Gyerekkoromban is volt karantén, meg haverok nélküli bezártság is. Igaz, akkor úgy hívták, szakadó eső, vagy úgy, hogy anyu dolgozik és vigyázni kell a húgomra. Számítógép még gondolatban sem, a tévéműsor pedig csak korlátozottan volt szórakoztató egy kisiskolás számára. Mivel találtuk fel magunkat mégis? Receptek nézegetésével!
Vízvári Mariska volt a megmentőnk, akinek az év 365 napjára volt ajánlott menüsora. Ilyenekből állt:
Ebéd: Cakompakkleves; kiflismarni.
Vacsora: Velő tojással; uborka; gesztenye.
Imádtuk nézegetni és elképzelni, mit is jelenthetnek a nevek mögé bújtatott ételek. Azóta is szeretem az olyan fogásokat, amelyeknek fantáziadús nevük van. A kisebbik lányom számára ilyen volt a császármorzsa. Milyen fenséges étel bújhat meg egy ilyen név mögött, gondolhatta.
És valóban fenséges. Pár összetevő, még annál is kevesebb ráfordított idő, és egy valóban császári finomságot tálalhatunk fel ebben a haverok nélküli bezártságban a gyerekeinknek.
Császármorzsa:
500 ml tejben csomómentesre keverünk 250 gramm réteslisztet, majd egyenként hozzáadjuk három tojás sárgáját és félretesszük. A tojások fehérjét 30 gramm cukorral (jelen esetben kókuszvirágcukor) és csipet sóval fényesre habosítjuk. Ezután hozzákeverjük a tejes-lisztes keverékhez. Ha kedveli a család, egy fél marék mazsolát is tehetünk hozzá. Én birsalmasajtot kockáztam bele ízesítésként.
Egy magas falú serpenyőben felolvasztunk 85 gramm vajat, és beleöntjük a keveréket. Fedő alatt pár percig hagyjuk sülni, majd egy spatula segítségével addig forgatjuk, szárítjuk a masszánkat, még morzsáira esik szét. Én szeretem a nagyobb darabokat is benne, de ki-ki készítse ízlése szerint.
Tálaláskor porcukorral meghintjük, és lekvárt szolgálunk fel hozzá.
Vízvári Mariska után szabadon most én ajánlom uzsonnaként. 🙂
Április 11., uzsonna: Császármorzsa.
Fotók: A szerző felvételei.
