis a befektetők kimondták, kockázatosabbnak tartják a nők által vezetett startupokat. Mit gondol, miért következett be ez a fordulat?

Egy férfiak uralta világban élünk, az emberek ráadásul hajlamosabbak olyanokat kedvelni, akik hasonlítanak hozzájuk. A befektetők is így gondolkodnak. A pénzügyi vállalatok vezetői pozícióiban még mindig inkább férfiak ülnek. Ezért alakult ki – és szerintem még most is nagyon lassan haladunk az igazi változás felé -, hogy ha pénzügyileg nézzük, akkor lemondtak a világ populációjának a feléről. Ha valaki ezt ebből a nézőpontból szemléli, akkor észbe kap, hogy egyszerűen jobban jár anyagilag is, ha a világ azon felére is odafigyel.

A nők által vezetett cégek viszont még mindig alulértékeltek, ami befektetői szempontból is hibás döntés. A kockázati tőkebefektetők nagyobb százaléka még mindig férfi, ezért férfi-központú megoldásaik vannak. És nem olyan megoldásokat nyújtanak, amelyek kifejezetten azokkal a problémákkal foglalkoznak, amelyekkel a nők szembesülnek. Egy igazán jó befektető viszont látja, ha nincs vagy nagyon kevés a versenytárs, ezért itt az idő beszállni.

A családi befektetési cégünkkel pár éve kezdtünk el ezen megfontolások alapján női startuppereket, vállalkozókat támogatni, de nem csak kifejezetten ilyen cégeket keresünk, hanem olyan cégeket is, amelyek a nőket célozzák meg. Ha nem is most azonnal, de a következő évtizedekben gyökeresen meg fog változni a helyzet a milleniumi nemzedék, azaz az 1980 után születettek miatt.

Az Accenture felmérése szerint 10 nőből 7 felelős elsősorban a háztartás befektetéseiért. A milleniumi generációhoz tartozó nők 40 százaléka gondolja úgy, hogy a befektetések nekik is valók, szemben a szüleik generációjával (28 százalék). Ennek piaci korrekcióhoz kell vezetnie, ahol az iparág a férfiaktól a női vezetésig mozog, és remélhetőleg kiegyenlíti a korábban említett elfogultságokat.

Tapasztalata szerint mi a legfőbb különbség a férfi és női startupperek között?

Általában azt mondják, hogy a nők legnagyobb félelme, hogy megsérülnek, a férfiaké pedig, hogy kínos helyzetbe kerülnek. Nem akarok abba a hibába esni, hogy azt mondjam, a nők ebben, a férfiak abban mások. Van különbség, éppen ezért a legjobb startupok azok, amelyek diverzifikáltak és a nemek aránya kiegyensúlyozott.

Az Y és Z generációk a vállalkozó világnak is hoznak változást?

Azt látom, hogy a fiatalabbakat sokkal jobban érdekli, hogyan tudják a világot megváltoztatni, sokkal pozitívabb szemléletűek. Az emberek egyre inkább felismerték, hogy a munka hatással van a privát életükre, hogy meghatározzák, kik is ők valójában, ezért sokkal fontosabb számukra, hogy mit is dolgoznak. A milleniumi generáció tagjai nem a hó eleji fizetésért dolgoznak egy adott munkahelyen, nem azért lesznek például dizájnerek, mert az jól fizet. Ha a munkahely vagy a munka nem tetszik, vagy nem azt kapják, amit elképzeltek, akkor keresnek egy olyat, amitől azt hiszik, hogy közelebb áll az elvárásaikhoz.

A probléma akkor jön elő, amikor rájönnek, hogy az elképzeléseik egy munkahelyről, egy munkáról nem létezik a munkaerőpiacon. Ezért lesz ebből a generációból több vállalkozó. Vallják: ha senki nem ajánl olyat, ami tetszene, akkor majd én megcsinálom magamnak.

Mentorkét is dolgozik, más női vállalkozásokat mentorálni?

