Szép vagy, csak fel kéne szedned pár kilót – csak egy kis szurkapiszka az egyiknek, tőrdöfés a másiknak. Talán semmit sem lehet könnyebben megszégyeníteni, mint a testet. A túlsúllyal kapcsolatos gonoszkodásról szerencsére régóta beszélünk, de mi a helyzet a sovány lányokkal?
Annyit eszel, mint egy ló… nevű madár. Ha olyan mennyiségű tízezresem lenne, ahányszor ezt gyerekkoromban hallottam, gazdag ember lennék. Mondjuk felnőtt koromra se változott sokat a helyzet, inkább csak egyértelműbbek lettek a jószándékú beszólások. „Nagyon csinos vagy ebben a szoknyában. Csak ne lennél ennyire vékony.” Hát, köszi, egy ilyen kedves bók nyilván mindenkinek jólesik. Pont, mint ez: „Szuperül áll ez a ruha. Csak ne lennél ennyire kövér.”
Vagy a másik kedvencem „Úristen, te már megint fogytál!” Nem, hidd el, ha ez így lenne, már belehaltam volna. Senki sem tud egyfolytában fogyni, fizikai képtelenség. De még, ha igazad is van, lehetetlen, hogy észrevedd, hiszen tegnap találkoztunk utoljára. Viszont mit szólnál, ha ezt válaszolnám: „Nahát, te pedig már megint híztál!”? Szerintem elképesztő taplónak tartanál, amiért belegázoltam a lelkedbe. Ilyet ugyanis nem illik mondani. És ezzel tökéletesen egyetértek.
A body shaming minden formáját elutasítom – azt is, amiről mások azt hiszik, vicces, esetleg érdektelen. Hiszen miért is zavarna valakit, ha épp azt teszik neki folyton szóvá, hogy sovány? Mások vért izzadnak azért, hogy megfeleljenek a kor szépségideáljának, ő meg magkapta ingyen, szóval nem lehet problémája a beszólásokkal. Vagy mégis?
Sovány vagy kövér? Nincs különbség, ha megszégyenítésről van szó
Még szép, hogy igen! Ha jól belegondolunk, magunktól is rájöhetünk, hogy a vékony test megszégyenítése semmiben sem különbözik a teltebb idomok kicsúfolásától. Ha egy túlsúlyos embernek a hétfői értekezlet után odaveted, hogy csinos, de azért fogyhatna még egy kicsit, nem fogja jól érezni magát a bőrében, és ez teljesen érthető. Ugyanez igaz fordított esetben is.
Te nem tudhatod, de lehet, hogy a lányt, akit szerencsésnek tartasz a testalkata miatt, egész kamaszkorában „elöl deszka, hátul léc”-nek csúfolták, és az ő nevét ragasztották a biológiaterem csontvázának homlokára. Ahogy azt sem, hogy valóban mindig ilyen volt-e, vagy esetleg valami komoly pszichés betegséggel, táplálkozási zavarral küzd, amiről talán még maga sem tud. És az igazság az, hogy attól még, hogy csontsovány modellek rohangásznak a kifutókon, és azt mondjuk, az ő testalkatuk felel meg leginkább korunk szépségideáljának, a mindennapok szintjén ez csak üres frázis marad. Igazából semmi sem jó.
Nagyon kevesen vannak, akik olyan magabiztosan léteznek a világban, hogy nem keresnek kivetnivalót a másikban, egyszerűen csak elfogadják úgy, ahogy van. Ők azok, akik magukat is képesek szeretni, függetlenül attól, hogy felszaladt-e rájuk három deka, vagy sem. Mert nem a plusz vagy mínusz zsírpárnáktól leszünk szerethetők, hanem attól, akik valójában vagyunk.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne figyeljünk az egészséges arányokra.
A túlsúly és a kóros soványság sem jó
Ma már remélhetőleg senkinek sem kell elmagyarázni, hogy miért veszélyes a túlsúly, és miért kell tennünk ellene. Ebből kiindulva pedig szerintem azt is könnyű belátni, hogy a kóros soványság is komoly egészségügyi problémákat okozhat. De arról mindenképp érdemes beszélni, hogy attól még, hogy azt hisszük, a másiknak jobb, nem biztos, hogy ez igaz is. Az, hogy milyen önértékelési problémákat hurcolunk magunkkal gyerekkorunk óta, legtöbbször nincs a homlokunkra írva. Ismerjük a mondást: „ha majd az én cipőmben jársz, jogod lesz ítélkezni”.
Mindenkivel előfordul, hogy rosszat mond, de biztosan lényegesen kevesebbszer történik majd meg, ha szem előtt tartjuk az alapszabályt: mindenki megérdemli a kedvességet. Megjegyzések nélkül. Már gyerekkorban is.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
