Gyerekkoromban ha nem tudtunk találkozni a haverokkal, mert szakadt az eső vagy anyu dolgozott és vigyázni kellett a húgomra, receptek nézegetésével múlattuk az időt. Vízvári Mariskát olvastuk, akinek az év 365 napjára volt ajánlott menüsora.
Mariska ajánlott receptsora ilyenekből állt:
Ebéd: Cakompakkleves; kiflismarni.
Vacsora: Velő tojással; uborka; gesztenye.
Imádtuk nézegetni és elképzelni, mit is jelenthetnek a nevek mögé bújtatott ételek. Azóta is szeretem az olyan fogásokat, amelyeknek fantáziadús nevük van. A kisebbik lányom számára ilyen volt a császármorzsa. Milyen fenséges étel bújhat meg egy ilyen név mögött, gondolhatta.
És valóban fenséges. Pár összetevő, még annál is kevesebb ráfordított idő, és egy valóban császári finomságot tálalhatunk fel a gyerekeinknek.
Császármorzsa:
500 ml tejben csomómentesre keverünk 250 gramm réteslisztet, majd egyenként hozzáadjuk három tojás sárgáját és félretesszük. A tojások fehérjét 30 gramm cukorral (jelen esetben kókuszvirágcukor) és csipet sóval fényesre habosítjuk. Ezután hozzákeverjük a tejes-lisztes keverékhez. Ha kedveli a család, egy fél marék mazsolát is tehetünk hozzá. Én birsalmasajtot kockáztam bele ízesítésként.
Egy magas falú serpenyőben felolvasztunk 85 gramm vajat, és beleöntjük a keveréket. Fedő alatt pár percig hagyjuk sülni, majd egy spatula segítségével addig forgatjuk, szárítjuk a masszánkat, még morzsáira esik szét. Én szeretem a nagyobb darabokat is benne, de ki-ki készítse ízlése szerint.
Tálaláskor porcukorral meghintjük, és lekvárt szolgálunk fel hozzá.
Vízvári Mariska után szabadon most én ajánlom uzsonnaként. 🙂
Uzsonna: Császármorzsa.
Fotók: A szerző felvételei.
