Észleléseim – Repül a kenyérliszt, ki tudja, hol áll meg?

Nagy Judit coach, tréner, egykori tévés műsorvezető már több mint egy évtizedes önismereti munkán van túl, a koronavírus okozta új helyzet mégis komoly kihívás elé állította. Tapasztalásairól, ráébredéseiről Észleléseim címmel indított sorozatában mesél. Őszintén, tabuk nélkül. 

Repül a kenyérliszt, ki tudja, hol áll meg….

S kit hogyan talál meg? Sokféle választ adunk a hirtelen támadó vírusra.

2017-ben Ébredéseim címmel írtam egy önéletrajzi könyvet életem eddigi legnagyobb traumájának feldolgozásáról, többszörös újrakezdésről, karrierváltásról. Meglepett, mennyien tudtak erőt meríteni belőle. Ezen felbuzdulva belépek hát a „koronaírók” körébe, mert ha egyetlen embernek is sikerül elviselhetőbbé tennem a túlélést, akkor már nem hiába vagyok home office-ban. Észleléseim címmel indul a sorozat, hogy szembenézéseink segítsenek átgyűrni magunkat az elfogadhatatlanon, és képesek legyünk a változásra.

2007. október 8-án nagyjából hajnali 4-kor egy időre akaratomon kívül kicsekkoltam az életből néhány napra. A lányom születésénél váratlan komplikáció adódott. A klinikai halálból visszatérve mesterséges kómában tartottak. Ennek szövődményeként lett egy hangszálcsomóm, amit nem sikerült eltávolítani, így egy évre elvesztettem a hangomat, ami akkor a munkaeszközöm volt tévés műsorvezetőként. Terápiák sora és máig tartó önismereti folyamat követte mindezt.

Tervek a levesbe

2020. március 10-től 10 napon át szinte folyamatosan csöngött a telefonom és minden munkámat lemondták. A naptáram másokéhoz hasonlóan szinte üres lett. Az iskola is bezárt.

Az idei nagy célkitűzésem, hogy végre tényleg, de tényleg megtanulok jól angolul és találtam is rá egy engem motiváló módszert, aztán be is fizettem egy kisebb vagyont, dugába dőlt. Bezártak. Szép lassan kezd megállni az élet.

Veszteségeim zokogógörcsben soroltam a konyhában összekuporodva a férjemnek. Amikor kicsit megnyugodtam, szégyen és értetlenség fogott el. Hol van az az erős nő, aki a jég hátán is megél – ahogy anyukám fogalmaz.

Összevakartam magam és összeszorított fogakkal gyűrtem a teljesen új mindenki otthon van mindennapokat. Közben minden, de minden érzést elnyomtam magamban, mert hát gyorsan kell reagálni, átállni az online üzemmódba, közben jótékonykodni, önkénteskedni, segíteni annak, aki még nagyobb bajban van és a többi…..

Negatív érzelmek viharában

Aztán azon kaptam magamat, hogy délutánonként bambán bámulom a tévében Poirot-t, hogy még véletlenül se jusson eszembe az a szó, ami K-val kezdődik…

Bűntudatot éreztem, abból a maró fajtából. Amíg a pedagógusok és orvosok és mindenki küzd, Te Aghata Christie-t nézel? Milyen ember az ilyen?

Bénultság, önsajnálat és tehetetlen düh. Ezt így egyben éreztem.

Hétvégén ugyanazzal az energiahiánnyal, enerváltan ébredtem, mint hét közben arra, hogy odakint minden a régi. Nem múlt el a vész. A monotonitás nyomasztása miatt soha végig nem nézett Idétlen időkig című film – amelyben Phil, az utálatos időjós úgy érzi, mindig megismétlődik az előző nap, minden nyomorúságával együtt – rémképe lebegett előttem a konyhába menet. Velünk is ez lesz most? Meddig?

A sok(k)

A pánikrohamomnak a hűtő tetejére rosszul feltett, nyakamba zuhanó 4 kilogrammnyi kenyérliszt vetett véget.

Már régóta itthon sütjük a kenyeret, csak most hála, nagyobb a mennyiség, mert a családot is ellátjuk. Hála, mert így több a liszt és erőteljesebb volt a kijózanodás. Már a reggeli kávém se kellett az éberségemhez.

Te marha. Nyúlj már vissza a régi megtapasztalásokhoz. Te marha, legyél már megengedőbb. Te marha, adj időt magadnak az átállásra. Te marha, ne azt figyeld, mi van odakint. Te marha, légy éber és figyelj befelé. Te marha, nem is vagy marha.

Repül a kenyérliszt, ki tudja hol állt meg, vedd észre, hogyan talált meg!

Most Judittal együtt te is segíthetsz! Közelgő születésnapja alkalmából a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikának kezdeményezett közösségi adománygyűjtést. Itt csatlakozhatsz! 

Fotó: Falus Kriszta.

Vélemény, hozzászólás?