Elveszíteni azt, akit szeretünk és feldolgozni mindezt, az egyik legnehezebb dolog, amivel az életünkben találkozunk. A gyász kiszámíthatatlan. Folyton változó intenzitással, hullámokban tör rá az emberre. Nem létezik univerzális kézikönyv arról, hogyan vigasztaljunk meg valakit, aki gyászol, vagy arról, hogyan tehetünk neki jót, hiszen mindenki máshogy kezeli a veszteséget. Hogyan tudjuk kollégánkat, beosztottunkat támogatni a munkahelyen? Ennek néztünk utána.
Mit csináljunk, ha a kollégánk gyászol? Az érzékeny, nehéz beszélgetések elindítása és az alkalmazottak támogatása általában a vezetők feladata, de számukra is kihívást jelenthet, mit is mondjanak ilyenkor.
Sajnos a legtöbb munkahelyen nem tudnak/akarnak időt hagyni a gyászra, elvárják, hogy az alkalmazott a veszteség után mihamarabb visszatérjen a normál termelékenységi szintjére, ami – valljuk be – irreális elvárás.
Ilyenkor a vezetők segíthetnek a visszatérés után enyhíteni a hatalmas nyomáson.
Hogyan hat a gyász a munkavállalókra a munkahelyen?
A sokk, a düh, a bűntudat, a sajnálkozás, a szorongás, a félelem és a magány csak néhány az érzelmek közül, amelyeken a gyászoló kolléga átmegy. Ilyenkor jellemző a figyelem hiánya, a koncentráció vesztés, az alvászavar, a motiváció hiánya, a szorongás, a pánik, a memóriavesztés, az ingerlékenység és a hangulatingadozás is.
Éppen ezért a vezetőknek számítaniuk kell arra, hogy egy gyászoló munkateljesítménye egy ideig nem lesz ugyanolyan, mint a haláleset előtt volt.
Sőt, egy nagy veszteség a kolléga szokásos viselkedésének megváltozásához is vezethet. Visszahúzódóvá, frusztrálttá válhat. A visszajelzések vagy kritikák elfogadása ilyenkor sokkal nagyobb nehézséggel jár, sok esetben egy gyászoló védekezően reagál a kritikára is, vagy jobban magára veszi a dolgokat.
Várható és érthető, hogy a termelékenysége is csökken.
A gyászfolyamat fizikai és lelki tünetei:
- Fizikai tünetek: fáradtság, fejfájás, gyomor-és bélrendszeri problémák, az étvágy vagy az alvási szokások megváltozása – ezek jelentősen befolyásolhatják a munkavállaló hatékonyságát.
- Társadalmi visszavonulás: A gyászoló alkalmazott hajlamos visszavonulni a társadalmi interakcióktól, vagy elszigetelődni a munkahelyén. A kis beszélgetések vagy a csapattevékenységekben való részvétel különösen kimerítő lehet ilyenkor.
- Feszült kommunikáció: A gyászoló a szokásosnál ritkábban vagy kevésbé hatékonyan kommunikál. Előfordulhat, hogy elkerüli a beszélgetéseket vagy interakciókat a munkatársakkal, kevésbé reagál az e-mailekre és a hívásokra.
Természetesen mindenki másképp gyászol, és nem minden alkalmazottnál jelentkeznek ezek a tünetek egyformán vagy ugyanolyan mértékben.
Bár vannak, akik – figyelemelterelésként – szívesen vetik bele magukat a munkába, a határidők betartása és a megbeszéléseken való részvétel a legtöbb gyászoló alkalmazott számára mégsem a legfontosabb dolog ebben az időszakban.
Mit tehetünk vezetőként?
A legfontosabb dolog, amit a vezető tehet, az az, hogy
közvetlenül kezeli a veszteséget.
Ne kerülje el teljesen a témát attól tartva, hogy rosszat fog mondani. Ne gondolja, hogy ha az alkalmazott ezt nem mutatja ki, nem gyászol. Nehéz kitalálni azt, hogy mikor, mit lehet mondani, de az alkalmazottak támogatása vagy az erőforrások biztosítása arra, hogy megfelelő támogatást találjanak (például pszichológussal vagy coachcsal való beszélgetés lehetőségével), a jó vezetés ismertetőjele.
