Külföldre költözni, különösen családosan, hatalmas kihívás – sokan nem is gondolnák, mennyire. Egy önismereti utazás, hatalmas amplitúdókkal, amire lehetetlen teljesen felkészülni, a legtöbben pedig nem tulajdonítanak elég jelentőséget a mentális felkészülésre. Hidasi Brigitta „expat-coach”-csal erről is beszélgettünk.
Háromszor kezdett új életet külföldön Hidasi Brigitta, ma másoknak segít, hogy könnyebben vegyék a kiköltözéssel járó akadályokat. Abból pedig van bőven:
kultúrsokk, elveszettség-érzés, kiégés, házassági és önbecsülési problémák – hogy csak a leggyakoribbakat említsük…
Brigitta tudja, miről beszélnek a hozzá fordulók, hiszen az előző férje révén élt Indiában és Görögországban, a jelenlegi mellett pedig Franciaországba vezetett az útja, ahol két és fél éve élnek, két kamaszlányukkal.
– Klasszikus expat-feleség vagyok: követtem a férjemet, amikor kapott egy jó munkalehetőséget egy francia vállalatnál.
– A harmadik költözés és újrakezdés után éreztem úgy, hogy elegendő tapasztalatom és tudásom van ahhoz, hogy másoknak is segítsek. Sokszor kezdtem újra, ország-, munkahely- és karrierváltások követték egymást az életemben.
– Már Indiában észrevettem, hogy mennyire igaz a „megszoksz vagy megszöksz” mondás. És bár a zárt diplomata közeg, amelybe akkor kerültem, nem engedte, hogy mélyebben beilleszkedjek a helyiek közé, megvolt bennem a vágy – a teljes kultúrsokk ellenére -, hogy megismerjem és elfogadjam az ottani kultúrát – meséli Brigitta.
Külföldre költözni hatalmas önismereti utazás
Az „expat-coach” tapasztalata az, hogy szinte mindenki alábecsüli, mi vár rá külföldön. Bevallja, vele is ez történt, a többedik kiköltözésnél is…
– A külföldre költözés egy hatalmas önismereti utazás. Otthon megismerjük magunkat egy adott közegben, adott kihívások között, kint azonban olyan oldalunkat fedezzük fel, amit otthon nem láttunk. Idegen közegben teljesen más fénybe kerül és más kihívásokat szül a munkához való viszonyunk, a gyereknevelés, a párkapcsolat, a kommunikáció – sorolja Brigitta.
– Különösen az első időszak van tele frusztrációval, amikor új helyzetbe kerül a család, s ahányan vannak benne, annyiféleképpen élik meg a változást – miközben mindenki a másiktól várja, hogy támogassa. Erre pedig gyakran már nincs energia és kapacitás, ami a szakember szerint nagyon megterheli a családi kapcsolatokat.
– Sok nőnél látom, hogy előre elhatározza, pár hónapot, vagy akár egy évet is a beilleszkedésre szán, és miközben várja, hogy a többiek jól legyenek, saját magáról megfeledkezik.
– Számos családanya háttérbe szorítja magát, a saját vágyait, vagy akár meg sem fogalmazza, ő mire vágyik. Ebből következik a kiégés, az, hogy már fogalma sincs, ki ő valójában, elveszik a hétköznapi őrlődések között, ahol a feltöltődésre sincs lehetőség…
Bár sokan aprólékosan megtervezik és nagyon tudatosan készülnek a külföldre költözésre, a mentális felkészülésre csak kevesen gondolnak.
– Mindig megkérdezem a hozzám forduló nőket, miért indultak útnak, és sokan nem tudnak válaszolni, nincsenek meg a miértek.
– Legyen több pénz? Menekülünk otthonról, ahol rombolónak érezzük a közeget? Az értékek szintjén kell keresni a miérteket. Ez nehéz lehet, de ha az ember megtalálja, melyek azok az alapértékek, amelyek mozgatják, azzal megteremtheti az alapokat, s ezekre támaszkodva átvészelhetők a nehézségek.
– Én például gyakran figyelem az időseket, ahol élünk; látom, hogy nyolcvan pluszos emberek jó kondícióban, elégedetten élnek, és sokszor megfogalmazom, hogy szeretnék én is így megöregedni. Ez is lehet egy cél, a saját miértünk – hoz egy példát Hidasi Brigitta.
Az életünk alapértékeit nem árt már az indulás, a nagy döntés előtt górcső alá venni, mondja, meg kell keresni azokat a dolgokat, amelyek nélkül nem vagyunk teljesek. Ha például valakinek fontos a hite, és egy olyan országba költözik, ahol ezt valami miatt nem tudja megélni, akkor nagyon nehéz lesz kitartani. „Akkor jó, ha szeretni tudjuk azt az embert, aki a választott otthonunkban vagyunk”, fogalmazza meg Brigitta.
