Megint útra kelünk – túra ajánló

Milyen lehet az idei tavasz illata? Jó lenne érezni, látni, élni… Itt a városban csak sejtjük a tavasz közeledtét, hogy lanyhul az idő, lekerül a nagykabát. Ennyi nem elég. Mintha egy dobozban élnénk, elzárva a lényegtől, és ki is vagyunk éhezve, mert régen voltunk kint a természetben. Csendre van szükség, nyugalomra, tiszta levegőre, így hétvégén újra nekiindulunk.

Úticélunk: Dinnyésen a Várpark és a Madárdal-tanösvény.

A hetes úton autózunk a Velencei-tó felé, Agárd után lefordulunk Dinnyés irányába. A Várparkot könnyű megtalálni a kis faluban, ki van táblázva minden fontos látnivaló, több helyen kis képes térképek is segítenek a tájékozódásában. Komolyan veszik a turizmust. A Várparkban 35 rekonstruált vármakettet tekinthetünk meg a történelmi Magyarország területéről. Minden várról rövid ismertetést olvashatunk, illetve jelenlegi állapotukat is láthatjuk fényképeken, ha kedvünk támad, később felkereshetjük egy másik kirándulás alkalmával némelyiket. A sétányt kísérő kopjafákon a magyar történelem jelentős alakjairól olvashatunk.

A parkban kis skanzen is ki lett alakítva, illetve játszótér a gyerekeknek. Itt elidőzünk egy ideig, amíg mindent megcsodálunk, és a gyerekek játszhatnak is. Az időjárás nem kedvez, kicsit csepereg az első, de nem veszi kedvünket. Indulunk tovább, akad itt más látnivaló is.

A Várparkban is találunk térképet a településről, így látjuk, merre induljunk a Madárdal-tanösvény felé. Gyalog indulunk innen, nincsenek nagy távolságok. A Kossuth utcából kell majd jobbra fordulnunk, de nem lehet eltévedni, mert kis táblák jelzik már itt is a tanösvény útvonalát. Sok portán baromfiudvar, igazi vidéki hangulat. Az első ismertető táblánál választhatunk több útvonal közül. Most elég lesz nekünk a rövidebb, 3 km-es kör az idei első túrára, bóklászásra, feltöltődésre.

Az útvonal a Dinnyési-fertő madárvilágát ismerteti, lápos, nádas sík vidéken vezet körbe. Igen, nyílik a hóvirág, és megindult a barka, apró rügyek látszódnak a kopár ágakon. Az út elején meglepetés ér minket, kis gazdaság mellett halad az út. Kis kecskéket simogatunk, és rackajuhok legelésznek fekete és barna bárányaikkal. A mezőn visszatérő vadludakkal találkozunk. Az útvonalat könnyű követni, nem lehet eltévedni, a táblák folyamatosan segítenek. Romantikus helyekre jutunk kis híddal és kilátóval. Délre enyhül az időjárás, a nap szétkergette a felhőket, és miközben sütkérezünk a tavaszi napsütésben, hallhatjuk a kacsák víg zsibongását a nádasból. Itt szürkemarhák is legelésznek.

Az út végén visszajutunk a faluba, és a Várparkkal szembeni cukrászdában mindenki választhat egy kedvére való süteményt. Hazafelé kellemes fáradtság vesz erőt rajtunk, de holnap már iskola, és az utat verstanulásra használjuk ki, a téma úgyis illik a látottakhoz. „Isten, áldd meg a magyart…”

Kiemelt fotó és cikk képek: a szerző felvételei

Vélemény, hozzászólás?