A legjobb, ha a vezető türelmes, emberi és empatikus.
Beszélgetést lehet kezdeni részvétnyilvánítással, támogatás felajánlásával. Ilyenkor az empatikus és nem ítélkező nyelvhasználat nagyon fontos. Kerüljük a kliséket is.
Bár egyes kifejezések jó szándékúak lehetnek, elutasítónak vagy érzéketlennek tűnhetnek, így ezeket érdemes elkerülni a beszélgetés során:
- „Minden okkal történik.” Ez a kifejezés minimálisra csökkentheti a veszteség jelentőségét, és azt sugallhatja, hogy a kolléga szenvedése mögött valami nagyobb cél vagy terv van, ami nem vigasztalja meg a gyászolót.
- „Legalább már nem fáj neki” vagy „Legalább jobb helyen van.” Bár igaz, hogy a halott már nem szenved, ezek a kifejezések minimalizálják a hátrahagyottak bánatát és fájdalmát.
- „Egyre könnyebb lesz.„ Bár természetes, hogy mindenki megnyugtatást akar nyújtani, mikor azt mondja valakinek, hogy gyásza előbb-utóbb elmúlik, a gyászoló érzelmeire ez nem használ. Mindenki másképp gyászol, és sok ember számára a fájdalom soha nem múlik el teljesen.
- „Megértem.” Bár előfordulhat, hogy a beszélő átélte a saját veszteségét vagy valami hasonlót, ennek ellenére fontos tudomásul venni, hogy mindenki gyásza egyedi.
Ezek lehetnek a megfelelő kifejezések:
- Nagyon sajnálom a veszteséged.
- Ha szeretnél megosztani velem valamit vele kapcsolatban (az elhunyt nevét említve), bármikor szívesen meghallgatom.
- Miben segíthetek?
- Érthető, ha nem vagy jól. Szánj rá időt, hogy a saját tempódban dolgozhasd fel az érzelmeid.
- Szeretnéd, ha bármi konkrétumot közölnék a csapattal a helyzetedről?
- Tudom, hogy ez nehéz időszak. Azért vagyok itt, hogy támogassalak, amiben csak tudlak.
Hogyan segíthetjük egy gyászoló alkalmazott munkába való visszatérését?
Ha valaki néhány nappal a szeretett személy elvesztése után tér vissza dolgozni, nem illik kíváncsiskodni, pletykálkodni, sem arról kérdezni, miért tért vissza ilyen hamar.
Illik tiszteletben tartani a gyászoló magánéletét és annak határait. Kerülni kell a nyomásgyakorlást, a kérdezősködést. Hadd beszéljen csak annyit, amennyire képes.
Jó, ha a vezető odafigyel és ellenőzi, hogy a gyászoló kolléga hogyan boldogul és szüksége van-e további támogatásra.
A kézzelfogható támogatás nyújtása hatalmas megkönnyebbülést jelenthet. Ilyen lehet a távmunka felajánlása, a munkaterhelés módosítása vagy az alacsony prioritású feladatok átmeneti kiiktatása. Ezek némileg enyhíthetik a gyászoló alkalmazott terheit.
Segíthet az is, ha a vezető támogató környezetet alakít ki azáltal, hogy példát mutat.
Jó, ha nyíltan kommunikál az elérhető támogatásokról, esetleges tanácsadásról és a munkavállalói segítségnyújtási programról (ha van ilyen). Érdemes felhívni a figyelmet a segítségkérés fontosságára is.
Hazánkban rendkívüli szabadságot akkor kaphat valaki, ha tőle független okokból a meglévő szabadságán felül kell elmennie szabadnapra (a munkavégzés alóli mentesülés szabályait a Munka Törvénykönyve 55. §-a szabályozza). A Munka Törvénykönyve nem rendelkezik külön arról, hogy pontosan mi a rendkívüli szabadság jelentése, a kifejezés alatt általánosságban a temetési szabadságot, azaz a hozzátartozó halála esetén kivehető rendkívüli szabadságot értik. A rendkívüli szabadság halál esetén +2 nap távollétet jelent.
Cikkünk forrásaként ezt az írást használtuk.
nyitókép: AdobeStock
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
