Saját házuk volt az első referenciája, azóta pedig a természetes egyszerűség, a fenntartható lakberendezés hazai nagykövete lett Őrfi Eszter. Vallja, hogy a környezetbarát szemlélet nem lemondást vagy kompromisszumot, hanem egy magasabb életminőséget jelent.
Őrfi Eszter, a Greenster márka alapítója az egyik tanárától kölcsönözte az azóta sokat idézett kifejezést, amely szerinte a legjobban kifejezi azt, amit munkájával és saját életével képvisel: „fapados luxus a bokorban”. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, az kiderül szemléletformáló, inspiráló blogjának írásaiból, de azért mi is rákérdeztünk.
– A kifejezés arra utal, hogy a mai városi ember számára a természet közelsége az igazi luxus, nem a fancy megoldások, a modern vívmányok.
A fenntartható lakberendezés egy kicsit elcsépelt kifejezés, ezért inkább azt szoktam mondani, hogy amit képviselek, nem más, mint a természetes egyszerűség. Az, amely valódi, szívből jövő és önként vállalt: akkor is így élek, ha megtehetném, hogy máshogy éljek.
Sokáig környezetvédelmi szakjogászként dolgoztál, ami a zöld szemléletre ugyan magyarázatot ad, de azért éles a váltás a jogról egy ilyen kreatív szakmára…
Nekem ez teljes karrierváltás volt a kisfiam születése után. Akkor a házunk már állt, én pedig testközelből tapasztaltam meg, milyen egy ilyen szemléletű otthont megteremteni, felépíteni, látni, ahogy organikusan változik és fejlődik.
Ez a folyamat megszólított és elindított bennem valamit, és amikor azon gondolkodtam, mivel foglalkoznék a legszívesebben – mert kisgyerek mellett már nem akartam a régi munkámat folytatni -, rájöttem, hogy ezzel: másoknak is megmutatni, hogy így is lehet otthont teremteni.
Így lettem enteriőr-stylist. Először tehát a zöld vonal volt meg az életemben, a lakberendezés pedig a mai napig nem cél, hanem eszköz számomra.
Valahol azt nyilatkoztad, hogy mindig érdekelt a lakberendezés, de nagyon sok mindennel nem tudtál azonosulni, amit a magazinokban vagy magad körül láttál. Mire gondolsz?
Az értelmetlen túlfogyasztásra, a pazarlásra, az egymilliós fürdőkádra.
Idegesít és felbosszant, ha látom, hogy olyanok kezében összpontosul rengeteg pénz, akik ezt nem tudják okosan használni. Annak, amit látok, rossz üzenete van; tényleg efelé törekszünk, tényleg ez az érték??
Úgy éreztem, teljesen torz értékrend van a legtöbb trend mögött. Én úgy döntöttem, hogy értékrendi alapon próbálom megszólítani a leendő vásárlóimat, még akkor is, ha ez a nehezebb út.
Annak, amit képviselsz, slow design a „hivatalos” neve. Mit takar ez pontosan?
Olyan tervezői szemléletről van szó, ami az egyéni érdekek mellett a környezeti és társadalmi szempontokat is figyelembe veszi, sőt, mindezek egyensúlyára törekszik. Alapelvei közé tartozik többek között a hosszú távra tervezés, a körforgásos szemlélet, és az a holisztikus megközelítés, ami az emberek jóllétére, valós szükségleteire koncentrál az anyagi jólét helyett.
A házatok, amit magatok építettetek fel a férjeddel, és rögtön elnyerte a Média Építészeti Díját, majd utána számos másikat, pedig kifejezetten kis költségvetésből épült. Elárulod, mi a titka?
A vendégeink, köztük szakemberek is, gyakran nem értik, mitől ennyire jó a ház, csak azt érzik, hogy jó itt lenni. Ez annak köszönhető, hogy a régiek értékes szemléletét élesztettük fel, de modern formában. A józan gondolkodást ötvöztük a mai esztétikával, és úgy tűnik, ez működik.
Az otthonotok számomra azért nagyon inspiráló, mert azt bizonyítja, hogy kis pénzből is lehet stílusosat, értékeset, követendőt alkotni.
Ez azért is fontos, mert a manapság divatos természetes enteriőrökben sokszor méregdrága dolgokat látunk. Az egyre népszerűbb, a skandináv és a japán lakberendezés jellegzetes jegyeit ötvöző japandi stílusban például rengeteg olyan tárgyat kínálnak, amelyek az elérhetetlen luxus kategóriájába tartoznak.
Ahhoz, hogy elérhető, reális alternatívákat találjunk, meg kell állnunk egy pillanatra. Ehhez türelem kell, de az meg sokszor nincs: az ember minél hamarabb túl szeretne lenni a dolgokon, ami egyébként bizonyos szempontból teljesen érthető.
Gyakran nem (csak) a meggyőződés, hanem a kényszer szüli a környezetbarát, fenntartható megoldásokat. Nálad, aki az élet minden területén az egyszerűsítésre, a „zöldítésre” törekszik, volt példa az utóbbira?
Nem titok, hogy számos megoldás az otthonunkban nagyrészt kényszerből született, nem akartunk ugyanis hitelt felvenni, ezért abból kellett dolgoznunk, amink volt, és nem túllépni a lehetőségeink határait.
