Óda a vidéki élethez – Nyár állatokkal, saját kerttel

Egyszerűen csak lebringázni a Balatonhoz, ha úgy tartja kedvünk? Maga az álom! Merát Anikónak, aki családjával együtt a tó mellé költözött, a megtestesült álom. Pláne idén nyáron, amikor már a saját kertje is napról-napra újabb és újabb csodával örvendezteti meg. 

Vasárnap van és kánikula lesz. Mit is csináljunk ma? Akkor leugrunk a Balatonhoz fürödni. Juhé!! Reggeli után össze is pakolunk, elővesszük a bringákat, és már tekerünk is a Sió mellett a strandra. Ilyenkor megszűnik az idő, nincs semmi gond, elintéznivaló, csak úszunk az időtlen nyárban. „Szép nyári nap…”Szikrázik a nap és csacsognak a gyerekek, hogy milyen jó nekünk, hogy bármikor elmehetünk a Balatonra fürödni. Balatoni nyár – már kimondani is romantikus. Érzések, hangulatok rohannak meg, mert még mindig új az érzés, rácsodálkozunk, hogy tényleg itt lakunk. Mondjuk, nekünk az ősz, a tél és a tavasz is balatoni, és nem is cserélnénk senkivel. Az életünk egy nyaralás.

Miután elégettük rituálisan a tankönyveket, kezdődhetett a vakáció a szabadság minden ízével. Nincs iskola, nincs már kötöttség, na, jó, csak a gyerekeknek, de az nekünk is felszabadulás. Az első igazi vidéki nyarunk, amikor végre élvezhetjük, hogy van kertünk, szabadon játszhatnak a gyerekek, biciklizhetnek, mehetnek a barátaikhoz.

Eltelt egy év. Most jutottunk el a házavatóig, most került a kert olyan állapotba, hogy akár ünnepelni is lehet, és volt mit. Már nosztalgiával nézhetek végig a kerten, hogy mennyit változott a kezünk alatt. A korábbi dzsungel és Csipkerózsika ház már lakható, a kert szinte le lett csupaszítva az építkezéskor, de egy év alatt a növényzet újra átvette a hatalmat, most már irányítottan.

Tavaly még nem is reméltünk, hogy hamarosan otthonos és életteli kertben fogunk ünnepelni a barátokkal. Állatokkal is benépesült a kert a gyerekeknek (is) elfoglaltságot adva – cica, kutya, kismalac, csengős bárányka, nyúl, kinek-kinek kívánsága szerint, akiről gondoskodni szeretne, s szépen fejlődtek a csirkék asszonyos tyúkká, hamarosan saját tojásunk is lesz, a kakas is próbálgatja a hangját, hogy hajnalban kukorékolással ébreszthessen. Igazi kis paradicsom. Sorban fogadtuk be az állatokat, nekünk is szokni kellett, hogy melyik mennyi tennivalót ad, mit eszik, lakóhelyet is kellett nekik építeni, s mivel nem értettünk hozzá, most tapasztaltuk ki a működésüket.

És a veteményes, a szerelem. Tavasszal már izgultam, és nagyon vártam, hogy mennyire lesz eredményes az első kísérletem, aztán megállíthatatlanul beindult a kert. Ontotta magából a terményeket, a sok bio zöldséget és gyümölcsöt – krumpli, hagyma, zöldbab, répa, cukkini, paprikák, paradicsomok, cékla, borsó, tök, kukorica, patisszon, uborkák, káposzták, zöldfűszerek, málna, cseresznye, szilva, alma és az örökké termő eper tényleg egész nyáron termett.

Azzal is kísérleteztem, hogy abból kell ebédet elővarázsolni, amit megtermeltünk éppen. Mint régen, amikor még a természet ritmusa szerint éltek az emberek. Mondhatom, hogy nem éheztünk, sőt igen változatos ételek kerültek az asztalra.

Sok munkát adott a kert, és jó lett volna még több idő rá, de így is volt eredmény, hogy munka és minden más mellett lecsípett időben tudtunk csak foglalkozni vele. Van még mit tanulni, de ez volt az első, kísérleti évünk, így elégedettek lehetünk. Telik a kamra polca a befőzött finomságokkal, ami két kezünk munkájának az eredménye, úgyhogy az őszre, télre is jut belőle.

Ülünk a teraszon, a locsoló szórja a vizet a fű fölött, szemben a naplemente és a kert nyár végi zöldjében. A kiscicák kergetőznek, a tyúkok is elindultak már befelé. Kicsit elfáradtunk, s várom az őszt, hogy a természet ritmusával összhangban készülődjünk a behúzódásra, hogy jövőre újult erővel álljunk neki a munkának.

Vélemény, hozzászólás?