A mentornak a legfontosabb dolga, hogy játékban tartsa a vállalkozókat, az ötletembereket, amikor azok mélyponton vannak. A mentor feladata, hogy tudatosítsa, nem adhatja fel, a következő lépésen, a kivezető úton kell dolgozni. Egyébként a személyes véleményem az, hogy a női vállalkozónak érdemes női mentort választania. De az is fontos, hogy több mentor több problémára ad megoldást, vagy más nézőpontból szemléli a dolgokat, így érdemesebb többel dolgozni.

Dolgozott már anyákkal? Ezt azért kérdezem, mert a fiataloknak tanácsolta elsősorban, hogy vállalkozzanak, viszont egyre több kismama gondolja úgy, nem tér vissza a munkahelyére, hanem a gyerekvállalás után kezd karrierváltásba, freelancerkedésbe vagy épp vállalkozásépítésbe. Mígnem jön mondjuk egy befektető, aki rákérdez, hogy fér bele ebbe a gyerek.

Az első és legfontosabb a motiváció megtalálása, hogy valaki miért akar vállalkozó lenni.

Ahogy én látom sokan azért akarnak vállalkozók lenni, hogy így szabadabbak legyenek, rugalmasabb időbeosztással dolgozzanak bárhonnan. Ez akár passzolhat is a szülőség mellé. De ha csak ennyi a motivációd, akkor bele se kezdj egy nagyobb volumenű vállalkozás indításába, mert az nem lesz sikeres.

Egy vállalkozás sokkal több időt emészt fel, mintha állásba lennél.

Értem, de ez mégsem egy 9-17 óráig tartó munka, hiszen be tudod osztani a 24 órádat.

Igen, ez igaz. De én azt állítom, hogy ha egy sikeres vállalkozást akarsz felépíteni, akkor bizony kevés lesz az a motiváció, hogy több szabadidőt szeretnél, vagy szabadabban akarsz dolgozni. Amikor valaki szembetalálkozik egy befektetővel, sokan nehéznek érzik a helyzetet a rossz párosítás miatt. A vállalkozó számára az is sikeres vállalkozás, ami évi 100 ezer dollár bevételt hoz, és megadja a rugalmasságot. De ez a cég egyáltalán nem befektetésképes. 

Egy befektető azt akarja, hogy adj bele hetente 100 órányi munkát. Lehet, nincs igazam, de feltételezem, azoknak az anyáknak, akik a szülési szabadságukat követve lesznek vállalkozók, nincs erre 100 órájuk. Ezért mondom azt, hogy mindenkinek előre át kell gondolnia, miért akar vállalkozó lenni, és ha megvan a válasz (meg persze a termék is), akkor végig kell gondolni, hogy akar-e befektetőt. Kockázati tőkebefektetőhöz menni csak az egyik lehetséges út, az utóbbi évtizedben kicsit túl is hájpolták ezt. “Gyertek egy kockázati befektetőhöz, az jó lesz”. Persze, ha te csinálod meg a következő Facebookot. De ha csak azért akarsz vállalkozó lenni, hogy rugalmas legyen a munkaidőd, tehát nem a Facebookot akarod bevenni, hanem egy dizájner, szövegíró bizniszt akarsz csinálni, akkor semmi szükséged a befektetőre.

Alex Felman egy amerikai családi befektetőcéget vezet Dániából, elsősorban egészségipari – vagy biotechnológiai – feltörekvő innovatív technológiáknak juttatnak tőkét, több földrészen más befektetői családokkal is együttműködnek. Az áprilisi Startup Safarira két témával is érkezett. Az egyik kifejezetten azt veszi górcső alá, miként lehet saját ötletének legkomolyabb gátja az a startupper, aki nem érzékeli, hogy nem képes cégvezetésre, és más módon kell sikerre vinnie fejlesztését. A másik előadásában a befektetési terület jövőbeni perspektíváiról beszél, egyebek mellett az egyre erősebb női fókuszról mind a befektetések, mind a pénzügyi fókuszú szolgáltatások terén.

Kimelt fotó: Freepik

Vélemény, hozzászólás?