A munka az munka?
A lelki felkészülés része az is, hogy az életünk nemcsak az idegen nyelv vagy kultúra miatt nem lesz ugyanolyan, mint otthon.
– Van, aki boldogan megy ki takarítani külföldre a felsőfokú végzettségével – mondván, „a munka az munka, és jól megfizetik” -, miután hallott olyanokról, akiknek ez bejött, majd kint rádöbben, hogy ő nem ez a típus…
– Én is hallottam olyan emberről, aki jogi diplomával külföldön buszsofőrként dolgozik és élvezi, de ez a ritkább. A többségnek az önbecsülése nagyon megsínyli, hogy ebből a szempontból visszalépett, és nem a képességeinek, képzettségének megfelelő munkát képes csak végezni – mondja.
Sokan panaszkodnak arról is, hogy „bezzeg otthon mindenünk megvolt…!”.
Ők nem gondoltak bele, hogy amit Magyarországon összegyűjtöttek és felépítettek, az ugyan otthon jólétet biztosított, azonban egy gazdagabb, mondjuk nyugat-európai országban kevesebbre, más életszínvonalra lesz csak elég. Ami önmagában nem baj, csak akkor, ha ezzel nem számol valaki előre…
Már önmagában a kultúrsokk is elég, hogy valaki megkérdőjelezze, jó döntést hozott-e a költözéssel. Az expat-coach saját tapasztalata is az, hogy a kultúrsokk durva tünetekkel jár és a teljes elveszettség érzéséhez is vezethet.
– Új életet kezdeni külföldön egy hullámvasút, hatalmas amplitúdókkal. Gyakori, hogy valaki hosszabb idő, akár két év után úgy érzi, sínen van a család, mindenki megtalálta a helyét az új életükben…aztán történik valami, és bumm, kibillenti.
– Lehet, hogy akkor jön el az a pont, hogy a családanya úgy gondolja, most ő következik, de nem talál megfelelő munkát, vagy nem tud annyira kapcsolódni a kollégáival, amennyire szeretne.
Nem kell mindenáron maradni
Brigitta tapasztalata szerint 2-3 év kell hozzá, hogy kiderüljön, valaki tud-e élni, boldog lenni az adott országban, jó-e neki és a családjának a választott új élet. Éppen ezért is szokta tanácsolni mindenkinek, hogy kiköltözéskor ne égessen fel minden hidat maga mögött.
– Vannak, akik a szívük mélyén már hazatérnének, de foggal-körömmel küzdenek, hogy „csakazértis” boldoguljanak kint, akár azért, mert „mit szólnak otthon, ha hazamegyünk?”. Pedig minden áron nincs értelme külföldön maradni, csakhogy néha nehéz eldönteni, nem egy átmeneti hullámvölgyről van-e szó, amin túl kell jutni…
– Fel kell ismerni, ha valaki úgy érzi, az identitása sérül, hogy fel kell adnia magából egy darabot, ha kint marad – mondja, majd azt is elárulja, hogyan segíthet a coaching folyamat megtalálni a kapaszkodókat.
– Gyakran az alapoktól kell felépíteni, hogy az illető kicsoda külföldön. Megkeressük a pontokat, ahol kapcsolódni tud ahhoz a helyhez, ahova költözött, hogy megtalálja és szeresse magát az új identitásában. Hullámvölgyek így is lesznek, de már ott lesz a létra felfelé.
Hozzáteszi, 3-4 év után hazatérni ugyanakkora kultúrsokk lehet, mint Magyarországról külföldre költözni, a visszailleszkedés hasonló nehézségekkel jár, mint egykor a kiköltözés. Ugyanúgy újra fel kell építeni az életünket, legfeljebb annyi a könnyebbség, hogy a család, a barátok ott vannak és segítenek. 6-10 év után hazatérni pedig még nagyobb kihívás; véleménye szerint a fent említett 2-3 évre akkor is szükség van, csak „visszafelé”…
– Sokakban felmerül a kérdés, hogy meddig oké visszafordulni, főleg, ha gyerekkel költözünk? Nálunk fontos momentum volt, hogy megbeszéltük: egy évvel a kiköltözésünk után leülünk és megnézzük, ki hogy érzi magát.
– A kiskamaszok, kamaszok gyakran nem is akarnak költözni, nem akarják otthon hagyni a barátaikat, olyankor végig kell gondolni, hogyan tudjuk őket támogatni. Nálunk is így volt, most meg a hazaköltözésről nem akarnak hallani a lányaim – igaz, e mögött sok sírás és álmatlan éjszaka van… – mesél a saját tapasztalatairól.
