„A halálra való készülődést nem tudom elfogadni. Magát a halált el tudom fogadni, jobb híján. Ma már, hogy ilyen nagyon sokat barátkozom vele, enyhe, félelemtől vegyes borzongással gondolok rá, hogy ez el fog következni. Szívesen is beszélek róla” – mesélte Márton András a Negyedik negyed legutóbbi adásában Fodor Jánosnak. Persze, ha fakultatív lenne, akkor örökké élne.
Szülei korán iskolába adták, így hozzászokott, hogy mindig ő a legfiatalabb. Mostanában, mint mondja, azt vette észre, hogy szinte minden társaságban ő a legidősebb, ám mégsem tudott megöregedni mentálisan. Kíváncsi, és megfigyeli a környezetét, ahelyett, hogy bölcsnek gondolná magát, és bezárkózna a megújuló világ elől.
– Az Istennek van egy óriási kegyelme velünk szemben, nem engedi meg, hogy mindent halljunk, amit a hátunk mögött rólunk mondanak – mondja a a 78 éves színész, aki néha úgy érzi, kinevetik a háta mögött, de ennek ellenére még mindig élvezi, ha színpadon állhat.
– Azt megértettem már, hogy bizonyos dolgokba nem kell annyit belefeccölni. Például az ember fiatal korában nagyon szívesen sértődik. A sértődés rengeteg energiát elvisz…egy öregembernek ez baromi rosszul áll – teszi hozzá, és arra is odafigyel, hogy ne legyen „türelmetlen nyugdíjas”, pedig volt, hogy 23 órát ült covidosan, étlen-szomjan, egy ablaktalan folyosón, ahonnan végül hazaküldték.
Márton András emellett mesél arról, miért keresi a nap minden percében a hitét, és olyan tabutémákról is, mint az öngyilkosság.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
