Szerelem, házasság, gyerekek. Az ember általában úgy képzeli, ebben a sorrendben történnek majd vele a dolgok. Előfordul azonban, hogy a szerelmünknek már van gyermeke, mostohaanyának lenni pedig nem könnyű. „Tudtad, mit vállalsz” – mondják általában az ismerősök, holott az igazság ettől nem is állhatna távolabb. Ambrus Anita mostohaanyákat támogató coach meséli el saját történetét.
Ambrus Anita vagyok, mostohaanyákat támogató coach. Misszióm szerint azért dolgozom, hogy innovatív szakértelmem segítségével minden mostohaanya harmonikus, teljes életet élhessen, kihívásokkal teli, speciális élethelyzete ellenére is. Eredetileg közgazdász diplomám van, de nagyjából a képzés felénél rájöttem, hogy nem ez lesz az én utam, illetve a megszerzett tudásnak nem klasszikus módon fogom hasznát venni. Így is lett, bár akkor még elképzelésem sem volt a másik ösvényről.
Úgy lettem „anya”, hogy nem volt saját gyermekem
14 éve élek boldog párkapcsolatban egy elvált édesapával. Amikor megismerkedtünk én is elvált voltam, de gyermekem nem volt. Neki viszont igen: egy 2,5 éves kislánya. A kémia olyan erővel hatott ránk, hogy egy percig sem gondolkodtam azon, akarom-e őt. Pontosabban őket.
Külön háztartásban éltünk évekig, de szinte minden szabad pillanatunkat együtt töltöttük. Így volt ez az apás hétvégéken is.
Egészen addig nem tudatosodott bennem, hogy mostohaanya lettem, amíg egy hajnalon arra nem ébredtem, hogy egy picurka kislány fekszik közöttünk.
Egy édes kis csajszi, aki totál idegen nekem. Ez őrület! Mi történik?
A fejemmel tudtam, hogy szeretem, de a szívemmel nem éreztem. Tiltakozott a testem. Ilyen létezik? Rám tört a szorongás, és visszatekintve ez hosszú éveken át a társam maradt.
Nem volt kihez forduljak a kusza gondolataimmal és érzelmeimmel. Őrlődtem és közben megfeszültem a kényszeredett „anya” szerepben.
Én voltam a tökéletes „első bálozó” mostohaanya, aki beszáguldott egy kiszámíthatatlanul ködös ösvényre.
Lehetnek-e egy mostohaanyának kételyei?
Közben persze jöttek a „segítő” hozzászólások.
- Jaj, édesem, hát tudtad mit vállalsz! – Nem, nem tudtam!
- Szeretned kell azt a gyereket! – Kell? Azt lehet akarni?
- Az eredeti család az első, ha ezt nem fogadod el, akkor rossz ember vagy. – Örökre másodhegedűs legyek? Ha fontos vagyok magamnak, akkor rossz vagyok?
- Muszáj háttérbe szorítanod a saját érdekeidet! – Akkor én csak egy csini kiegészítő vagyok, nem több?
- Te nem is vagy IGAZI anya. – Tényleg, csak épp mégis egy gyerek határozza meg az életünket, és olyan feladataim lettek, mint egy valódi anyának.
A kislányunk születése mindent megváltoztatott
Úgy éreztem, hogy megfulladok. Új értelmet nyert a közhely, miszerint, ami nem hajlik, az törik. Nem akartam se el-, se összetörni, így szisztematikusan, tudatosan kezdtem monitorozni önmagamat és az instant családomat. Ennek hála elsajátítottam egy seregnyi „soft skill”-t, mint például rugalmasság, mobilitás, szervezőképesség, kreativitás, érzelmi intelligencia, kommunikációs készség.
Ezeknek meghatározó szerepe van egy mozaikcsalád életében, hangsúlyosabban, mint egy klasszikus családmodellben. Mára már a küldetésem fontos részét képezi ezen képességek fejlesztése a coaching folyamatra épülve.
A kislányunk érkezése volt az igazi mérföldkő számomra. Olyan felismeréseket és változásokat hozott bennem, amiket, ha valaki pár évvel korábban mond nekem, hangosan kinevetem. Átértékelődött bennem az anya-gyermek kapcsolat, ezáltal más szemmel tekintettem a mostohalányom édesanyjára, megértőbb és elfogadóbb lettem vele kapcsolatban; azonban a saját- és a gyermekem határait óriási elánnal jelöltem ki és védem a mai napig.
Fontosabbá vált a családi kötelék. Nőként is teljes szemléletváltáson mentem keresztül, ami megértette velem, hogy a jövőben elsősorban szabadúszóként tekintek magamra; és világossá tette azt, hogy olyan nőket fogok támogatni, akiknek pont az én tudásom hiányzik a boldogsághoz.
Azt még nem tudtam, ez hogysan fog megvalósulni, csak azt, hogy vágyom erre. Képeztem magam, inspirálódtam. Megfigyeltem, hogy mindig a saját megélt és már szeretett sztorimhoz lyukadok ki, ami eldöntötte bennem, hogy ennek a hátrányosan megkülönböztetett szegmensnek, a mostohaanyáknak leszek a pártfogója.
Fotó: Ambrus Anita
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
