Történelmi időknek voltunk szemtanúi. Ezt biztos elmondhatjuk 2020-ról. De vajon mit tennénk, ha lenne egy időgépünk? Megváltoztatnánk azt, ami most megváltozhatatlannak tűnik? Kumin Viktória fájdalmasan gyönyörű évbúcsúztató írásában gondolkodik el a válaszon.
Olyan vagyok, mint a Hegedűs a háztetőn tejesembere, Tevje, képtelen vagyok fekete-fehéren látni bármit is, igazi egyrészről-másrészről ember vagyok. A dolgokat megvizsgálom így is, aztán meg úgy is. Aztán alulról, felülről, egy kicsit oldalról is, meg mindenhogyan.
Többnyire azt remélem ettől, hogy teljesebb lesz a kép és világosabban fogok látni, ami persze egyrészről igaz, másrészről pedig alaposan meg is bonyolítja a dolgokat.
Mi lehet ezek után a mérlege 2020-nak?
Egyrészről garantáltan bekerül a történelemkönyvek lapjai közé, és elmondhatjuk magunkról ismét – hogy csak egyet említsek, volt egy rendszerváltozás is az életünkben –, hogy történelmi időknek voltunk tanúi. Másrészről kár, hogy nem mi választjuk meg, hogy miféle időről is van szó. Talán, ha lenne egy DeLoreanem………
És vajon, ha lenne, hova mennénk? Hova mennék?
Talán a tatabányai Szent Borbála Kórházba, hogy foghassam az Édesapám kezét, amikor a koronavírus belekapaszkodik a tüdejébe és többé nem engedi el? Odamennék-e az élet nagy vagy kicsi fordulópontjaihoz? Leszállnék-e a DeLoreannel, mielőtt kitöltöm azt a bizonyos jelentkezési lapot, meglátlak Téged, vagy éppen belépek az első munkahelyemre?
Vagy még messzebb mennék?
Talán oda és amikor még elpusztíthatom a koronavírust, az elsőt?
De akkor itt nem állhatok meg!
Annyi helyre kellene mennem! És mindenhova oda kell jutni időben. Mi van, ha elkések? Nem érek oda? Évszázadokat, évezredeket kellene megtennem oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza. Végeláthatatlanul.
Sík Sándor: Ne félj! (részlet)
Ember, ne félj a rossztól!
Arkangyal áll a poszton,
Van, aki hallja hangod:
Szabadíts a gonosztól.
Ne félj a fájdalomtól:
Nem kontár kése koncol,
Próbált sebész az Isten;
Megifjodol, ha boncol.
Szóval, egyrészről és másrészről is, hiába kapnék időgépet, nem tudnám átlépni az árnyékomat, átrepülni a lehetetlent és véghezvinni némi csodát – bármennyire is szeretném. De egyáltalán nem kell aggódni, mert:
Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy. (Fodor Ákos)
Akkor viszont mi a tanulság?
Élni kell. De nem csak úgy. Hanem igaziból. Ez a tanulság, de azt hiszem, hogy ez nem is olyan egyszerű.
Az élet a legritkább dolog a világon, mert a legtöbb ember csak létezik, és kész. (Oscar Wilde)
Édesapám karácsonyi halála nemcsak megrendített, de mélyen tanított is.
Ha teszek újévi fogadalmat, az az lesz, hogy ezen túl méginkább élni fogok.
Ha valakit szeretek, akkor megmondom, ha valaki nem szeret vagy tisztel engem, akkor azzal nincs dolgom. Nem fogok kitérni a lehetőségek elől, mert nagy kalandok várhatnak még rám, kihívások, izgalmak, értelmes feladatok.
És sérülhetek? Minden bizonnyal. De ígérem, hogy nem fogok spórolni magammal! Eszemben sincs leélni egy biztonságos életet, hogy majd a halálos ágyamról visszanézve büszkén sorolhassam, hogy ezt sem éltem meg, meg azt sem, ezt sem próbáltam ki és az elől is kitértem, ide sem mentem el, azt sem néztem meg, és erre sem költöttem, meg azt sem engedtem meg magamnak, erre nem szakítottam időt, ahhoz pedig lusta voltam. És legfőképp nem mondtam eléggé, hogy szeretlek, mert kényelmes gyáva voltam.
Szóval, viszlát 2020!
És boldog új évet kívánok mindannyiunknak!
Ezzel a dallal is:
Nyitókép: A szerző felvétele.
