Ha munkájáról tart előadást középiskolásoknak, rá sem néznek a telefonjukra a kamaszok. Vezetői, középvezetői pozícióban dolgozó nők kérik a tanácsát, hogyan egyensúlyozzanak a munka és a magánélet határán. Felker Noémi az Apple termékek hivatalos kereskedelmével és szervizelésével foglalkozó iCentre ügyvezető igazgatója, és több évtizedes tapasztalatával vallja: ha vezetői képességekről van szó, nem számít a nem, férfiak és nők egyaránt tanulhatnak egymástól arról, hogyan lehet jól irányítani egy céget.
A mindig zsúfolt Határ úti megállóban a legtöbben csak szeretnének minél hamarabb átvágni a tömegen. Nem úgy a kamaszlány, aki iskolából hazafelé menet gyakran üldögél a metró kijáratánál, és – ahogyan ő fogalmaz – mozizik. Figyeli az embereket, próbálja megfejteni, ki honnan jött, hova siet, mit főz majd vacsorára a nehéz szatyrokat cipelő háziasszony, vajon megbotlik-e a lépcsőn a siető üzletember. „Tizenévesen ezt ugyan még nem tudtam, de már akkor is a hivatásomra készültem. Marketinges szaknyelven szólva: profiloztam” – idézi fel a néhány évtizeddel ezelőtti emléket irodájában Felker Noémi. Kiváló emberismerete és szemlélődő magatartása későbbi munkái során is hasznosnak bizonyultak. Marketingvezetőként került az iCentre-hez 2014-ben, hogy aztán bő fél év munkaviszony után a tulajdonosok felkérjék, vegye át a cég vezetését.
Nők a tech piacon
Amikor szűk tíz éve életem első almás telefonjának megvásárlására készültem, eszembe se jutott bemenni egy üzletbe és eladói segítséget kérni, a neten fellelhető cikkek pedig inkább összezavartak, mint segítettek volna. Szóval inkább kiadtam a feladatot férjemnek, segítsen kiválasztani a legmegfelelőbb készüléket. Ma már egy fokkal magabiztosabb vagyok, ha telefont vagy laptopot kell vásárolni, de még mindig azon nők közé tartozom, akik a sztereotípiát erősítik: a „kütyük” világa a férfiak játszótere. Szerencsére – ahogyan azt Felker Noémi is megerősíti – ez a megállapítás ma már egyre kevésbé helytálló.
„Amikor 2015-ben az iCentre ügyvezetője lettem, nem sok lány volt a csapatban. Nem csak itt, a központban, de az üzletekben sem. Nem csupán az értékesítőkre gondolok: vevőink is javarészt férfiak voltak. És akár maguknak, akár a párjuk számára vásároltak, sokkal szívesebben kértek segítséget a férfi kollégáktól. Ma már ez nincs így, vásárlóink fele nő (sőt a kiegészítőket, órákat, egészséghez kapcsolható termékeket többségükben ők veszik) és az értékesítők között is több a lány, akiknek ma már mindkét nem tagjai szívesen teszik fel kérdéseiket a készülékekkel kapcsolatban” – mondja Noémi. „Szerencsére egyre többen belátják, hogy nincs rossz kérdés, és hogy a szakértő azért van ott az üzletben, a szervizben, hogy segítsen, tanácsot adjon. Külön öröm, hogy évről évre egyre több fiatal lány jelentkezik hozzánk, hogy szeretne nálunk dolgozni. Az IT szektor már nem csak a fiúk játszótere, ez nyilvánvaló.”
Ebben erősíti meg nem csak a munkatársait, de a fiatalokat is, amikor vendégelőadóként mesél a szakmájáról pályaválasztás előtt álló diákoknak. Az érdeklődés minden alkalommal kiemelkedő, de a döbbenet, hogy nőként dolgozik vezetői pozícióban – ráadásul IT területen -, már egyre ritkább.
