Nyílt levél Pataki Zitának

… avagy eddig azt hittem, hogy egy nő vagyok, aki anya szeretne lenni, de akkor az egyszerűség kedvéért szólítsatok petesejt turistának.

Kedves Zita,

Én egy petesejt donációból született kisbaba Édesanyja vagyok. A születését 3 spontán terhesség elvesztése és 6 sikertelen lombik előzte meg. Kilencszer készítettem fel a lelkem és a testem arra, hogy életem álma teljesüljön és Anya lehessek és kilencszer éltem át a megsemmisítő diagnózist. Nem az volt a kislánykori álmom, hogy petesejt donációval legyen gyermekem, de elfogadtam ezt a megoldást, mert családot szerettünk volna és mindennél jobban vágytam arra, hogy gyermekünk legyen.

Ismerek olyat, aki huszonévesen veszítette el termékenységét, vagy a harmincas évei elején. Olyat is, akinek súlyos betegség miatt nem működnek a petefészkei. Ők ma mind boldog Édesanyák és a gyermekeik gyönyörűek és egészségesek.

Tisztelem azt, hogy a kamerák előtt nyílt sisakkal végig csináltátok a 9. lombikot és én is veletek izgultam, amikor megcsörrent a telefon. Abszolút tudom, hogy mit éreztetek akkor.

De…és itt a DE.
Ezzel a vállalással sokaknak adtál reményt és információt. Te nem csak egyszerűen megosztottad a saját tapasztalatotokat, hanem kimondatlanul is véleményvezérré váltál. Ismertséged és a vállalásod okán is. Éppen ezért fontos, hogy miről nyilatkozol és milyen hangsúllyal és milyen támogatóan. Én nem érzem úgy, hogy mikrohazugságokban élném az életem amiatt, hogy donor petesejtből született a gyermekem. De aki nem ismeri ezt a megoldást, azt eltántoríthatod könnyedén egy ilyen mondattal.

Teljes mértékben elfogadom, hogy a petesejt donáció nem a Te utad, nem a Ti utatok. De emiatt kérlek is, hogy ne nyilatkozz a petesejt donációról, mert nem tudod, hogy az mit jelent valójában. Segíts a szerkesztőnek abban, hogy az orvos magyarázza el objektíven a lehetőségeket és ne Veled magyaráztassa el, hogy egy „idegen nő petesejtjét” termékenyítik meg. Segíts neki abban, hogy ne degradáljon bennünket turistának. Adj hangot annak, hogy nincs rendben, hogy Magyarországon annyira limitált ez a megoldás, hogy gyakorlatilag nem is létezik. De ha ezeket nem tudod, vagy nem akarod felvállalni, akkor inkább ne mondj semmit.

Nem hobbiból vagyunk petesejt turisták, nem a cseh sörök miatt kirándulunk Brno-ba és más cseh vagy szlovák városba, hanem azért, mert van egy alapbetegségünk, vagy mert későn találtuk meg életünk párját, vagy mert egyszerűen a magyar lehetőségekkel nem tudunk élni, mert nincs női rokon aki szóba jöhetne. Nekem elhiheted, hogy több év szenvedés előzi meg azt, hogy valaki petesejt turista legyen…

Nem beszélve arról, hogy azt a másfél millió forintot, amit arra fordítunk, hogy családunk lehessen, sokszor erőn felül kell előteremteni, pedig mind fizetünk társadalombiztosítást.

És álljon itt pár szó a gyerekekről. Abban, hogy nekik mivel kell majd kisgyerek korukban, kamaszkorukban megbirkózni a születésükkel kapcsolatban, óriási felelősségünk van. Az, hogy a társadalom kiveti-e magából őket, csúfolják-e őket, óriási felelősségünk van. Ha a meddőségben érintettek is úgy nyilatkoznak a petesejt donációról, ami negítiv, akkor mit várjak el a szomszéd Józsi bácsitól, az óvónénitől és az osztálytárstól? Az ismeretterjesztés rettentő fontos, de csak hiteles forrásból és objektíven.

Ők az élet legnagyobb csodái számunkra. Egy lehetetlen helyzetben elmentünk a falig, visszapattantunk, majd megráztuk magunkat és átmentünk rajta. Így születtek ők. Azt érdemlik, hogy ugyanolyan boldog és kiegyensúlyozott gyerekek legyenek, mint azok, akiknek az édesanyja nem petesejt turista.

Hiánypótló és szükséges munka a lombikkezeléssel kapcsolatos ismeretterjesztés. Sok sikert kívánok hozzá!

 

A Női váltó megjegyzése:

A nyílt levél anonimitást kérő szerzője az RTL Klub Házon kívül adásában készült interjúra reagált, amelyben a felvezetőben és a riportban is elhangzik – nem Pataki Zitától – a petesejtturzimus kifejezés. Az adásban olyan anyukák is megszólalnak, akik petesejtdonációval született gyermekük. Fontosnak tartjuk, hogy megtudjuk, mit tervez a kormány azért, hogy ne kelljen magyar nők százainak, ezreinek (pontos számot nem tudunk), külföldre menniük azért, hogy gyermekük születhessen. Következő cikkünkben Pataki Zita válaszát olvashatjátok.

Vélemény, hozzászólás?