Szerencsére a férjemben, aki építész, akkora tudás összpontosult, hogy a kreativitásunkat hozzátéve egy abszolút élhető és szerethető ház született. A kényszer szülte, de önkéntes dolog volt, hiszen dönthettünk volna úgy is, hogy eladósodunk, és nagyobbat vagy másmilyent építünk.
Mondta is a férjem, hogy milyen szerencsés, amiért olyan felesége van, aki nem ragaszkodik a márványpulthoz… 😊
Mondhatjuk, hogy a szűkös büdzsé felébreszti az emberben a kreativitást?
Abszolút! Behoztunk például a beltérbe meglepő építőanyagokat; a zsaludeszkákat, amiket mások félredobnak, letisztítottuk, majd könyvespolc, előszobabútor, hálószobai falburkolat lett belőle.
Több helyen használtuk az úgynevezett betonyp lapot is – ez egy cementkötésű faforgácslap -, ami nemcsak megfizethető, de kinézetre teljesen beleillik abba a monokróm, minimalista stílusba, ami a sajátunk. Ebből készült például a hatalmas, 240 centi hosszú étkezőasztalunk. A házépítés érdekes kísérlet volt arról, mire vagyunk képesek.
Persze tudom, hogy ezt nagyon kevesen tudják így megvalósítani, hiszen nálunk van egy építész a családban, aki ráadásul ezermester is, de sokféle útja van a fenntartható otthon létrehozásának, a használt bútorok vásárlásától a saját készítésű megoldásokig.
A saját házatok volt az első referenciád enteriőr-stylistként?
Igen, erre építve kezdtem el kommunikálni. Van benne potenciál és magam is meglepődtem, mekkora sikere lett az otthonunknak, de például az első közös munkára a férjemmel idén januárig kellett várnom. Előbb önbizalmat kellett szereznem, hogy el merjek vállalni egy nagyobb projektet. Az alkotói része a tevékenységemnek hosszabb folyamat lesz, aminek még az elején tartok.
A szemléletformálás, a kommunikáció volt az első lépés, meg kellett teremtenem a saját kis piacomat, mert az azért világos volt, hogy nagyon szűk célcsoportra fókuszálok.
Sajnos ma még ritka, hogy valaki, akinek az anyagi lehetőségei meglennének hozzá, hogy olyan otthona legyen, amilyet csak megálmodik, az egyszerűségre, a fenntarthatóságra törekedjen.
A legtöbben egyelőre még anyagi kényszerből nyúlnak az újrahasznosított, gazdaságos, környezetkímélő megoldásokhoz, ők azonban nem fognak szakemberhez fordulni azért, hogy ebben segítsen nekik…
Ha valaki ismeri a lakberendezési trendeket, az az otthonodból is megállapíthatja, hogy az etno és a wabi-sabi stílus áll a legközelebb hozzád. Mit képviselnek, ami neked is a sajátod?
Az etno stílusnak a szellemisége fogott meg: régen az emberek akkorát építettek, amekkorára szükségük volt, abból, ami kéznél volt. Igazi anyagokból, fából, kőből, lenvászonból alkottak gyönyörű, hosszú-hosszú időre szóló dolgokat. A sokak számára már túl rusztikus wabi-sabinak a filozófiájával és az esztétikájával is nagyon tudok azonosulni.
Azt hirdeti, hogy soha semmi nem tökéletes és semmi nem állandó – a szelíd és bölcs japánok ezt elfogadták. Tudták, hogy nem a tökéletes az érték, sőt, ha valami nagyon arra törekszik, az művi lesz.
Sajnos ma az utóbbi a trend; szinte senki nem tesz le például hajópadlót, mert azon meglátszik a használat. Nálunk az van, és bár a legforgalmasabb helyeken tényleg kicsit megkopott, egyáltalán nem zavar.
Ahogy az sem, hogy a konyhai tölgyfa pultunk is magán viseli a használat nyomait. Igen, foltos, mert élő, természetes anyag, de éppen ez a jó benne.
A blogodból kiderül, hogy nemcsak az otthonotok berendezésében, hanem az életed többi területén is a jó értelemben vett egyszerűsítésre törekszel. Ezek feltétlenül együtt járnak?
Tény, hogy nem nagyon találkoztam még olyan emberrel, aki az otthonát a slow design jegyében alakította ki, de egyébként nem különösebben érdekelte a téma…
Én sosem hirdettem, hogy teljesen fenntartható módon élek, pontosan tudom, miben kellene még fejlődnöm, és folyamatosan keresem azokat az irányokat, megoldásokat, amelyek számomra hitelesek és beilleszthetők az életembe.
Azért nem feszülök rá túlságosan, mert ha azon pörögnék, mennyi mindenen lehetne még változtatni, beleőrülnék.
A környezettudatos(abb) életmód sokak számára egyet jelent az állandó lemondással. Ezt szem előtt tartod, amikor ötleteket, inspirációt kínálsz?
Pontosan érzem, hogy ebben van a felelősségem, hogy örömteli, vonzó alternatívát mutassak. Tudom, hogy sokszor sem idő, sem energia nincs arra, hogy a rövid távú, egyéni érdekeinken túlmutató szempontokat is figyelembe vegyünk, s hogy ezek érdekében esetleg megvonjunk magunktól pillanatnyi örömöket.
Meg is lepődnek egyébként az emberek, amikor megmutatom ennek az életmódnak a szépségét. Pedig vallom, hogy a környezetbarát szemlélet nem lemondást vagy kompromisszumot, hanem egy magasabb életminőséget jelent.
Fotó: Volom Sári, Photon
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