„Nem, nem voltam kütyü megszállott, sőt amíg ide nem kerültem, az érintőképernyős telefont sem kedveltem” – nevet Noémi, amikor arról faggatom, mennyire villanyozta fel, hogy rábízták az egyik legnépszerűbb márka magyarországi kereskedelmével foglalkozó cég vezetését. Lelkesedtek helyette a gyerekei: az akkor tizenegy éves ikrek szabályosan lobbiztak az anyjuknál, hogy fogadja el a felkínált pozíciót.
„Amikor először megkérdezték, vállalnám-e az iCentre vezetését, élből elutasítottam. Persze abban a néhány hónapban, amit itt töltöttem, már láttam, hogy milyen feladatok várnak a leköszönő ügyvezető utódjára, voltak ötleteim, hogyan lehetne jobban csinálni, de eszembe se jutott, hogy mindezekkel én foglalkozzam. Aztán aludtam rá egyet-kettőt, megbeszéltük otthon a párommal és a gyermekeimmel is, hogyha vállalom, akkor egy-másfél évig jóval hosszabbak lesznek a munkanapjaim, végül igent mondtam.”
Munka vs magánélet
Az ikrek és a párja persze megértőek voltak, de ettől függetlenül Noémi gyakran megkapta a kérdést: hogyan egyeztethető össze a vezetői pozíció az anyai szereppel?
„A szakmában eltöltött három évtized alatt nyilván velem is előfordult, hogy a partner számára degradáló volt, hogy egy nővel kell tárgyalnia. Felvonták a szemöldöküket többen azon is, hogy nő vezeti az iCentre-t. Találkoztam már mindennel, nem tudnak meglepetést okozni” – mondja. „A kérdés inkább az, hogy hogyan reagálunk erre egy férfiak által dominált szakmában. Fontos, hogy törekedjünk az egyenlőségre a nemek arányában – ezt ma már nem kell magyarázni és hiszem, ezt a mi generációnk járta ki. Kell a balansz, hogy a férfi-női energiák kiegyenlítsék egymást, hogy tanuljunk egymástól és támogassuk a másikat.
Mi, nők hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat. A társadalom nyomására teljesíthetetlen elvárásokat támasztunk magunk elé: tökéletesen helytállni a munkahelyen, otthon, anyaként, társként. Közben pedig szétfeszít minket a lelkiismeret-furdalás, a munkában a gyerekek, otthon meg a munka miatt aggódunk. Sok női vezetővel, középvezetővel találkozom, az általuk elmeséltek és a saját tapasztalatom alapján is mondhatom: bizonyos dolgokban tanulhatnánk a férfiaktól. Például, hogy nem kell azon görcsölni, ha egy fárasztó munkanap után nem áll minden az élén otthon is, és igenis szükség van a hátországra, lehet és kell is segítséget kérni, ha elúszunk a teendőkkel. Lehet delegálni a feladatokat a magánéletben és a munkában egyaránt.”
Ez a túlhajszoltság viszont sok esetben nagyon hasznos skilleket ad, mondja Noémi. Csak néhányat említve: nőként, ha családot is menedzselünk, hatékonyan osztjuk be az időnket, nincs gondunk a szervezéssel, türelmesebbek vagyunk. És persze nagyon sokat segítenek a gyereknevelésben szerzett tapasztalatok a cégvezetésben is és fordítva is – teszi hozzá nevetve.
A hátország biztonsága, hogy tudjuk, van segítségünk, súlyos terheket emel le a vállról.
„Szerencsések vagyunk, az iCentre máltai tulajdonosai számára a család szent, vagyis, ha egy szülői értekezlet vagy egy évnyitó, évzáró, sportverseny időpontja ütközik a meetinggel, konferenciával, nem kérdés, hogy melyik a fontosabb. A találkozót el lehet tolni, a gyerek életének fontos eseményeit nem. Az itt töltött idő alatt soha nem kellett kihagynom egy ilyen rendezvényt sem, volt olyan kollégám, akinek ez az első munkahelye, ami lehetővé tette, hogy munkaidőben elrohanjon egy iskolai eseményre.”
Oldd meg magad!
