Soha ne mondd, hogy soha! Szülőként hányszor, de hányszor mondjuk, hogy velünk ez vagy az soha, de soha nem történhet meg. Mert az én gyerekem nem ilyen, ezért nem csinál olyat és nem keveredik amolyan helyzetbe. Nem rúgja meg a szomszéd Pistit, mert lerombolta a homokvárát, vagy nem harapja meg az alattunk lakó Julcsikát, mert elvette a kismotorját. Vagy nem lesz anorexiás. Mert nem lehet. Mert velünk az nem eshet meg. Egy anorexiás kamasz édesanyjának vallomása következik.
Májusban kezdődött. Akkor kezdett fogyókúrázni. Augusztusban ott állt előttem véznán és soványan, húsz kilóval könnyebben, szemében félelemmel, segítséget kérve.
– Anya, nem bírom tovább. Elfogyott az erőm. Nem eszem. Nem iszom.
– Miért nem eszel?
– Nem tudok.
– Nem értem.
– Anya, bajban vagyok!
Nem! Nem, az nem lehet. Dübörög a vér a fülemben. Az én lányom nem lehet bajban. Teljes családban él. Jól tanul. Van hobbija, vannak céljai, távlati céljai is.
Van iskolán kívüli közössége, ahova szívesen jár, ahol szívesen tevékenykedik. Szeretik. Van kerete az életének, nem vagyunk se túl szigorúak, se túl megengedő szülők. Amire szüksége van, megkapja. Erre mondják, hogy kiegyensúlyozott gyerekkor. Vagy szeretném azt hinni, hogy erre mondják.
Hogy lehet itt baj? Milyen bajról beszél?
Lassan kiderülnek a részletek. Először napi 1 600 kalória, aztán 1 200. Az utolsó hetekben már csak napi háromszáz. Innivaló semmi. Napok óta. Talán hetek óta. Már nem is emlékszik rá. A víz ízére sem. A vízére sem! Csak azt veszi magához, ami az ételekben van. De hát nem is eszik!
Haragszom? Nem. Itt van és segítséget kér. Őszinte. Tényleg őszinte. Akkor lennénk igazán nagy bajban, ha nem lenne az. Hogy haragudhatnék hát?! Vagyis de! Haragszom. Magamra. Mert ez az én hibám. Biztosan én rontottam el. De ez most ráér. Az önvád most ráér.
Cselekedni kell. Mert már én is látom a bajt.
De hogy pontosan lássam, mivel is állunk szemben, orvos kell. Ez az egyetlen, amit biztosan tudok. Beutaló vérvételre és a kardiológiára. Testtömeg-összetétel vizsgálatra. Mert kiborul a zsír szónak még a gondolatára is. Hogy az ő testében nem lehet zsír. Mert az undorító. Az a kövérség jele. Meg az egészségé. Csak ő ezt nem látja. Kell az élethez. Ha nincs zsír, a vesék nem tudnak miben megkapaszkodni. Vagy valami ilyesmit mondott az orvos. Nem emlékszem. Pedig nagyon koncentráltam. De csak a lányom csontsovány testét láttam a vizsgálat alatt. Közben nagyon halkan odasúgja, hogy tényleg fájnak a veséi. Igen, mert lesüllyedtek a helyükről, nincs hova megtapadniuk.
Elmaradt a vérzése is. Egyértelmű az összefüggés.
Ezek a tünetek.
Én pedig becsukom a fülem és a szemem. Mert még reménykedem. Mert nem akarok szembesülni. Nem akarom hallani. Pedig utánaolvastam. Éjszakákon át bújtam a netet. Mindent elolvastam. És valahol belül tudom, hogy mi a diagnózis.
De nem. Nem, az nem lehet!
Anorexia nervosa. Az orvos szerint. Tovább kell menni. Szakemberhez. Pszichiáter. Pszichológus. Családterápia. Muszáj. De én még mindig reménykedem, hogy nem. Csak egy eltúlzott fogyókúra. Egyszerűen csak abba kell hagynia. És ennie kell. Olyan egyszerű. És minden olyan lesz, mint régen. Elfelejtjük ezt az egészet. Holnap már emlékezni sem fogunk rá.
|
Merj segítséget kérni! Ha szülők, ha gyermekek vagyunk, fontos, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül a bajban. Ha úgy érzed, beszélgetni szeretnél arról, ami a lelked nyomja, vagy tanácsra van szükséged – akár név nélkül – gyermekeddel kapcsolatban, keresd fel a Yelon.hu oldalát! Itt a kamaszlelket jól ismerő szakemberek várnak. |
Egy hét múlva megjönnek az eredmények. Alacsony szívfrekvencia. Az átlagos és normális 70 helyett 49. Mozognia sem lenne szabad. Csak feküdnie. Iskolába nem járhat. Sehova nem járhat. De hát így is be van zárva. Akkor most még jobban elszigetelődik?
A veséi porzanak. Közel vannak a leálláshoz, ha nem vesz magához folyadékot. Muszáj innia. Legalább innia. De nem megy. Mert a kalória bekúszik a bőröm alá. Anya, látom! Érted?
Nem. Nem értem. Hogy lehetne ezt érteni? Hogy lehet azt érteni, hogy valaki szánt szándékkal éhezteti magát? Szánt szándékkal kínozza magát? Közben pedig tudja, hogy szenved, érzi az éhséget.
Nem értem, de elhiszem neki. Nagyon meggyőzően mondja. Ő elhiszi. Akkor nekem is el kell hinnem. Mert segíteni akarok neki. Akárhogy. Bárhogy.
Csak legyen vége!
Nyitófotó: Freepik.