A kiköltözők helyzetét gyakran az otthon maradt családtagok sem könnyítik meg, sőt.
– Miközben eleve nagy kihívás a kapcsolattartás az otthoniakkal, családtagokkal, barátokkal, az ügyfeleim 80%-a bevallja, hogy nem kap lelki támogatást az otthoniaktól. Sőt, gyakran azt hallják, hogy ez a te döntésed volt, miért mentél ki, miért nem költözöl haza, ha ott ennyire rossz. Ez nem segítség! – figyelmeztet a szakember.
Nekünk kell tenni a beilleszkedésért
Beilleszkedni egy idegen országba nem könnyű, még akkor sem, ha nem a világ másik felére sodor az élet. Vannak, akik nem is akarnak: sok családról hallani, akik külföldön is zárt családmodellben élnek, csak a szükséges mértékben érintkeznek a helyiekkel, és nem nagyon törik magukat a nyelv megtanulásával sem. Igaz, ezek az emberek, akik elutasítják az idegen kultúrát és nincs igényük rá, hogy beilleszkedjenek, nem kerülnek Brigitta látókörébe.
– Az ügyfeleim többségében megvan a vágy, hogy részese legyen az ottani társadalomnak, még ha csak néhány évre is. Ők nem akarnak teljesen idegenek maradni, végig elszigetelve élni – mondja az expat-coach.
Azzal mindenképpen számolnunk kell, hogy minél északabbra megyünk, annál kevésbé engedik be a helyiek a külföldieket a magánszférájukba, és bár segítőkészek, egy bizonyos ponton túl nehéz a társas kapcsolódás.
Brigitta szerint nem szabad elfelejteni, hogy mi megyünk külföldre, nekünk kell tenni azért, hogy megtaláljuk a helyünket! Ha állandóan otthon ülünk, nem tudunk kapcsolódni, ezért keressük tudatosan a lehetőségeket. Az expat-feleségeknél például bevett formája a kapcsolódásnak az önkéntes munka, akár ruhahajtogatásról van szó az adományboltban, akár a gyermeke iskolájában vállal valaki feladatot.
– A helyieknek az a könnyebb út, ha a honfitársaikkal kommunikálnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nyitottak a közeledésünkre. Az elején nekünk kell többet beletennünk egy kapcsolatba, és már otthon, a kiköltözés előtt végig lehet gondolni, mennyire vagyunk erre hajlandók – tanácsolja Hidasi Brigitta.
Könnyű elsodródni egymástól
Ajánlott felkészülni arra is, hogy a külföldre költözés a házasságot is próbára teszi.
– Nem ismerek olyan párkapcsolatot, amelyik ne sínylette volna meg a váltást. Hamar megbillen a kommunikáció a felek között, és segítség nélkül gyakran nehéz visszatalálni egymáshoz. Ezért is olyan gyakori az „expat családokban” a válás, és nehezítő tényező az is, hogy nincs egy támogató családi, baráti háló az ember mögött – figyelmeztet Brigitta.
– Ha nincs beszélgetés, intimitás, ha a nő nem érzi a támogatást a párja részéről, az rengeteg problémát szül. Különösen akkor, ha a férfi számára is stresszes a beilleszkedés, hiszen ne felejtsük el, neki is egy idegen közegben kell megfelelnie új elvárásoknak. A férj gyakran sokat és sokáig dolgozik, és mire fáradtan hazaér, otthon is a problémák várják. Nem szabad hagyni, hogy a kis frusztrációk nagyra nőjenek, már az elején tudatosan kezelni kell őket!
Türelem önmagunkkal szemben
S hogy mit tanácsol az expat-coach a kiköltözőknek és a költözést fontolgatóknak? Elsősorban azt, hogy legyenek türelmesek önmagukkal szemben.
– Miért nem találok barátokat? Miért nem beszélem még mindig jobban a nyelvet? Miért nem szokták meg még a gyerekeim az új környezetet? Sok minden miatt hajlamos az ember ilyenkor ostorozni magát. Különösen, amikor olyan sikertörténeteket hall, amelyekben például a gyerekek pillanatok alatt beilleszkedtek és felvették a ritmust, pedig ez egyáltalán nem mindig így történik.
– Sokan már az első évben szeretnének mindent elérni, de néha ez egyszerűen nem megy!
– Alapvető az önismeret, hogy legyen rálátásunk a saját igényeinkre, ne söpörjük őket félre. Ugyan egy ilyen extrém élethelyzetben, mint a külföldön újrakezdés, óhatatlanul folyamatosan kilépünk a komfortzónánkból, de fontos, hogy legyen hova visszalépni. Ér megijedni, ér szomorúnak lenni, csak ne ragadjunk bele.
nyitókép: Hidasi Brigitta