„Egyke vagyok. A szüleim sokat dolgoztak, ráadásul a külvárosból a belvárosba jártam iskolába, ami azt jelenti, hogy sokat voltam egyedül otthon, és így hamar megtanultam, ha problémám van, azt legtöbbször magamnak kell megoldani” – meséli, mikor arról kérdezem, kitől kér segítséget, tanácsot, ha elakad a munkában vagy a magánéletben. „Hasznos tudás, amit nem csak a munkában tudtam kamatoztatni, de a gyereknevelésben is. Önállóságra biztatom a kollégáimat és a gyerekeimet is. Maximálisan megbízom bennük, tudom, hogy jó döntéseket hoznak. Persze nagyon sokat segít, ha az ember tudja, van kihez útmutatásért fordulni. Szerencsés vagyok, két mentorom is van – mindkettő egykori főnököm –, akiket bármikor felhívhatok, ha tanácsra van szükségem. Sokszor elég, ha csak hallom a hangjukat, ha elmondják, teljesen normális, hogy időnként aggódom vagy elbizonytalanodom, és segít, ha biztatnak egy nehezen meghozott döntés előtt.”
Persze akkor sincs baj, ha rossz döntést hozunk, sőt, teszi hozzá Noémi: „Nem titkolom el, ha hibázom, és erre biztatom a kollégákat is. Közhelyes, de nem véletlenül: csak akkor hibázunk, ha dolgozunk. Nincs gond a botlással, mert lehet tanulni belőle, fejlődni általa. Ezt valljuk otthon és itt, a cégnél is.”
Egyedül nem megy
Hat év telt el azóta, hogy Noémi igent mondott az ügyvezetői pozícióra, az iCentre márka pedig idén novemberben lesz nyolc éves itt, Magyarországon. „Ezt a nyolc évet a tulajdonosváltástól számítjuk, de a cég valójában már 30 éves múltra tekinthet vissza. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, nincsenek könnyű évek a hátunk mögött, de közös munkával szép sikereket értünk el” – mondja.
„Általában, főleg egy tulajdonos-, vezetőváltás idején, nagyon könnyű kívülről okoskodni, pillanatok alatt ítéletet hozni, kidobni a régi rutint az ablakon, mondván, hogy az rossz, haszontalan. Én nem ilyen típusú vezető vagyok: szeretem egészében látni a folyamatokat, megérteni, hogy mi miért történik, és miért úgy működik, ahogy, végül mindezek alapján változtatni, ha a változás szükséges” – magyarázza. „Az évek alatt kialakult rutint nem lehet egyik napról a másikra megreformálni, az új rendszer kialakítása évek kérdése. Így tettünk mi is, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, remek csapat állt össze, akik nagyszerű munkát végeztek és végeznek a mai napig itt, a központban és az üzletekben egyaránt.”
Viszonylag kis létszámú a gárda, 43-an dolgoznak főállásban az iCentre-nél, mindenki ismer mindenkit. Ezért náluk természetes, hogyha bővül a létszám, az új kollégával Noémi is találkozik.
„Nem azért szeretnék megismerni még a belépés előtt mindenkit, mert nem bízom a munkatársaimban, csoportvezetőimben. De fontosnak tartom, hogy az új kolléga is megismerje a csapat minden tagját, hogy még a munkaviszony megkezdése előtt kiderüljön, szívesen dolgozik-e ebben a légkörben. Hiszen nem csak az számít, hogy mi mit gondolunk róla, de az is, hogy ő szívesen dolgozik-e velünk.
Sok vezető nem szán minderre időt, energiát – nincs is rá mindenkinek ideje –, de nekem nagyon fontos, hogy a csapatban mindenki a helyén érezze magát. Csak így lehetünk hatékonyak.
Hiszen mindannyiunkra szükség van ahhoz, hogy ez a cég jól működjön: az értékesítőre, technikusra, a fejlesztőre, a pénzügyesre, a marketingesre, az IT szakemberre, az adminisztrátorra, a logisztikusra és a takarítóra is. Egyedül nem érhetünk el eredményt, legyünk bármilyen ügyes szakemberek.”
Fotók: Bulla Bea
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
